F. Scott Fitzgerald: Az édentől messze

"Az Édentől messze kissé wertheri világfájdalmú, de modern impresszionista stílusú és felépítésű mű, amely egy érzékeny, tehetséges fiú jellemnevelő iskoláját, botladozásait és önmagára találását mutatja be. Amory Blaine, a kiábrándult princetoni diák, leszerelt katona és csalódott szerelmes a regény végén eljut az önismeretig, és meghirdeti az új nemzedéket: "Íme, az új nemzedék, ajkán a régi csatakiáltások, s hosszú napokon merengve átvirassztott éjszakákon át tanulja a régi hiteket; és várja a sorsát, hogy végül is kilépjen a szennyesen kavargó káoszba, dicsőséget és szerelmeket hajszolni; az új nemzedék, mely az előzőeknél jobban retteg a szegénységtől, és jobban isteníti a sikert; s mely felnövekedvén azt látja maga körül, hogy minden isten halott, minden háború megvíva, s megrendült minden hit az emberben..."
A regény 1920-ban jelent meg, de Amory szavai ma is ismerősen csengenek. A regényben túlnyomórészt Amory belső világát ismerthetjük meg, benyomások, gondolatok, tapasztalatok hosszú során keresztül, de ettől lesz érdekes. Rengeteg költeményt és levelet olvashatunk és ezek során bontakozik ki a fiú jelleme. Egy fiú férfivá válásának, és végül önmagára találásának lehetünk tanúi.