2009. július 15., szerda

Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete


"A kilencvenedik születésnapom évében azt az ajándékot találtam ki magamnak, hogy egy szűz kamaszlánnyal töltök egy szenvedélyes éjszakát. Eszembe jutott Rosa Cabarcas, egy titkos találkahely tulajdonosnője, aki értesíteni szokta a jobb ügyfeleit, ha akadt egy feltalálható primőrje. Sem az ilyen, sem a másféle obszcén csábításainak nem engedtem soha, de ő nem hitt az elveim tisztaságában. Az erkölcs is csak idő kérdése, mondta egy kaján mosollyal, majd meglátod."

A főhős egy tárcaíró aki egész hosszú élete során kizárólag olyan nőkkel feküdt le, akiknek fizetett, akár hivatásos, akár "civil" volt az illető hölgy. Most, hogy kigondolta magának ezt a szülinapi ajándékot, megtörtént vele az elképzelhetetlen, kicsit abszurd: szerelmes lett. Ő 90 éves. A lány 14. Soha nem került sor közöttük szexre, hiszen a lány az idegesség miatt minden alkalommal úgy be volt nyugtatózva, hogy végigaludta ezeket a "pásztorórákat". Az öregúr közben visszaemlékszik az eddig leélt, szeretet nélkül eltöltött éveire,a sok nőre akivel dolga akadt. Ez az újfajta érzelem egyre mélyebben ver benne gyökeret. Éjszakák hosszú sorát tölti a kislány mellett fekve úgy, hogy egy szót sem váltanak egymással. Rádöbben, hogy igazából soha nem fogadta el az idő múlását, és talán kimaradt az életéből néhány alapvető dolog. Rájön, hogy a szex, ami fontos meghatározója volt eddigi életének, az is más lehet, ha szerelemből cselekszi az ember. Talán ez a mondat lehetne a regény mottója: "A szex csak vigaszul szolgál azoknak, akikben nincs elég szerelem."
Kicsit morbid a nagy korkülönbség, de ez mégis inkább egy szép mese az öregségről, hogy nem számít a testünk mennyi idős, lélekben örökké fiatalok maradhatunk olyannyira, hogy 90 éves korunkban is megtapasztalhatunk teljesen új, addig ismeretlen érzéseket, érzelmeket, és felszabadulva élvezhetjük míg az időnk engedi.

Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája


Egy poros, valaha jobb napokat látott kis kolumbiai faluban járunk. Ide érkezett előző évben Bayardo San Román, egy nemzeti hős fia, majd meglátta és feleségül kérte a szép, de butácska Angela Vicariot. Népünnepéllyé terebélyesedő lakodalmat csaptak, ami végül tragédiába fordult: az ifjú férj hajnalban visszavitte újdonsült aráját a szülei házába, mert az már nem volt érintetlen. A lány rokonai erős nyomásának kitéve, végül megnevezte a gaz csábítót, a gazdag félarab Santiago Nasart. A két ikerbáty az ősi vérbosszúnak engedelmeskedve brutális módon, disznóölő késekkel felvegyverkezve szinte kizsigerelte és felkoncolta a szerencsétlen fiatalembert.

Érdekes az időszerkezet, mert a könyv a gyilkosság előtt pár órával kezdődik, aztán az író előre-hátra ugrál az időben. Egy negyedszázaddal később próbálja meg rekonstruálni szemtanúk beszámolója alapján a történteket, ez az egyik idősík, a másik pedig a múlt. Szépen, lassan kiderül, az egész falu tudott a készülő gyilkosságról, hiszen a Vicario fivérek széltében-hosszában elhíresztelték mire készülnek, de vagy részegnek nézték őket, vagy nem vették komolyan. A regény enyhén parodisztikus hangvételű, pl. a boncolási jelenet, amelyet orvos hiányában a pap végez el, és nem tudván mit kezdjen a zsigerekkel, azokat a kutyáknak dobja. Maga a gyilkosság leírása eléggé naturalisztikus, de azért itt is akad némi komikus felhang.

Ez volt az első könyv Márqueztől, amit kezembe vettem (későn érő típus vagyok), de már az első pár oldal után láttam, hogy nekem való. Szeretem azokat a történeteket, amikben kissé hibbant mindenki, mert ők nagyon tudnak élni és érezni.

2009. július 13., hétfő

Másnaposak


The Hangover

Nos, ez a film nem igazán tetszett számomra. Kissé erőltetett volt a sok gyenge humortól, nem tudtam egy jóízűt nevetni rajta. Talán bennem van a hiba, mert a moziban ülő közönség szinte egytől egyig fogta a hasát a nevetéstől. Jókat kacagtak...

Adott egy vőlegény, aki az esküvő előtt elmegy a haverjaival egy eszméletlenül jónak ígérkező legénybúcsúba, Las Vegasba. Velük tart a menyasszony testvére is, aki egy kissé zakkant és ütődött figura.
Megérkeznek a szerencse városába, ahol is egy luxuslakosztályt bérelnek ki, majd kezdődhet a buli ! Mértéktelen ivászat, ivás és ivás. A következő snittben már másnap reggel van, a lakás romokban hever, mindenki kába, csak egy bibi van: nincs meg a vőlegény. A legszomorúbb az egészben az, hogy nem emlékszik senki az előző estére...teljes az amnézia.

A film további részében a vőlegény keresésére indulnak a szereplők, néhány furcsa nyom azért akad: egy csecsemő, Mike Tyson és a fürdőszobában lévő tigris.

A vége happy end - férj megtalálva, hazaszállítva - és minden jó, ha a vége jó. Feledhető film, erőltetett poénokkal. De azért egyszer megnézhető, kellemes szórakozást hozzá !


Mozart - A Nagy Mágus


"Tíz mameluk rontott rá áldozatára: meg akarták fojtani az ifjú szerzetest."

Így kezdődik Christian Jacq, Mozart - A Nagy Mágus című négykötetes regényének első része. Az események két szálon futnak: az egyiptomi Thamos, ifjú szerzetes utazásait, valamint a Mozart család mindennapjait mutatja be az író.

Mozart huszonhárom évesen, Thamos, Egyiptom királya című színpadi muzsikáját alkotva kerül kapcsolatba a szabadkőművesekkel, amely élete meghatározó élménye lesz. Miután 1784 decemberében Mozart részesül a beavatás világosságában, egyetlen célt tűz ki maga elé: tovább kell adnia, amit kapott. Azonban jócskán túl is lép ezen - ő lesz a révész Egyiptom és a szimbolikus szabadkőművesség között.
Jacq a valóságos hős, Wolfgang Amadeus mellé odaköti Thamost, Théba ifjú grófját, aki Egyiptomból indul el megkeresni a világot a káosz széléről, visszarántani hivatott a Nagy Varázslót. Szabadkőművesek segítik, mígnem találkozik a kisfiú Mozarttal, akihez hozzá szegődik őrző angyalaként, művészi lelkiismereteként.

Az első kötet Mozart születésétől, 1756. január 27-étől, egészen 1779. január 8-ig kalauzolja el az olvasót. Igen olvasmányos a mű, naplószerűen megírt szerkezettel.

Mozart csodagyerekként Salzburg városában nevelkedett, apjával, Leopold Mozarttal a híres zenepedagógussal szinte bejárták egész Európát. Bécsben, Párizsban, Berlinben jártak; megfordultak a királyi - császári udvarokban, ahol szinte mindenki el volt ámulva a gyermek tehetségétől. Igen korán komponálta első műveit, amelyet ő maga, vagy nővérével közösen adtak elő. Ahogy teltek múltak az évek a kamasz Mozart egyre bezártabbnak érzi magát szülővárosában, szerencsét próbál Itáliában, Párizsban, de szinte mindenhol csukott kapuk fogadják. Kinőtte csodagyerek szerepét, már nem volt rá kíváncsi senki sem. Pedig ő folyamatosan komponált, de a kor ízlésének és zenei világának ez "túl modern" volt. Végül haza kellett térnie Salzburgba, ahol kapott egy biztos, ám korántsem Mozart igényeinek megfelelő állást. A folyamatos tanulás, és komponálás végül meghozza a várva várt sikereket...no de ez már a második kötet tartalma...

Egy kis ízelítő a Thamos, Egyiptom királya című Mozart műből:

2009. július 12., vasárnap

Anna Karenina

Felbuzdulva a regényen megnéztem a filmet is, amelyikben Sophie Marceau és Sean Bean a két főszereplő. Ne vesztegessük rá a szavakat, pocsék. Jelenetek villanak fel, távirati stílusban.

Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Ez volt az első találkozásom Tolsztojjal, és nem bántam meg. Eddig azért halogattam a vele való ismeretséget, mert úgy gondoltam, valami hosszan szenvelgő, nehezen olvasható és emészthető írásról van szó, de kellemesen csalódtam. A leíró részek is inkább elismerést váltottak ki belőlem, mint unalmat. Oldalakat szentel például a lóverseny, vagy egy választás aprólékos bemutatásának. A történetet feltételezem, a legtöbben ismerik, de azért egy rövid szinopszist írok róla:
Anna Karenina Moszkvába utazik, hogy elsimítson egy családi viszályt bátyja és felesége között. Moszkvában egy idősebb férj és egy kisfiú várja. Egy bálon megismerkedik Vronszkij gróffal, és kölcsönös vonzalom alakul ki kettejük között. A gróf követi Annát Moszkvába, és ettől kezdve megállíthatatlanul sodródnak a szenvedélybe. Anna elhagyja férjét és gyermekét, Vronszkij feladja katonai karrierét és Olaszországba utaznak az időközben született lányukkal együtt. Itt ideig-óráig boldogok, de a grófot az unalom, Annát pedig a fia hiánya visszaűzik Oroszországba. Egy darabig falun élnek, majd Pétervárott várakoznak arra, hogy a megcsalt férj beleegyezzen a válásba. A társadalmi konvenciók azonban megmérgezik a hétköznapjaikat, hiszen Annát mint bukott nőt a társaság kiveti magából, Vronszkij pedig ugyanúgy jön-megy, mintha még teljesen független lenne. Ez feléleszti Anna féltékenységét és egyre jobban belelovallja magát Vronszkij képzelt hűtlenségébe és elhidegülésébe, aki bár szereti őt, nem nagyon tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. A dolgokon csak ront, hogy Anna egyre többször fordul a morfiumhoz a valóság elől.
Annát egyre inkább hatalmába keríti a kilátástalanság, a hiábavalónak érzett küzdelem, ezért öngyilkosságba menekül, a vonat alá veti magát.
A regény másik központi alakja Levin, aki egy módos földbirtokos, állandóan az élet, és saját létezésének értelmét keresi. Boldog lehetne, hiszen elnyeri azt a nőt, Kittyt, akit régóta szeret. De amikor betegeskedő bátyja halálát végignézi, semmi másra nem tud gondolni, mint arra, hogy megfejtse a megfejthetetlent. Megnyugtatásul: az ő története a végére happy enddel zárul, rátör a megvilágosodás, és megtalálja lelki békéjét.
Mindent összevetve élveztem az olvasást, de azért hálát adok az égnek, hogy véget ért a XIX. század, és már csak nagyon ritkán történhet meg az, ami megesett Anna Kareninával.

2009. július 11., szombat

Kramer kontra Kramer

Nem tudnám megmondani hányszor láttam ezt a filmet, de tegnap újra megnéztem, és most is ugyanúgy tetszett, mint azelőtt.

Ted Kramer sikeres reklámszakember, szép feleséggel és egy gyönyörű kisfiúval, Billyvel. Azt hiszi sínen van az élete, előléptetés előtt áll, a családi élete boldog. Aztán egy este amikor hazatér, a felesége közli vele, hogy elhagyja őt és Billyt, mert meg kell találnia önmagát. Ted addigi élete egy csapásra összeomlik, magára marad a fiával, akire addig szinte semmi gondot nem fordított, még azt sem tudja hogyan kell egy bundáskenyeret megsütni reggelire, nem is beszélve számtalan más, apró hétköznapi dologról. Eleinte még reménykedik benne, hogy véget ér ez a rossz álom, de ahogy telik az idő, belátja, hogy egyedül kell boldogulnia. Szép lassan felépíti az anyu nélküli életüket, és a kisebb-nagyobb összezördülések ellenére igazi szoros, mély apa-fiú kapcsolat alakul ki közöttük.

Eltelik másfél év, anyu hirtelen előbukkan a semmiből, és visszaköveteli a fiát. Bíróságra kerül az ügy, ahol mindent felhasználnak egymás ellen, főleg a feleség ügyvédje vet be minden piszkos trükköt. Ted elveszti a pert, Billynek a mamihoz kell költöznie. Szinte kegyetlen az a jelenet amelyben Ted Billynek magyarázza, miért alakultak így a dolgok, és igenis a sírás fojtogatja az ember torkát, amikor Billy kérdezgeti az apját, hogy ki fog ezentúl mesét olvasni, hol lesz az ágya és a játékai, végül elsírja magát amikor rájön, hogy az apja ezentúl nem lesz ott, hogy jó éjt puszit adjon.

A végső jelenetben az összecsomagolt cuccok között ülnek, és várakoznak. Anyu végül megérkezik, és zokogva közli, hogy mégsem viszi magával Billyt, mert rájött, hogy a kisfiú igazi otthona itt van , Ted mellett.

Ezt a filmet nem lehet megunni, úgy tökéletes, ahogy van. Dustin Hoffmann egyszerűen lenyűgöző, Meryl Streep a porcelánbőrével nagyon szép, és tökéletes ebben a nem igazán szimpatikus női karakterben, Billy pedig egy igazi szeretnivaló kiskölyök. Na, most már eleget dícsértem, a végére itt egy kép mi lett az elragadó szőke kissrácból.

2009. július 10., péntek

Néhány zene

Pár hónapja hallottam a rádióban egy kellemes hangot, de nem tudtam az előadóját. Aztán nyomoztam (jobban mondva az ikrek mutatták meg a neten) majd megtaláltam az előadót és ezt a számomra kellemes dalt, melyet azóta naponta kétszer-háromszor meghallgatok...amíg meg nem unom:





A másik, számomra kedves dalt a munkahelyemen hallottam először, mondanom sem kell, hogy ezt is meghallgatom hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton, vasárnap....




Tér-Film-Zene Fesztivál

A nyár egyik legizgalmasabb és legjobb kultúrprogramja a Tér-Film-Zene Fesztivál. A 2004 óta megrendezésre kerülő fesztivál az évek során egyre színvonalasabb és tartalmas szórakozást kínáló programsorozattá nőtte ki magát.

A tavalyi év folyamán tucatnyi filmet sikerült megtekintenem - zömében magyar - s mindezt ingyenesen ! Voltak köztük érdekes, unalmas, szórakoztató és lélekölő filmek egyaránt.
A teljesség igénye nélkül néhány tavalyi film, melyet megnéztem:
  • Pánik
  • S.O.S Szerelem
  • 9 és fél randi
  • Kalandorok
  • Csoda Krakkóban
  • Megy a gőzös
Összességében nagyon élveztem a szabad levegős mozit. A mi kis szerény városunkban is lehetne ehhez hasonló rendezvény, vidéki keretek között persze.

Az idei év budapesti vetítései június végén kezdődtek el, volt szerencsém már néhány remekművet megtekintenem. Ezek ismertetésére a közeljövőben kerül sor - reményeim szerint - itt ezen a blogon.

Addig is, akit érdekel ez a fesztivál, az látogasson el a rendezvény hivatalos honlapjára: terfilmzene.halycomp.hu

Beköszönő

(Remélhetőleg) új szerzővel bővül a mai naptól Zafon kultúrblogja. Megpróbálom gondolataimat összeszedett formában leírni és közzétenni. Ezelőtt még sohasem írtam blogot, pedig már számtalanszor belekezdtem a nagy vállalkozásba. Aztán a lelkesedésem alábbhagyott...

A felkérés hetekkel ezelőtt megérkezett, ám a lustaságom győzött...idáig.

Most belevágok !

Üdvözöl Mindenkit:

Zöldujj

2009. július 9., csütörtök

Három film

Háromból egy, az egész jó arány, nem? Mármint megtekintettem ennyi darab filmet, ebből egy egész jó volt, kettőre kár volt az időt pazarolni.
Az első a Félelmetes folyó címet viseli, és egy havas-jeges téli napon indul, amikor rábukkannak egy fiatal srác holttestére, aki a közeli elit iskola tanulója volt. Minden öngyilkosságra utal, le is zárnák a nyomozást, de a főszereplő zsarunak kételyei támadnak, és beleveti magát az ügybe, de lépten nyomon csalásba és hazugságokba botlik. Röviden ennyi, mert szinte semmi nem történik benne. A női főszereplő Jennifer Ehle, akit egyszerűen imádok amikor Elizabeth Bennetként jelenik meg, most viszont a film 90 %-ában bámult kifelé valamilyen ablakon és bárgyún mosolygott.
A másik film, K.-tól kaptam, nézzem meg, nagyon jó. Egy francia alkotás, A Sárga szoba, olyan Agatha Christie-s. Mondta ő. Bevallom becsülettel, belealudtam, de nem maradtam le semmiről. A legjellemzőbb: Mindenki idétlen benne, unalmas sztori.
A harmadikról sem akarok hosszasan írni, de ez legalább a maga műfajában jónak mondható. Az Angyalok és démonok-ról van szó, ahol Tom Hanksnek végre nincs gusztustalan nyakfrizurája. A film több mint két órás, de végig pörgött, ahogyan a szereplők végigrohantak Rómán. Van itt minden, változatos és kegyetlen gyilkosságok, bombák, üldözés-menekülés,összeesküvés, Róma és a Vatikán gyönyörű, tetszett a sok piros hálóinges bíboros, így nagy tömegben egészen elképesztőek voltak. A kis agyam továbbra sem tudja bevenni, hogy Langdon prof (Hanks) még a Vatikán történelmét is jobban ismeri az illetékeseknél, és mindig a megfelelő megoldásokat olvassa ki a jelekből, legyen az egy szobor jobbra mutató ujja, vagy egy ambigram. (Wikipedia)Azaz: a főszereplő túlontúl tökéletes, nem hisz, hanem tud, és mindennek a tetejébe sohasem téved. Ha nem Tom Hanks játszaná, ez megbocsáthatatlan jellemvonása lenne a karakternek.
De ez már csak részletkérdés, a filmet besorolom a nézhető kategóriába. Javára írható, hogy sokkal jobb, mint a Da Vinci-kód, az enyhén szólva uncsi.
Mivel az előbbi két film kisebbfajta traumaként ért, ezért családilag megnéztük zsinórban midkét Üvegtigrist. Az mindig jól jön.

Harlan Coben: Dermesztő csend


Myron Bolitar egykor ígéretes kosárlabdázó volt, de egy sérülés véget vetett a karrierjének. Ezután elvégezte a jogot, és sportolókat kezdett el képviselni, de védencei és barátai rendre bajba kerültek. Egy balul sikerült akció az egyik pártfogoltjának az életébe került, ezért elhatározta, soha többé nem fogja a hőst játszani.

Egy baráti összejövetel alkalmával megígérteti két kamasszlánnyal, ha bármikor úgy érzik bajba kerülnek, hívják őt, mindegy honnan és mikor. Egy éjjel a 18 éves Aimee felhívja Bolitart, aki tartja a szavát és elviszi a lányt oda, ahová kéri. A lány hajnali háromkor elköszön és ezután nem látja őt többé senki. Bolitar bűntudattól hajtva nyomozásba kezd, és ahogy egyre mélyebbre ás az ügyben az annál szövevényesebbé válik, majd amikor két pszichopata gyilkos ered a nyomába, rájön, hogy már a saját életéért is küzdenie kell.

Vicces és pörgős, a fickó laza és kemény egyszerre, dumagép és humorzsák. A barátai mind buggyantak, kezdve a pszicho milliomos haverján, a biszex titkárnő-társán, a százötvenkilós pankrátor csajon keresztül.

Kicsit mást vártam a végére, de így is nagyszerű krimi volt.

Halmozok

Egyszerre három könyvet olvasok. Ez azért van így, mert Flor asszonyt pakolás közben eltettem és nem volt kedvem megkeresni, a Kareninát a boltban kezdtem el, és ott maradt, a Márquez pedig most akadt a kezembe, és belepillantottam. Így halmozom az irodalmi élvezeteket.

