A regény olvasása közben felötlött bennem az, hogy normális dolog iyen hősökkel szimpatizálni, mint Jack Reacher? A könyv feléig némi meglepetéssel konstatáltam, hogy még nem nyírt ki és nem vert meg senkit, de aztán beindult a Reacher gépezet és amúgy alaposan nekifogott a rendrakásnak.
Az egész a New York-i metrón kezdődik, ahol feltűnik neki egy furcsán viselkedő nő, akire ráillik az öngyilkos merényletre készülő terorista összes ismérve. (Az izraeliek összeállítottak erről egy klassz kis 12 pontos listát, a nőknél ez 11, mert náluk nem jellemző a frissen borotvált arc.) Reacher közbelép, mire a nő előhúz egy mordályt és szétlövi a saját fejét. Megindul a nyomozás, amibe persze hősünk is egyre jobban belebonyolódik, az eset szálai egészen az afgán-orosz konfliktusig nyúlnak vissza, ki kell deríteni mi köze a dologhoz egy szenátornak, a Vörös Hadseregnek és Oszama bin Ladennek?
Miért is kedvelem mégis olyannyira a Jack Reacher regényeket, hogy elolvastam az itthon eddig megjelent kötetét? Mert pörgős és agyalós. Precíz és kidolgozott, mintha benne lennél a sűrűjében, ha Reacher lopakodik, te is éberré és óvatosabbá válsz, ha céloz és koncentrál, neked is azt kell tenni. És fel tudod menteni az elkövetett bűnök súlya alól, mert minden erkölcsi alapja adott hozzá. Magadat is, amiért szereted ezt a figurát, Jack Reacherre mindig lehet számítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése