A tavalyi év számomra Móricz Zsigmondról szólt, az idei úgy néz ki, hogy Márai Sándorról. A teljes napló sorozat legújabb kötetét olvasom éppen, az 1959-60-asat.
Szeretem, ahogyan Márai ír, érdekes meglátásai vannak és a legérdekesebb mindebben, hogy az idő őt igazolta.
Ír az amerikai utazásairól, tájakról, művészetről, könyvekről, aktuális politikai eseményekről. Tervem, hogy beszerzem az egész sorozatot, eddig az 1945-ös, illetve az 1948-as évek naplói vannak meg.
"A Beethoven-kvartett allegrója mélyen, titokzatosan zeng, már nem is emberi ez a hang. Mozartot Végh biztosan, szeretettel játssza. Bartók számomra reménytelenül idegen. Nem igaz, hogy nem "értem". Attól tartok, értem. Ez a zseni őrült volt, a zenét levetkőztette, csontvázra, leszedte róla a húst, az izmokat, a színt, sterilizálta, s meghagyott egy idegbajosan rángatózó vázat. Melódia nélkül nincs zene, ahogy szín és vonal és tárgy nélkül nincs képzőművészet. A közönség áhítatosan hallgat, az emberek arcán látszik, hogy félnek kinyilatkoztatni, miért meztelen a király."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése