2009. június 24., szerda

Lucia Graves: A rabbi, a feleség és a szeretője

Az Úr 1492-ik évében járunk, zsidó időszámítás szerint 5252-ben Spanyolországban, ahol Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferninánd uralkodik. Egy nap rendeletbe adják, hogy minden zsidónak el kell hagynia Spanyolhont. Főhősünk a gyönyörű 16 éves lány, Alba de Porta egy Girona nevű kisvárosban él, és éppen ezekben a napokban éli meg az első és mindent elsöprő igaz szerelmet. Ám szerelme a családi nyomásnak engedelmeskedve áttér a katolikus hitre, converso (áttért zsidó) lesz belőle és így az országban maradhat. Mivel semmit nem vihetnek magukkal élelmen és pár használati eszközön kívül, egy fiatal kabbalista rabbi nagy feladatot bíz a lányra: meg kell tanulnia kívülről egy zsidó könyvet, hogy így megőrizzék az utókor számára az írásban fellelhető misztikus tanításokat. A lány a körülmények hatására férjhez megy az ifjú rabbihoz, és megkezdődik kalandos, olykor félelmetes utazásuk Itáliába, hogy ott Alba le tudja diktálni a könyvet, amit a fejében őriz. Lassan megszereti a férjét, és miután tollba mondja a könyvet, kezdi úgy érezni, hogy még minden jóra fordulhat. A rabbi azonban megbetegszik, és meghal, Alba sem maradhat tovább, mert üzenetet kap édesanyjától, hogy sürgősen térjen "haza" (Franciaország), mert szüksége van rá. A lány újra útra kél, az övéit nincstelenül, betegen, kisemmizve és megalázva találja, a teljes reménytelenség állapotában. Sok mindenre fény derül, hogy miért kell innen is továbbmenniük. Nehezen de összeszedik a pénzt, majd nekivágnak a tengeren Törökország felé, Szaloniki városába. Itt Alba boldogságra lel, férjhez megy, fiai születnek. Egy napon betoppan az azóta szintén száműzötté lett szerelme, de már semmi nem olyan, mint volt, az idő és az átélt szenvedések mindkettejüket megváltoztatták, Alba nyugalomra, családra vágyik, de a férfit csak a bosszú élteti, így végleg elválnak útjaik.

Ez nem csak egy romantikus regény, ez egy fejezet egy hányatott sorsú nép életéből, hogy miken mentek keresztül, elvéve hazájukat, sokszor az életüket, olykor rákényszerítve őket hitük megtagadására. A történetet átjárják a misztikus és ősi kabbala tanításai és eszméi, miszerint a világon minden mindennel összefügg, és minden része valami magasztos egésznek. Szerettem olvasni, mert sodró volt a lendület, amellyel az írónő vitte előre a történéseket.

Egyedül a magyar címet tartom ostobaságnak, hülyének nézik az olvasót ezzel, én nem csak cím alapján szoktam olvasnivalót választani. Az eredeti cím: The Memory House, vagyis emlékház, esetleg emlékek háza. Utalás arra, miszerint Alba a saját házához illetve annak tárgyaihoz kötve memorizálta a megtanulandó szöveget, majd Szalonikiben ezen emlékek segítségével építették fel a gironai régi ház pontos mását. Így válhatott Emlékházzá ami felépült és az amit Alba megőrzött a segítségével.

1 megjegyzés:

Az olvasóközönség