A cselekmény indító momentuma egy eltűnt személy felkutatása. Ezzel bízzák meg a regény két főszereplőjét: Patrick Kenziet és Angie Gennarot, a bostoni illetőségű magánnyomozó párost. Az eltűnt illető egy Jenna Angeline nevű fekete takarítónő.
A helyi, magas rangú politikusok persze nem csupán emberbaráti szeretetből bízzák meg őket , hogy találják meg az egyébként senkinek sem hiányzó hölgyet; számukra az asszony tulajdonában lévő, bizalmas dokumentumokra van égető szükségük.
A páros rövidesen teljesíti a rábízott feladatot, de amint a cím is előre jelzi ez csak a nyitánya egy sokkal komolyabb, kirobbanni készülő dolognak. Bandaháború készül, amiben ráadásul a politikusok is érintettek. Véres és mocskos csata kezdődik, ahol a legnehezebb feladat: életben maradni.
A könyv hangulata a klaszikus detektíregényekét idézi, de ez a regény mégis több ennél. A páros mindkét tagja egyenrangú ebben a sztoriban, és a mellékszereplők is rendkívül hagsúlyosak. Kedvencem a némileg szocio- és pszichopata Bubba, de ugyanígy megkedveltem a rendőrpárost is. A könyv legnagyobb erőssége számomra az összetettsége, ez nem egy szimpla nyomozós sztori, az író keményen arcul csap minket a bostoni alvilág bemutatásával, rendesen odamond a hatalomra mindenre képes, álszent politikus gárdának, megeleveníti az állandó napirendi kérdést: a bőrszín problémáját, a fekete-fehér örök ellentétét. A regény másik nagy erőssége a pörgős, üresjáratok nélküli cselekmény, és a gördülékeny logikus felépítés. Voltak olyan olvasmányaim, ahol rendre vissza kellet lapoznom, mert rendre elvesztettem a fonalat, de ez lehet, hogy csak az én csekély értelmi képességeimből fakad. Na, lényeg a lényeg: Megkedveltem Lehane-t, szeretem, ahogyan ír, megfelelő mértékben humoros, a következő pillanatban pedig a földbe döngöl a valóság kissé brutális ábrázolásával. Nem kekeckedik, megmondja a véleményét, amiből eldöntöttem, hogy Boston nem nekem való hely.
A helyi, magas rangú politikusok persze nem csupán emberbaráti szeretetből bízzák meg őket , hogy találják meg az egyébként senkinek sem hiányzó hölgyet; számukra az asszony tulajdonában lévő, bizalmas dokumentumokra van égető szükségük.
A páros rövidesen teljesíti a rábízott feladatot, de amint a cím is előre jelzi ez csak a nyitánya egy sokkal komolyabb, kirobbanni készülő dolognak. Bandaháború készül, amiben ráadásul a politikusok is érintettek. Véres és mocskos csata kezdődik, ahol a legnehezebb feladat: életben maradni.
A könyv hangulata a klaszikus detektíregényekét idézi, de ez a regény mégis több ennél. A páros mindkét tagja egyenrangú ebben a sztoriban, és a mellékszereplők is rendkívül hagsúlyosak. Kedvencem a némileg szocio- és pszichopata Bubba, de ugyanígy megkedveltem a rendőrpárost is. A könyv legnagyobb erőssége számomra az összetettsége, ez nem egy szimpla nyomozós sztori, az író keményen arcul csap minket a bostoni alvilág bemutatásával, rendesen odamond a hatalomra mindenre képes, álszent politikus gárdának, megeleveníti az állandó napirendi kérdést: a bőrszín problémáját, a fekete-fehér örök ellentétét. A regény másik nagy erőssége a pörgős, üresjáratok nélküli cselekmény, és a gördülékeny logikus felépítés. Voltak olyan olvasmányaim, ahol rendre vissza kellet lapoznom, mert rendre elvesztettem a fonalat, de ez lehet, hogy csak az én csekély értelmi képességeimből fakad. Na, lényeg a lényeg: Megkedveltem Lehane-t, szeretem, ahogyan ír, megfelelő mértékben humoros, a következő pillanatban pedig a földbe döngöl a valóság kissé brutális ábrázolásával. Nem kekeckedik, megmondja a véleményét, amiből eldöntöttem, hogy Boston nem nekem való hely.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése