2009. június 22., hétfő

Méhes György: Emmi

Mivel pénteken napközben kiolvastam a rabbi esedékes kalandját és nem volt kéznél a következő rész, a könyvespolcról leemeltem ezt a regényt, aztán leragadtam nála. Emmi néni egy magányos öreg hölgy, aki egy lebontásra ítélt régi ház egyik bérlakásában él, szinte az egész életét itt töltötte. Senki nem tudja, hogy egykor ígéretes operaénekesnői karrier előtt állt, volt egy délceg vőlegénye, és álomélet várt rá. A jelenben, ami a húszas évek kispolgári Kolozsvárát jelenti, csak üldögél lakása falai között, amit inkább magára gyújtana, mintsem el kelljen hagynia, csendes szomorúsággal emlékszik vissza a hajdanvolt szép bécsi napokra, ahová tanulni ment, és ahol összeismerkedett élete szerelmével, ő maga pedig teljesen kinyílt, már nem a kis félszeg kolozsvári lány volt többé. A világ körülötte forgott, minden nagyszerűen alakult, már az esküvőt tervezgették, amikor megtörtént a tragédia, Emmi egy baleset következtében megbénult. Az addig pazar álomvilág egy csapásra összeomlott, nem csak a teste, az élete is derékba tört. A vőlegénye egészen addig kitartott mellette amíg bizonyossá nem vált, hogy Emmike soha többé nem lesz egészséges. Ekkor könnyes búcsút vett hőn szeretett menyasszonyától, majd csendben olajra lépett. Ezután Emmike a családja- előbb a szülei- majd a nővére könyörületére bízva tengeti mindennapjait. Miután mindenki kihal mellőle, teljesen magára marad, és most a régi házból is ki akarják tenni.
A történet édes-bús, melankolikus, ugyanakkor kegyetlen is, egy szépreményű fiatal lány tragikus sorsáról, egy letűnt polgári-romantikus korszakból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az olvasóközönség