Beleszerettem. Pont. Tök jó, hogy gazdasági válság van, munkaidőben is tudok olvasni. Néha már kifejezetten bosszantott, ha valaki bejött a botba a legizgalmasabb rész közben.
A Kenzie - Gennaro párost ezúttal egy pszichiáter fiának a védelmével bízzák meg. Már az elején kiderül, hogy nem lesz könnyű menet, amikor a könyörtelen módszereiről híres ír maffia is a képbe kerül. Persze, ez megint csak a habkönnyű kezdés, mert a maffia a következő dolgokhoz képest egy Nyúlbéla.
Patrick és Angie valami olyasminek a kellős közepébe csöppennek, ami az embernek a legrosszabb rémálmaiban fordul csak elő. Őrült sorozatgyilkosok kerülnek elő, a múltban gyökerező eltussolt bűnügyek látnak napvilágot, a tettesek senkit és semmit nem kímélnek, mindegy ki kerül az útjukba, bűnösnek vélt emberek, ártatalan nők és gyermekek halnak brutális, mocskos halált. A hangulat olyan nyomasztó, hogy szinte már horror jelleget ölt, Lehane nem finomkodik, minden borszasztó részletet elénk tár. Különös egyveleg ez a regény, kapunk rengeteg gyomorforgató epizódot, melléje romantikus leírásokat és jókor közbevetett fekete humort.
Egymás után olvastam a sorozat három darabját, és ezt találtam a legjobbnak. ( A többi is nagyon jó. ) Ez volt a legdöbbenetesebb, erős, mondhatni lehengerlő. Boston továbbra sem a szívem csücske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése