Michael Wallner: Április Párizsban

Javában dúl a II. világháború, a németek megszállták Párizst. Itt dolgozik a titkosrendőrség tolmácsaként Roth, a fiatal Wermacht tizedes. A kamaszkorból még alig nőtt ki, cseppet idealista, álmodozó. Napközben a megkínzott foglyok vallatásán fordít, éjjel pedig álruhába öltözik, és franciának adja ki magát így járja a város utcáit, ami elég rizikós vállalkozás, hiszen nagy a lebukás veszélye. Egy ilyen útja során ismerkedik meg a szép párizsi lánnyal, Chantallal. Eleinte mindketten titkolják valódi kilétüket, de nem sokáig, hiszen ez egy olyan éra volt, ahol mindenki gyanúsnak, árulónak, kollaboránsnak látszott, senki nem bízott senkiben. Chantal titokban a francia ellenállásnak dolgozik az apjával együtt. A fiú egyre inkább őrlődik, nem tudja kihez legyen hűséges, a lány pedig menekülne az érzései elől, de nem igazán tud. Amikor a fiú értesül egy razziáról amelyben a lányt és társait akarják elkapni, figyelmezteti őket. Ennek az az eredménye, hogy nem találkozhatnak, sőt a fiú egyre inkább gyanússá válik a felettesei szemében. Egy este Roth és egy rakás tiszt bombarobbanás áldozatai lesznek egy bárban, de előtte a fiúnak feltűnik, hogy a francia alkalmazottak szépen csendben elkezdenek kiszivárogni a bárból, ezért gyorsan magával vonszolja a közvetlen felettesét, megmentve ezzel az életét. Ezzel nemhogy hálát ébresztett volna a tisztben, hanem bűnösségének bizonyítását látta az egészben. Letartóztatják, iszonyatosan összeverik, megkínozzák, de persze nem tudja megmondani a lány tartózkodási helyét, hiszen fogalma sincs róla. Megrendeznek neki egy szökést, amiről naiv módon azt gondolja, hogy a franciák műve, de az a cél, hogy elvezesse a németeket az ellenállókhoz. Újra el akarják fogni, sikerül elmenekülnie, közben lelövik, leesik egy háztetőről, alig él, de egy francia nő megmenti, és egészen addig ápolja , amíg Chantal keresésére indulhat.

Nincs happy end.

Végig az motoszkált a fejemben, normális ez a kölyök? Ő sokkal jobban szerette a lányt, és teljesen idióta módon vállalta a kockázatot és a szenvedéseket. Utálom a háborút.