2010. január 6., szerda

Márai Sándor Kabala című cikkgyűjteménye

Ez a cikkgyűjtemény először 1936-ban jelent meg, másodszor pedig 2006-ban. Négy részre tagolódik a mű, melyben hol rövidebb, hol hosszabb novellák - cikkek - váltják egymást. A fiatal Márai egyik legszebb filozofikus-meditatív gyűjteménye ez. Már az első ciklus címe is mutatja, hogy a szerző afféle tanulmánynak tartotta őket: Ujjgyakorlatok a cikluscím. Ezt követi a Csillag, a Jellemek, végül pedig a Flóra és Fauna ciklusok.
Minden egyes kis történet magában hordozza a Márai-vonást, melyek hol ironikusak, hol mulatságosak, meglepőek, s mindig elgondolkodásra késztetnek. Az írások témái az élet legkülönbözőbb dolgairól szólnak: férjekről, nőkről, kígyóról, jóságról, csillagról és angyalról, de leginkább az irodalomról és a műveltségről.

A mű címe Kabala. Erről a fogalomról eképpen ír Márai:

"Csak az egészen buta embereknek nincsen kabalájuk. Azoknak, akik olyan rettenetesen buták, hogy nem ismerik szívükben az alázatot. Akik nem tudják, hogy Jegyek és Házak állanak az égen, s a Jegyek állandóan üzennek nekünk. Akik nem tudják, mi a fájdalom, mert olyan buták, hogy érezni sem tudnak. Az érzéshez is ész kell. Akik hetykén járnak közöttünk, s ilyen szavakat használnak, mint 'emberanyag'. De mi, többiek, a kabalások, szerény játékosok, akik ismerjük a balszerencse titkait, alázatosan köszönünk a kéményseprőnek, és pénteken, tizenharmadikán, ha telefonhoz hívnak, lekopogtatjuk az asztalt, mielőtt felvesszük a hallgatót. Gyermekkoromban dadus égetett faszenet dobott a vízbe, ha séta közben gonosz pillantású emberek szemmel vertek meg. Ezt a kabalát később leszoktam, mert megszámlálhatatlan sok gonosz pillantás ért időközben, s nem is volt mindig a közelben faszén. Jó kabala félni. Nem kell éppen hangosan félni, a farkastól sem kell félni. Csak éppen annyira, amennyire illik, mert tudjuk hogy emberek vagyunk, s emberek között élünk. Jegyek alatt."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az olvasóközönség