Csengetett mylord - Mabel

Nemrég néztem végig ezt a sorozatot, amely régebben ment a Duna TV-n. Akkor csak részeket láttam belőle, most azonban elejétől a végéig megnéztem.

Az egyik kedvenc szereplőm Mabel, annyira jó beszólásai vannak. Persze a többiek is nagyszerűek.
Íme egy kis ízelítő:

Idézet a Jud Süssből - Lion Feuchtwanger

"Jöjj hát, és láss ! A szellem kivési magának az arcot, és akiben él a tudás, olvas belőle. Ahogy a fenti világban kialakulnak a lelkek és a szellemek, magukra öltik biztos formáikat is, felépítik szilárd szerkezetüket, és ez tükröződik később az emberi arcban."

Viviane Villamont: Kisdarázs

Az édesapja által Kisdarázsnak becézett főhős egy aranyos, talpraesett, cserfes ötéves kislány. Gyermekkorát anyja határozza meg, aki egy elfuserált festőművész, elhagyja őket, és csupán merő bosszúvágyból azon van, hogy a férjétől is elszakítsa a kislányt. Ő maga nem szereti a lányát, minden sikertelenségéért és nyomorúságáért őt és a férjét okolja. Egy nap szinte ellopja a gyereket, és egy apácazárdába dugja. Viviane (Kisdarázs) gyerekkora ettől fogva keserves, tele bánattal és szomorúsággal, de a szeretetlenségen és a hányattatottságon apjához fűződő kapcsolata átsegíti, aki mindent elkövet, mondhatni minden követ megmozgat, hogy magához vehesse a lányát. Egy boldogtalan zárdanövendék sorsát követhetjük nyomon, ahol állandó megaláztatásban és brutalitásban van része a kislánynak, Villamont könyve mégsem tragikus, köszönhetően az írónő humorának és az apa-gyermek viszony szeretetteli ábrázolásának. Viviane annyira bájos és humorral teli, hogy emiatt "könnyebben" vesszük a nehezebb, sokszor felháborító eseményeket. A legborzasztóbb az anya viselkedése, egyszerűen utáltam és nem akartam elhinni, hogy vannak ilyen szülőanyák, akik ennyire gonoszak tudnak lenni a saját gyerekükkel. A másik undorító dolog némely apáca nevelési módszere amely már kimeríti a súlyos testi sértés fogalmát. De Kisdarázst és papáját nem törhetik meg, az egymás iránt érzett, mély és őszinte szeretetük minden megpróbáltatáson keresztülvezeti őket, és végül minden jóra fordul, majd mindenki roppant megelégedésére jól beintenek mind anyunak, mind pedig az apácáknak.

Egyszuszra való könyv. Olvassátok el!

Jean-Louis Fournier: Hova megyünk papa?

"Kedves Mathieu!

Kedves Thomas!

Amikor kicsik voltatok, néha kísértést éreztem, hogy karácsonyra könyvet ajándékozzak nektek, mondjuk egy Tintin képregényt. Azután közösen végignézhettük volna. Én szinte fejből tudom a Tintineket, többször elolvastam őket.

Soha nem tettem, nem lett volna értelme, nem tudtatok olvasni. Soha nem fogtok olvasni. Végig építőkockát vagy kisautót kaptok karácsonyi ajándékba...

Most, hogy Mathieu olyan helyen keresi a labdáját, ahol már nem tudunk neki segíteni a keresésben, most, hogy Thomas ugyan még mindig e földön van, de értelmileg már nagyon is a fellegekben jár, mégiscsak megajándékozlak benneteket egy könyvvel. Egy könyvvel, amelyet nektet írtam. Hogy ne felejtsünk el benneteket, és ne csak a fogyatékkal élők igazolványába ragasztott fényképként maradjatok fenn. Olyasmit akarok leírni, amiről soha nem beszéltem.

Talán lelkifurdalásaimat. Nem voltam nagyon jó apa. Sokszor nem tudtalak elviselni titeket, nehéz volt szeretni benneteket. Angyali türelem kellett hozzátok, és én nem vagyok angyal.

Meg akarom mondani nektek: sajnálom, hogy nem tudtunk boldogok lenni, és talán bocsánatot is kérek, amiért félresikerültetek.

Nem volt szerencsénk, sem nektek, sem nekünk. Titeket pottyantott ránk az Ég, de hát lehetett volna az ominózus féltégla is.

Félre a siránkozással.

Ha fogyatékkal élő gyerekekről beszélünk, az alkalomhoz illő képet vágunk, mint amikor valami katasztrófa kerül szóba. Most az egyszer szeretnék mosolyogva beszélni rólatok.Ti megnevettettek engem, és nem mindig akaratlanul.

Nektek köszönhetem, hogy némi előnyt élveztem azokkal a szülőkkel szemben, akiknek normálisak a gyerekeik. Nem kellett foglalkoznom a tanulmányaitokkal, sem pedig a pályaválasztásotokkal. Nem kellet döntenünk, reál vagy humán tagozatba járjatok-e. Nem okozott fejtörést, mit fogtok csinálni később, egy-kettőre kiderült, mit: semmit."

Így kezdődik ez a könyv, amely valós eseményeket ír le egy család életéről ahol a három gyermek közül kettő fogyatékkal született. Szorongva kezdtem bele a téma súlyossága miatt, de mindennek ellenére végig tudtam olvasni, mert az író érzékenyen és némi iróniával adagolja a sokszor szívfacsaró hétköznapi epizódokat. Megrázó és nagyon elgondolkodtató, ilyenkor döbben rá az átlagember (úgy értem, akinek nincs a környezetében fogyatékkal élő), hogy talán a mi borzasztónak, elviselhetetlennek vélt problémáink ehhez képest semmiségek.

Itt vagyok

Nem vesztem el, csak végig gyalogolt rajtam a sertésinfluenza vagy mi a fene, így nem volt kedvem semmihez sem. De most már újra a régi formámban vagyok.

Ennek örömére itt van egy kis édes harmónia, hamarosan újra jelentkezem:

Caleb Carr: A halál angyala

Szeretem a krimiket, thrillereket. Ez a mostani kiemelkedik a többi közül, mert részben egy hátborzongató bűntény felgöngyölítéséről szól, részben történelmi regény. A cselekmény az 1896-os New Yorkban játszódik, ahol egy könyörtelenül brutális ragadozó szedi áldozatait, főleg fiatal tizenéves, prostitúcióból tengődő fiúkat mészárol le, olyan kegyetlen rituálét követve, hogy azt itt nem is részletezném. A rendőrséget ekkor Theodore Roosevelt vezeti, (pár év múlva elnök lett belőle) és mivel az akkori bűnüldözési hivatalt teljesen átjárta a korrupció, napirenden volt a "társadalomba nem illő" ügyek eltusolása. Theodor azt a feladatot tűzi ki maga elé, hogy alapos reformokat hajt végre. Ebben az időben jelenik meg egy újfajta bűnözési forma, a sorozatgyilkos. Az újfajta bűnözőhöz újfajta nyomozási forma illik, de mivel a város és a rendőrség vezetői, illetve támogatói roppant merevek, és elutasítóak minden újító szándékkal szemben, Theodornak titokban kell megindítani a nyomozást. Összeállít tehát egy csapatot, a lélekbúvár Laszlo Kreizlerrel az élen, aki tanaival szinte eretneknek számít kollégái körében. Segítőtársai: John Schuyler Moore, a New York Times újságírója, a két Isaacson fivér, akik szintén kirínak a korabeli nyomozók közül, többek közt az ujjlenyomat felhasználásával. Csatlakozik hozzájuk Sara Howard, a városi rendőrség egyik első női alkalmazottja.

Tulajdonképpen ők az elsők, akiket profilozóknak lehet nevezni, hiszen Kreizler azt vallja, hogy az ember tetteit, szokásait jelentős mértékben a gyermekkori élmények , hatások befolyásolják, és a valódi jellemet csak összefüggéseiben lehet megismerni.

