Michelle Richmond: A köd éve

Abby, aki egyben a történet mesélője, egy ködös napon sétálni megy a vőlegénye hatéves kislányával, Emmával a San Franciscó-i ködös tengerpartra. Egyetlen pillanatra téveszti csak szem elől a kislányt, de ez az egyetlen pillanat végzetesnek bizonyul, Emmának nyoma vész.. Kétségbeesett keresés kezdődik: rendőrségi nyomozás, szórólapok osztogatása, önkéntesek bevonása, sajtószereplések.
Abbynek iszonyatos lelkiismeret-furdalása van,önmagát hibáztatja vég nélkül és nem akarja feladni a keresést. A regény központi eleme az emlékezés, az emlékek előcsalogatása, a memória működése. Abby szent meggyőződése, hogy az emlékezete megőrzött valamit a kislány eltűnése előtti percekből, ami a nyomára vezethet, ezért rengeteget olvas, kutakodik a témában. Mindeközben önmagával is szembe kell néznie, mást se csinál, csak keresi a kislányt, mindent átgondol az életéből, kapcsolatát a szüleivel, szerelmeivel, a munkáját...

Abby vég nélkül folytatja a kutatást és az emlékezést, még akkor is, amikor már maga az apa is feladja a reményt, de a nő nem nyugszik addig, amíg ki nem derül az igazság.
Nem is igazán a külső történések a legfontosabbak a könyvben hanem az, ahogyan Abby megéli mindezt, és átformálódik a hatására.
A történet végére bizonyos dolgok végleg megváltoznak, és csak sejthetjük, hogyan folytatódik majd tovább Abby élete.