Befejeztem a Teljes Napló 1959-60 című könyvet Márai Sándortól. Két érdekes idézettel "búcsúzok" a könyvtől:
Hol rothadt el Amerika? Mi történt a pénz körül, az árak és a bérek viszonyában? A drágaságnak nevezett csalás olyan fojtogató, hogy munkából senki nem tud örömet, színt adni az élethez...a frizsideres, autós áléletformát rákényszerítik, ebben fuldoklik. Egy nápolyi lazzaronénak több öröme van az életből, mint egy heti 100 dolláros amerikai munkásnak vagy hivatalnoknak. Ezért a sok csalás, gaztett...és fogcsikorgató elégedetlenség, műveletlenség, udvariatlanság, embertelenség. Ki csinálta ezt, hol és mikor? Az öreg Hoover azt mondta: "az idegenek..." Kik ezek az idegenek Amerikában?
Az angol nyelvben van valami unspoken - morgásával, hangváltásával, fojtott visszatartásaival ez a nyelv, amely valahogyan mindig kevesebbet mond, mint amit a beszélő mondani akar. És a francia nyelv valahogy mindig többet mond, mint amennyit az ember éppen mondani akar. A magyar szűkszavú - kevés szóval a lényegeset mondja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése