A héten Momentown-ban jártam - azaz a Momentán társulat Ajtósi Dürer soron található színházában. Egy élmény volt, igaz mire hazaértem teljesen elfáradtam, mintha vizsgázni lettem volna.
Erről a színházról azt kell tudni, hogy fő profilja a rögtönzés. Hasonló a Beugró című tévéműsorhoz, de attól sokkal-sokkal jobb. A társulat nagy többségét ismerhetjük, mint szinkronszínész. Ide kattintva elérhető a teljes gárda...
A keddi előadás címe RögvEst volt, mely este hét után kezdődött. A műsorvezető vagy mondhatnám porondmesternek is, már az elején felizzította a közönséget, kérdéseket tett fel, melyekre a válaszokat a melletted ülőnek kellett megválaszolnod. Ezután elkezdődött a rögtönzéses előadás: a közönség mondott pl. egy foglalkozást, egy híres épületet, egy híres embert, egy éghajlatot, s azt beleépítették a darabba. Dőlt belőlük a játék. Persze a közönség sem maradhatott ki az egészből - mivel interaktív előadás volt -, néhány személyt kihívtak a színpadra. Az egyiknek az volt a feladata, hogy bármit is mondtak a színészek, neki nem szabad elnevetnie magát. Mondtak viccesebbnél viccesebb dolgokat, de meg sem rezzent az illető. Aztán volt olyan, akinek ki kellett mennie a színpadon kívülre egy színésszel, és vigyáznia kellett arra, hogy a színész ne halljon semmit abból, amit bent a többiek mondanak. Aztán visszajöttek, s mulatságos történetet adtak elő.
Én általában véve nem szeretek szerepelni nyilvánosan. Ezért volt az előadás alatt kissé gyomorgörcsöm, jajj nehogy kiszúrjanak, nem akarok szerepelni. Valószínűleg azokra az emberekre utaznak, akik: 1. lesütött szemmel a padlót nézik, 2. érdeklődően nézik a porondmestert, hátha nem őket választja ki. Nos, én a 2. kategóriába tartoztam, és nem igazán tudtam természetes lenni. Rögtön kiszúrt. Megkért, hogy amíg a következő jelenet megy, addig találjam ki, mi volt a legbosszantóbb dolog, ami velem történt az utóbbi időben. Na...rögtön "elborult az agyam", de szerencsére eszembe jutott a szűkre szabott határidő leteltére. Az volt a legbosszantóbb dolog, hogy az utolsó kosarat elhappolta előlem valaki - persze ez nem teljesen igaz, csupán annyi történt, hogy a boltban soha nincs ott a kosár, a bejárat mellett, mindig a pénztárhoz kell menni, onnan elvenni egyet. De a rögtönzött színdarab kedvéért az utolsó kosár sztori jobban passzolt. A műsorvezető megdicsért, milyen jó kis eset. Az alteregómat Simonyi Balázs, a "gonosz", utolsó kosarat elhappolót pedig Harsányi Bence játszotta. Mondanom sem kell, hogy ez volt az est legérdekesebb jelenete.
Mindent egybevetve azt hiszem máskor is el fogok menni, mert annyira nem is rossz ez a rögtönzéses műfaj, s nem lesz semmi bajom, ha esetleg a MŰ részese leszek. Jót szórakoztam.
További információk a Momentán Társulatról: www.momentantarsulat.hu
Továbbá egy kedvcsináló videó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése