2010. március 30., kedd

Francesca Marciano: Szerelmem, Róma


"Különös ház áll az "olasz csizma" sarkán, a nemes tradíciókkal és sötét babonákkal egyaránt megáldott birtokon: a Casa Rossa. Sokat látott vörös falai közt már letakarva állnak a bútorok, néhány nap és jönnek a költöztetők, majd az új tulajdonos. Alina előtt végigpereg családja, egy huszadik századi olasz família megrázó története, amely árulások, megsemmisülések és újrakezdések láncolata. A nagyapa közepes tehetségű festő, a háború sújtotta Párizsban a nácikkal kollaborál. Múzsája, Renée, a titokzatos marokkói szépség, lányuk megszületése után megszökik a Casa Rossából, egy német asszonnyal. Alba fölcseperedik, gyönyörű nővé érik, és egy tehetséges forgatókönyvíróhoz megy feleségül, akinek két lányt szül. Alina és Isabella gyerekként élik meg apjuk - anyjuk hűtlensége miatti - öngyilkosságát. Sorsuk külön utakra téved, mégis elválaszthatatlan egymástól. Szerelmek és csalódások, kábítószer és gyógyulás, egyiküknek New Yorki-i karrier, másikuknak politikai gyilkosság, majd börtön. Vajon megtörhetetlen átok ül a Casa Rossa lakóin? Három generáció szenvedése után képes-e felülemelkedni bárki is a családját pusztító sorozatos árulásokon, és kilépve az ördögi körből, megtalálni lelki békéjét, ha boldogságát nem is?"
Az írőnőnek ez a regénye is nagyon tetszett. Ugyanolyan magával ragadó, visz előre a lendülete, mint a másiknak. A hangulata nyomasztóbb, mert a könyvben szereplő nők sorsa egyáltalán nem könnyű. Mindegyikőjük szülője, különösen az anyák, fura, öntörvényű emberek, akik a végletekig önzőek és képtelenek kimutatni a szeretetüket. Ez persze meghatározza a két fiatalabb lány további életét, mindent elrontanak, amit csak lehet. A regény rendkívül fordulatos, annyi minden történik benne, ami három családnak is elég lenne, de pont ez benne a nagyszerű. Nem egy habkönnyű sztori, de aki szereti az elgondolkodtató történeteket és a különleges, egyáltalán nem hétköznapi emberi sorsokat, annak tetszeni fog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az olvasóközönség