A szerző aprólékosan, lépésről-lépésre haladva tárja fel előttünk, hogy mit derítenek ki a csoport tagjai, igyekszenek megfejteni mi miért történik, vagy történt, és ezekből a múltbéli eseményekből, beszélgetésekből lassan előtűnik egy emberi szörnyeteg képe, kiderül az is miért vált azzá, amivé.

A nyomozás közben nemcsak a gyilkos képe rajzolódik ki, hanem a korabeli New York is elénk tárul. Láthatóvá válik a város másik arca is, amiről legszívesebben senki nem venne tudomást, a bevándorlók, nincstelenek, nyomorultak sivár kilátástalan élete, emberhez méltatlan körülményeik.

Tetszett még a regény kissé régies nyelvezete, de ez egyáltalán nem hatott zavaróan, szerintem töéletesen hozzátartozik az egész hangulatához.

Sherman Alexie

Sherman Alexie 1966-ban született spokane indián, egy északnyugat-amerikai rezervátumban nőtt fel, és törzséből elsőként egyetemi diplomát szerzett. Regényíróként, költőként már régóta jegyzik, időnként filmeket csinál és performanszművészkedik is. Prózaíróként és költőként számos díjat nyert, még Oprah Winfrey is szerepeltette műsorában. Tíz év óta a Menekülés az első regénye. Joyce Carol Oates azt írta róla: "gúnyos, lázadó, tiszteletlen, nem simul bele semmilyen tradícióba, a fiatal Philip Rothra emlékeztet engem", a New Yoker pedig az 1990-es években azon kevés amerikai író közé sorolta, akiknek a XXI. században lesz a helyük.
Itthon kevésbé ismert még az író, a Menekülés című regényén kívül egy novelláskötete jelent meg. Rám jellemző módon azért figyeltem fel rá, mert a születési dátumunk napra pontosan megegyezik.
Holnap bepótolom a lemaradásaimat, négy könyvet is kiolvastam az elmúlt héten. Tehát, mihelyt hazaérek Vácról a kiállításról, nekiállok postokat gyártani.

Lion Feuchtwanger - Jud Süss

Oscar Wilde Dorian Gray-e után ezt a könyvet választottam a következő olvasmányomnak.

Rövid ismertető:
Josef Süss Oppenheimer. Gazdag. Befolyásos. Zsidó. Minden döntés tőle függ. Minden fillér az ő kezén megy keresztül. És sok ott is marad. Gyűlölik. Félik. Irigylik. És imádják. A nők. Tucatjával, százával, ezrével. A hálószobák sötétjében.

Josef Süss Oppenheimer, egy zsidó a 18. századból. A legokosabb, legkihívóbb, legkéjsóvárabb, legemberibb. Zsidó, akire a 20. században rátalál Hitler propagandagépezete. Torz, beteg és gonosz film hősévé teszik, hogy ahol csak bemutatják - Németországtól Magyarországig - pogrom, tűz és gyilkosság járjon az útjában.

Lion Feuchtwanger könyve kegyetlen, őszinte és maradandó mű. Kulcs a 18. századhoz éppúgy, mint a 20-hoz, vagy a mához. Egy felkavaró, igazi nagyregény.

Kíváncsi érdeklődéssel kezdtem bele az első mondatba: "Mint a testet az erek, úgy hálózták be az utak az országot: futottak keresztül-kasul, elágaztak, véget értek."

Kleobulosz bölcs mondása

"A mérték a legjobb. Tiszteld atyádat. Légy egészséges testben és lélekben. Hallj sokat, beszélj keveset. Tanácsold a legjobbat. Szenvedélyeiden uralkodj. Óvakodj az erőszaktól. A nép ellenségeit tekintsd ellenségeidnek. Ha szerencséd van, ne légy kevély, ha nincs, ne alacsonyodj le."

Bojnyik

1. betyár
2. útonálló
3. zsivány
   

Schwajda György: A rátóti legényanya

Heves rekeszizom-görcsben szenvedek a köny olvasása miatt. Bevallom, a filmet már évekkel ezelőtt láttam, és hiányos műveltségemnek köszönhetően nem tudtam, hogy ez egy irodalmi adaptáció. A héten, ahogy böngésztem a friss megjelenések listáját megakadt rajta a szemem, és rögtön megrendeltem. Az egész történet abból az abszurd alapötletből indul, hogy Rátóton a sok Béla között az egyetlen Józsiból "megesett" férfi lesz. A falu apraja- nagyja egy emberként felzúdul, ekkora szégyent nem tudnak elviselni, és ezért mindent elkövetnek, hogy Józsi megszabaduljon magzatától. Jó magyar szokás szerint egyik bizottsági ülés követi a másikat, egyik képtelen esemény jön a másik után, mi pedig eközben könnyesre röhöghetjük magunkat. Felvonul az összes tipikus falusi figura,a kondásból lett tanácselnök, a tsz-elnök, a plébános, az orvos, párttitkár, stb. Mindent csak amúgy rátótiasan csinálnak, nagyon magyarosan.(Az agronómus megérkezése után első feladataként egy csikótojáson kotlik egy teljes hétig.)
Ez a könyv a magyar abszurd humor egyik gyöngyszeme, csak azon keseredtem el egy kicsit, hogy hiába telt el a születése után pár évtized, kis hazánkról még mindig találó kórképet ad ez a történet.

Karen Joy Fowler: A Jane Austen könyvklub

Öt nő és egy férfi könyvkubot alapítanak, és minden hóhapban öszegyűlnek, hogy megvitassák az éppen olvasott Jane Austen regényt. Az összejövetelek alatt megismerkedhetünk a résztvevők életével, vágyaikkal, gondolataikkal. Mindegyiküknek van valamilyen problémája, kinek kisebb, kinek nagyobb. A legidősebb nő, Bernadett többször házasodott, kissé egzaltált személy, akiről kiderül, hogy táncosnői álmokat dédelgetett ifjúkorában, azaz inkább az édesanyja. Aztán ott van Sylvia és lánya, a leszbikus Allegra. Sylviát éppen elhagyta a férje 32 év házasság után, ezért nem igazán találja a helyét. Allegra is egy szakításon van túl, aki a bánatát különféle extrém sportokkal próbálja enyhíteni, aminek általában agyrázkódás, és efféle baleset lesz a következménye. Sylvia barátnője évezredek óta a szingli kutyatenyésztő, kissé zsarnoki természetű Jocelyn, aki saját állítása szerint képtelen a szerelemre. A legfiatalabb klubtag Prudie, egy gimnáziumi franciatanár, az ő titkos vágya, hogy elutazhasson Franciaországba, de magában retteg attól, hogy az utazás csalódás lenne, mert a valóság biztosan nem tudja felülmúlni a képzeletet. Az egyetlen férfi a csapatban Grigg, akiről mindent elmond, hogy három leánytestvérrel együtt nőtt fel.

Hat regény, hat hónap. A találkozások alkalmával a könyvekből és egymásból merítenek vigaszt, hogy meg tudjanak birkózni a felmerülő gondokkal. Tragédiák történnek, gyengéd szálak szövődnek, és közben mindig felteszik a kérdést: Mit tenne Jane?

Ez egy kedves, csendesen humoros könyv. Aranyosan kettyós benne mindenki, semmi extrém vagányság, csak olyan hétköznapian emberi.

Hófehérke és a hét elgyötört törpe

Az egyik kedvenc kabaréjelenetem.

Daloskönyv 4.

Ki volt az az asszony, akinek a szíve harmatos virág volt, 
sosem volt rossz híre, 
aki minden álmát velem megosztotta,
akinél még szebben azt, hogy szeretlek én
egy asszony sem mondta.


Ki volt az az asszony, akinél jobb nincsen, 
aki sosem csalt meg, így becézett: kincsem, 
akinek én voltam a templomi oltár, 
az a drága asszony, a legszebb asszony,
Anyám az te voltál.

Olyan egyszerű, miért felejtjük el?

What a wonderful world

I see trees of green, red roses too
I see them bloom, for me and you
And I think to myself, what a wonderful world

I see skies of blue, and clouds of white
The bright blessed day, the dark sacred night
And I think to myself, what a wonderful world

The colors of the rainbow, so pretty in the sky
Are also on the faces, of people going by
I see friends shaking hands, sayin' 'how do you do?'
They're really sayin' 'I love you'

I hear babies cryin', I watch them grow
They'll learn much more, than I'll ever know
And I think to myself, what a wonderful world

Yes I think to myself, what a wonderful world
Oh yeah"


Milyen egy csodálatos világ

Látom a fák zöldjét, a rózsák vörösét
Látom, ahogy nekünk nyílnak
És arra gondolok, milyen csodálatos egy világ.

Látom az ég kékjét, a felhők fehérségét
A fényes, áldott nappalt, a sötét szent éjt
És arra gondolok, milyen csodálatos egy világ.

A szivárvány színei oly kedvesek az égen
Ahogy visszatükröződnek az elhaladó emberek arcán.
Látok kezet fogó barátokat, ahogy azt kérdik: Hogy vagy?
De igazából ezt mondják: Szeretlek.

Hallom a csecsemők sírását, látom ahogy felnőnek.
Sokkal többet fognak tudni, mint amit én tudhattam valaha,
És arra gondolok, milyen csodálatos egy világ.

Igen, arra gondolok, milyen csodálatos egy világ.
Oh, igen

Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe

Tegnap kezdtem el olvasni Oscar Wilde egyetlen regényét, mely az angol irodalom alapműve, korának botrányirodalma. Görbe tükörben mutatja be azt a társadalmat, amelyet elvakítanak a külsőségek, amely bármeddig képes lesüllyedni az élvezetek hajhászásáért, amelyben a felszínes szépség az élet értelme, amiért bűnt elkövetni művészet.

Dorian Gray gazdag és gyönyörű fiatalember, aki örökké szép és fiatal akar maradni, s ezért még a lelkét is eladná. Miután egy barátja megfesti portréját, a fiú csak azt kívánja, hogy bárcsak a képmása öregedne helyette. Ördögi kívánsága teljesül. Dorian átadja magát az élvezeteknek, a bűn útjára lép, míg egy napon szörnyű felfedezést tesz: a pincébe elrejtett képmás életre kel...

Az első pár oldal után találtam egy-két jó mondatot:

"De a szépség, az igazi szépség ott végződik, ahol az értelmes ábrázat kezdődik. Az értelem már önmagában is bizonyos túlzás, és megbontja az arc harmóniáját. Mihelyt leül az ember gondolkozni, csupa orr lesz, csupa homlok vagy más efféle szörnyűség. Nézz csak rá azokra az emberekre, kik a tudományos pályán valamire vitték. Milyen rútak mind. Kivéve persze a papokat. De a papok nem gondolkoznak. A püspök nyolcvanéves korában is folyton azt ismétli, amire tizennyolc éves ifjú korában tanították, ezért mindig bájos és kedves marad."

Aztán tovább olvasva ismét megragadott egy, melyet mégegyszer visszaolvastam, ízlelgettem a szavakat, elgondolkoztam rajta:

"Azok a szenvedélyek zsarnokoskodnak rajtunk legerősebben, melyeknek eredetét eltitkoljuk magunk előtt. Azok a leggyöngébb mozgatóokaink, melyeknek természete öntudatossá vált bennünk. Gyakran megtörtént, hogy azt gondoltuk, másokkal kísérletezünk, pedig tulajdonképpen magunkkal kísérleteztünk."

Kíváncsi vagyok rá, mi lesz a végkifejlet...
Egyébként a művet Kosztolányi Dezső fordította.

Jancsibankó

1. A 19. században munkabér helyett adott vásárlási utalvány
2. Bon, kötelezvény
3. Szükségpénz
4. Inflációs papírpénz

Nászút féláron

Tegnap este hamar elszundítottam, majd hirtelen felébredtem, s már nem tudtam visszaaludni. Nagy éberségemben megnéztem az 1936-ban készült Nászút féláron című magyar filmet Jávor Pál, Ágai Irén, Kabos Gyula és Erdélyi Mici főszereplésével.

A Játékgyárban dolgozó Kerekes Pál és Kovács Kató házaspárnak adják ki magukat azért, hogy igénybe vehessék a MÁV, nászutasoknak szóló ajánlatát: 195 pengőért olaszországi körutazás. A gyárban az a hír járja, hogy a fiatal, megházasodott lányokat kirúgják az állásukból, ezért Fernauer Lajos és ifjú menyasszonya titokban tartják a menyegzőt, nehogy valami is kiderüljön kettőjük kapcsolatából. S minő véletlen ők is Olaszországba utaznak, féláron.

A két pár természetesen a szállodában összetalálkozik, meg is van a bonyodalom. A végén persze Kató igazából (is) hozzámegy Kerekeshez, s kiderül a Játékgyár vezetésének esze ágában sincs kirúgni férjezett kollegináit.

Minden jó, ha a vége jó...humor, ének, kiváló színészi alakítás.

Mire véget ért a film elálmosodtam. Aludtam egy jót.

Fondorlat

1. Ravasz, alattomos, félrevezető cselekedet.
2. Drámában az intrikus cselszövése.

Fondorlatos: ravaszul ármányos, alattomos.

Három rövid idézet

"Ami igaz, az még nem az igazság, és az, ami nem igaz, még nem tévedés. Egy jótett még nem az erény, és egy hiba még nem a bűn."

"Amikor hiába kopogtatunk az igazság ajtaján, meg kell kísérelnünk az ablakon bejutni."

Joubert

"Ha más nem volna bolond, mi lennénk azok."

William Blake

Megyei Kisszala

Nagy-szala
A Nagy-Szala a Teljes Nemzet Szövetségének, a Nemzetségek mezsgyéinek határain belül tartott Szaláin kiválasztott, kiküldött elöljáróinak tanácskozási helye, ahol a Kurultáj jelenését megélt és ebben részesültek által megvitatott döntéseket, kell kihirdetni. Illetve a teljes nemzet egészét érintő sorskérdéseket felvetni, megvitatni. Ezért a Nagy-Szala alkalmas arra, hogy nemes küzdelmek során, kiválasszák az egyenlők közül az elsőt, mint a szentség alászállt akaratának megfelelőt. Ennek tudata világít rá, a Szent Korona által képviselt SZER élő minőségére is.
Szala
Sz-al-a: ebből az SZ = Szentség (mint a földi és égi vizek egysége) Al = Alászállás, aláereszkedés az Atyából jövő „ap-ad-ás lelkisége” A = Ap-Ad, mint ap-ai ad-omány azaz akarat. Összegezve: SZALA = Szentség alászállt adományának, akaratának érvényesülési és kihirdetési helye, a Nemzetségek mezsgyéinek határain belül szállással és rendelkezési joggal bíró, nemzetségek számára.
Nemzetségek mezsgyéinek határain belül, nyelvünk megőrizte ennek a fogalomnak az ősi tartalmát és mind a mai napig fellelhető szokásainkban is. Pl.: A településeinken a nagytermet ahol a községben élő nemzetségek-családok-hadak ünnepi alkalmakra összejönnek, szalának mondják, illetve ennek városi megfelelőjeként a polgári szalon fogalmát ismerik. A szállás szavunk is ezt tartalmazza, hiszen, a Szent Korona Testének, mint a Szentség alászállt adományának helye a szállásunk. A Szalán, szólnak a nemes nemzetségek elöljárói. A ősi szólás azt tartja, hogy „a szó elszáll (a szalán) de a (pöcsétös) írás megmarad” Ugyanígy, ennek a szellemiségnek őrzői, még az egyes településeink neveiben is fellelhetők, mint: Szala-fő, Zala-vár, Nagy-Szalonta stb...

A nyáron tartottak a megyénkben egy "kisszalát", amiről egészen mostanáig nem tudtuk mi fán terem. Akárkit kérdeztünk, csak a vállát vonogatta. Most eszembe jutott, és utánanéztem, ezt teszem most közzé.