Viviane Villamont: Kisdarázs

Az édesapja által Kisdarázsnak becézett főhős egy aranyos, talpraesett, cserfes ötéves kislány. Gyermekkorát anyja határozza meg, aki egy elfuserált festőművész, elhagyja őket, és csupán merő bosszúvágyból azon van, hogy a férjétől is elszakítsa a kislányt. Ő maga nem szereti a lányát, minden sikertelenségéért és nyomorúságáért őt és a férjét okolja. Egy nap szinte ellopja a gyereket, és egy apácazárdába dugja. Viviane (Kisdarázs) gyerekkora ettől fogva keserves, tele bánattal és szomorúsággal, de a szeretetlenségen és a hányattatottságon apjához fűződő kapcsolata átsegíti, aki mindent elkövet, mondhatni minden követ megmozgat, hogy magához vehesse a lányát. Egy boldogtalan zárdanövendék sorsát követhetjük nyomon, ahol állandó megaláztatásban és brutalitásban van része a kislánynak, Villamont könyve mégsem tragikus, köszönhetően az írónő humorának és az apa-gyermek viszony szeretetteli ábrázolásának. Viviane annyira bájos és humorral teli, hogy emiatt "könnyebben" vesszük a nehezebb, sokszor felháborító eseményeket. A legborzasztóbb az anya viselkedése, egyszerűen utáltam és nem akartam elhinni, hogy vannak ilyen szülőanyák, akik ennyire gonoszak tudnak lenni a saját gyerekükkel. A másik undorító dolog némely apáca nevelési módszere amely már kimeríti a súlyos testi sértés fogalmát. De Kisdarázst és papáját nem törhetik meg, az egymás iránt érzett, mély és őszinte szeretetük minden megpróbáltatáson keresztülvezeti őket, és végül minden jóra fordul, majd mindenki roppant megelégedésére jól beintenek mind anyunak, mind pedig az apácáknak.

Egyszuszra való könyv. Olvassátok el!