2010. január 24., vasárnap

Star Trek

A blog főszerkesztője elég régóta agitál, hogy tudásanyagommal én is járuljak hozzá a Kultúrbigyó gyarapodásához, és most, hogy a vizsgaidőszakom a végéhez közeledik és egyre több szabadidőm van, végül beadtam a derekam. Az én nevem alatt főként sorozat-, néha könyv- és filmismertetőket olvashatnak majd a drága olvasók, főként sci-fi és fantasy műfajban, különös tekintettel a Star Trek-re. Valóban, tudom, hogy mennyire rosszul hangzik ez, különösképpen hölgyolvasóink számára, de meg kell, hogy nyugtassam önöket, nem vagyok harmincéves, pattanásos, szódásszifon szemüvegű kövér szűz, aki az édesanyja pincéjében él, ahol kitapétázta a falakat az Enterprise csillaghajó tervrajzaival. Ugyanis nekünk nincs pincénk.
Viccet félretéve, húszéves egyetemista vagyok, na.
Úgy döntöttem, hogy mivel elsőként Star Trek témában jelentetnék meg írásokat, mindenekelőtt be kellene mutatnom a franchise-t azoknak, akik még nem hallottak róla. Ahhoz képest, hogy mekkora popkulturális ikon, meglehetősen sokan, teszem hozzá.
A Star Trek egy világhírű sci-fi franchise, mely a néhai Gene Roddenberry agyszüleményeként kezdődött 1966-ban, és első sorozatában (Star Trek: The Original Series) három évadon keresztül mutatta be az Enterprise csillaghajó legénységének, köztük Kirk kapitánynak vagy mr. Spocknak a kalandjait a XXIII. századi csillagközi űrben. Sajnos eleinte nem volt túl népszerű, 1968-ban egy rajongói levélkampány eredményeként indították csak újra, csökkentett költségvetéssel péntek esténként, és csak egy évadig húzta. A siker a hetvenes években az ismétlésekkel gyűrűzött be a Star Trek háza tájára, és 1979-ben a Paramount stúdió megjelentette az első mozifilmet, melyet aztán még tíz film és négy filmsorozat követett.
Habár a Star Trek sok vezetőcserét megért negyvenéves pályafutása során, egyvalami mindig a sajátja volt: a nem is annyira távoli jövőben elhelyezkedő utopisztikus és tökéletes világa, mely mindig megmutatta, hogy az emberiség csinálhatja jobban is, a világűr és a benne élő megannyi életforma felfedezése, amelynek során valamelyest mindig az emberi szellemet is megismertük. Az epizódokban tapasztalt problémák mindig valamelyik aktuális földi problémára voltak visszavezethetőek, legyen az a túlnépesedés, a rasszizmus vagy a hidegháború - és később a Szovjetunió felbomlása. A Star Trek mindig az egyenlőséget, az egyenjogúságot hirdette (bár az eredeti sorozat mai szemmel nézve már kifejezetten rasszistának és hímsovinisztának tűnik, de a hatvanas években botrányosan felforgatónak számított), megkülönböztetés és rasszizmus nélkül.
Igazi sikertörténetté a nyolcvanas évek végén, az Új Nemzedék (Star Trek: The Next Generation) című második sorozattal vált, mely valódi mainstream sorozattá, milliók által nézett műsorrá vált, nyolcvan évvel az előző sorozat történései után, egy új Enterprise csillaghajón, új legénységgel és történetekkel. Sikeressé válását azonban Roddenberry már nem érte meg, 1991-ben bekövetkezett halála után Rick Berman vette át a franchise irányítását. Az ő irányítása alatt eleinte csak növekedett és gyarapodott a franchise, könyvek, számítógépes játékok, képregények és játékfigurák tömkelege jelent meg, a két új tévésorozatról (Deep Space Nine és Voyager) nem is beszélve. Az ezredforduló végével Berman és stábja azonban egyre nyilvánvalóbban kezdett kifogyni az új ötletekből, a sorozatok minősége és nézettsége is mélyrepülésbe kezdett, s bár az Enterprise című sorozattal megpróbáltak új életet lehelni a Star Trek-be az új évezred hajnalán, csak ideig-óráig tudták elnapolni a bukást.
2005-ben, amikor az Enterprise-t leállították, sokáig úgy tűnt, vége mindennek, amikor J. J. Abrams (Lost, Fringe, Cloverfield) kapta meg a franchise jogait, és egy új mozifilm forgatásába kezdett, amely Kirk kapitány és az eredeti legénység történetét mesélte el újracsomagolt formátumban. A tizenegyedik mozifilm, amely 2009. május 8-án jelent meg a mozikban, kritikai és kasszasiker lett, és újra beemelte a Star Treket a mainstream média körébe. És persze, amelynek az eddigi rajongók is örülnek, számos embert nyert meg a korábban még "kockaként" számontartott régebbi sorozatoknak is.

Sorozatok:
  • Star Trek: The Original Series (1966-1969)
  • Star Trek: The Animated Series (rajzfilmsorozat, 1973-1974)
  • Star Trek: The Next Generation (Az Új Nemzedék, 1987-1994)
  • Star Trek: Deep Space Nine (1993-1999)
  • Star Trek: VOyager (1995-2001)
  • Star Trek: Enterprise (2001-2005)

Mozifilmek:
  • Star Trek: The Motion Picture (Csillagösvény, 1979)
  • Star Trek: The Wrath of Khan (Khan haragja, 1982)
  • Star Trek: The Search for Spock (Spock nyomában, 1984)
  • Star Trek: The Voyage Home (Hazatérés, 1986)
  • Star Trek: The Final Frontier (A végső határ, 1989)
  • Star Trek: The Undiscovered Country (A nem ismert tartomány, 1991)
  • Star Trek: Generations (Nemzedékek, 1994)
  • Star Trek: First Contact (Kapcsolatfelvétel, 1996)
  • Star Trek: Insurrection (Űrlázadás, 1999)
  • Star Trek: Nemesis (Nemezis, 2002)
  • Star Trek (2009)
Link:
Memory Alpha, a Star Trekes Wikipédia (angol)
Kritikám a 2009-es Star Trek mozifilmről

3 megjegyzés:

  1. Mohó kíváncsisággal várjuk a szerkesztőség új tagjának további sorait!
    A hálás olvasóközönség.
    De én mindenképpen.

    VálaszTörlés
  2. érdekes. a star trek a megnézendő-listám vége felé volt, (kezdve az új filmmel), lehet, hoyg előrébb fog csúszni. az egész blog tetszik, főleg, hogy néha nem tudom, mit is olvassak nagy hirtelen, meg jó olvasgatni w, cukcsi és lájkol nélküli, értelmes sorokat. keresztkérdés az álmoskönyves bejegyzéshez: vajh a roxfortban tartott diplomaosztóról való szökés (úszva) mit jelenthet?

    VálaszTörlés
  3. Szerény véleményem szerint az a tény, hogy az említett szökés vízi út igénybevételével történt, attól való félelmedről tűnik tanúskodni, hogy az RBF-ed esetleges elbukása esetén valamelyik kedves tanár úr büntetésként kiterjeszti az iskola tavát a nagyteremre is. Bár amennyiben egyszerű muglihoz van szerencsém, mint jómagam, akkor ez az álom nagy valószínűséggel a lefekvés előtti erőspaprika-fogyasztás következménye lehet.

    VálaszTörlés

Az olvasóközönség