"A kilencvenedik születésnapom évében azt az ajándékot találtam ki magamnak, hogy egy szűz kamaszlánnyal töltök egy szenvedélyes éjszakát. Eszembe jutott Rosa Cabarcas, egy titkos találkahely tulajdonosnője, aki értesíteni szokta a jobb ügyfeleit, ha akadt egy feltalálható primőrje. Sem az ilyen, sem a másféle obszcén csábításainak nem engedtem soha, de ő nem hitt az elveim tisztaságában. Az erkölcs is csak idő kérdése, mondta egy kaján mosollyal, majd meglátod."
A főhős egy tárcaíró aki egész hosszú élete során kizárólag olyan nőkkel feküdt le, akiknek fizetett, akár hivatásos, akár "civil" volt az illető hölgy. Most, hogy kigondolta magának ezt a szülinapi ajándékot, megtörtént vele az elképzelhetetlen, kicsit abszurd: szerelmes lett. Ő 90 éves. A lány 14. Soha nem került sor közöttük szexre, hiszen a lány az idegesség miatt minden alkalommal úgy be volt nyugtatózva, hogy végigaludta ezeket a "pásztorórákat". Az öregúr közben visszaemlékszik az eddig leélt, szeretet nélkül eltöltött éveire,a sok nőre akivel dolga akadt. Ez az újfajta érzelem egyre mélyebben ver benne gyökeret. Éjszakák hosszú sorát tölti a kislány mellett fekve úgy, hogy egy szót sem váltanak egymással. Rádöbben, hogy igazából soha nem fogadta el az idő múlását, és talán kimaradt az életéből néhány alapvető dolog. Rájön, hogy a szex, ami fontos meghatározója volt eddigi életének, az is más lehet, ha szerelemből cselekszi az ember. Talán ez a mondat lehetne a regény mottója: "A szex csak vigaszul szolgál azoknak, akikben nincs elég szerelem."
Kicsit morbid a nagy korkülönbség, de ez mégis inkább egy szép mese az öregségről, hogy nem számít a testünk mennyi idős, lélekben örökké fiatalok maradhatunk olyannyira, hogy 90 éves korunkban is megtapasztalhatunk teljesen új, addig ismeretlen érzéseket, érzelmeket, és felszabadulva élvezhetjük míg az időnk engedi.