2009. július 1., szerda

Crossing over

Azért csaptam le erre a filmre, mert ifjúkorom kedvenc filmsztárja a főszereplő. Vagyis Harrison Ford.
A címet talán úgy lehetne lefordítani: Átkelés, ami illik a sztorihoz, mert az Amerikába illegálisan bevándorló, illetve ott tartózkodó különféle nációjú emberekről van szó. A cselekmény több szálon fut, amik lazán kapcsolódnak egymáshoz. Ford a bevándorlási hivatal egyik tisztje, aki egy gyári rajtaütés során magára vállalja, hogy megkeresi az egyik kitoloncolt fiatal nő gyerekét. Fekutatja, és hazaviszi a kisfiút Mexikóba, akinek az anyja időközben újra visszaszökik az Államokba. Ekkor a nő után kezd nyomozni, később megtalálják a holttestét a határon.
Ford kollégája egy gazdag amerikai-arab família tagja, egy számukra szabatos életű lánytestvérrel, akit megölnek. Persze rögtön lehet sejteni, hogy valamelyik férfirokon az elkövető, hiszen sok arab családnál még Amerikában sem tudják elfogadni, hogy egy nőnemű lény is ember, és a saját vágyai szerint akar élni.
A másik fő szálnak Ray Liotta a főszereplője, aki a zöldkártyák kiadásáért felelős tisztségviselő. Egy koccanásos balesetben megismerkedik egy szép ausztrál lánnyal, aki színésznői álmokat dédelget, és pont a zöldkártyáját szeretné megkapni. Felajánlja a lánynak a segítségét, persze nem pénzt kér érte. A végén mindketten lebuknak, a lánynak haza, a pasinak börtönbe kell mennie.
Aztán van még egy arab család, ahol a legnagyobb lányt, aki mindössze tizenöt éves, egy félreértelmezett iskolai dolgozat miatt az FBI letartóztatja, és kiutasítják az országból. Egyedül az anyja megy vele, mert a két kisebb testvére már itt született, ezért ők már állampolgárok. Ez nagyon brutális volt.
A következők japánok, szintén a honosításra várva. A nagyfiú, egy kamasz ,rossz társaságba keveredik, és részt vesz egy bolt kirablásában, ami nagyon-nagyon balul sül el. Pont ott tartózkodik Ford arab kollégája, és rövid úton kiiktatja a bandatagokat, de a japán fiút lebeszéli a további lövöldözésről, sőt futni hagyja. Itt van egy érzelgős monológ arról a pillanatról, mit érez a bevándorló, amikor abban a megtiszteltetésben lehet része, hogy amerikai állampolgárrá válik.
Feltűnik egy ügyvédnő, aki a bevándorlók érdekeit képviseli, mellesleg a Liotta alakította pasi felesége, ő egy fekete kislánynak keres családot, végül ő veszi magához, és ő jár el az arab kislány ügyében is.
Van egy zsidó fiú is, egyáltalán nem vallásos, de a kártyát mégis rabbiként szerzi meg. Az ő barátnője volt az ausztrál lány, mindaddig, amíg meg nem tudta, milyen árat fizet a lány a sajátjáért cserébe. Bevallom őszintén, ez a zsidógyerek-szál nem volt teljesen világos előttem. Ez nagyrészt a botrányos, sőt bűnrossz magyar feliratnak volt köszönhető. Valamennyire értek angolul, pontatlan volt a fordítás sok helyen, ráadásul tele elképesztő helyesírási hibával, ami külön felbosszantott.
Amit nem tudok, mi volt a film mondandója? Lehet én vagyok kissé stupid, de elgondolkoztam azon, hogy csak be akarták mutatni, hogyan folynak ezek a dolgok, vagy esetleg arról van szó, hogy Amerika nem kukoricázik az illegálisokkal szemben, és minden nemkívánatos elemet kihajigálnak? Egyedül a japán srác úszta meg, pedig ő nem is volt bűntelen, még ha akaratán kívül vitték is bele. Valaki megnézhetné és felvilágosíthatna. Egyébként nézhető, Harrison kissé meg van roggyanva, de hát közel van a hetvenhez, Ray Liotta egy gusztustalan hernyó, de az arab kislány és Ford kollégája nagyon jó.

1001 könyv...


Ez a kiadvány tulajdonképpen útikalauz a világirodalomhoz, időrendben sorolja fel a szerkesztők által halhatatlannak és nagyszerűnek talált könyveket. Az összeállítást kritikusok, írók, tudósok készítették, főleg az angolszász szépirodalomból válogatva. Mi magyarok hat szerzővel vagyunk képviselve:
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Kertész Imre: Sorstalanság
Konrád György: A látogató
Esterházy Péter: Harmonia caelestis
Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája
Természetesen elég szubjektív ez az 1001-es lista-szerintem Molnár Ferenc és Szabó Magda is helyet kaphatott volna-, a huszadik századi írók közül rengeteget nem ismerek és ettől mindjárt roppant műveletlennek éreztem magam, de mivel nem vagyok túlságosan maximalista beérem azzal amit eddig olvastam, és olvasni fogok. Egyébként néhányan kiszámolták, hogy kb. 20 év kellene ennyi könyv elolvasásához. A böngészéshez, és útmutatónak nagyon jó kis olvasgatnivaló ez, és önvédelemre is kiváló, mert 5-6 kiló lehet a súlya.

Az olvasóközönség