Szeretem a krimiket, thrillereket. Ez a mostani kiemelkedik a többi közül, mert részben egy hátborzongató bűntény felgöngyölítéséről szól, részben történelmi regény. A cselekmény az 1896-os New Yorkban játszódik, ahol egy könyörtelenül brutális ragadozó szedi áldozatait, főleg fiatal tizenéves, prostitúcióból tengődő fiúkat mészárol le, olyan kegyetlen rituálét követve, hogy azt itt nem is részletezném. A rendőrséget ekkor Theodore Roosevelt vezeti, (pár év múlva elnök lett belőle) és mivel az akkori bűnüldözési hivatalt teljesen átjárta a korrupció, napirenden volt a "társadalomba nem illő" ügyek eltusolása. Theodor azt a feladatot tűzi ki maga elé, hogy alapos reformokat hajt végre. Ebben az időben jelenik meg egy újfajta bűnözési forma, a sorozatgyilkos. Az újfajta bűnözőhöz újfajta nyomozási forma illik, de mivel a város és a rendőrség vezetői, illetve támogatói roppant merevek, és elutasítóak minden újító szándékkal szemben, Theodornak titokban kell megindítani a nyomozást. Összeállít tehát egy csapatot, a lélekbúvár Laszlo Kreizlerrel az élen, aki tanaival szinte eretneknek számít kollégái körében. Segítőtársai: John Schuyler Moore, a New York Times újságírója, a két Isaacson fivér, akik szintén kirínak a korabeli nyomozók közül, többek közt az ujjlenyomat felhasználásával. Csatlakozik hozzájuk Sara Howard, a városi rendőrség egyik első női alkalmazottja. Tulajdonképpen ők az elsők, akiket profilozóknak lehet nevezni, hiszen Kreizler azt vallja, hogy az ember tetteit, szokásait jelentős mértékben a gyermekkori élmények , hatások befolyásolják, és a valódi jellemet csak összefüggéseiben lehet megismerni.
A szerző aprólékosan, lépésről-lépésre haladva tárja fel előttünk, hogy mit derítenek ki a csoport tagjai, igyekszenek megfejteni mi miért történik, vagy történt, és ezekből a múltbéli eseményekből, beszélgetésekből lassan előtűnik egy emberi szörnyeteg képe, kiderül az is miért vált azzá, amivé.
A nyomozás közben nemcsak a gyilkos képe rajzolódik ki, hanem a korabeli New York is elénk tárul. Láthatóvá válik a város másik arca is, amiről legszívesebben senki nem venne tudomást, a bevándorlók, nincstelenek, nyomorultak sivár kilátástalan élete, emberhez méltatlan körülményeik.
Tetszett még a regény kissé régies nyelvezete, de ez egyáltalán nem hatott zavaróan, szerintem töéletesen hozzátartozik az egész hangulatához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése