Az első pillanattól megfogott ez a könyv, olyan magával ragadó a hangulata, hogy szinte érezni benne Afrikát minden színével, hangjával, illatával együtt. Zamata van.
Esmé egy olasz lány, aki költő apja halála után nem találja a helyét, kicsúszik a talaj a lába alól. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve aktuális párjával Kenyába utazik. Itt aztán rabságba esik, persze képletesen, mert maga Afrika ejti rabul. Megismerkedik Adammel, aki itt született és nevelkedett, és szafarikat vezet külföldieknek. Egymásba szeretnek, és Esmé lassan úgy érzi, visszatér az életbe. Barátokat szerez, ismerkedik a vidékkel, és teljesen magával ragadja az ottani világ. Úgy érzi biztonságra lelt Adam oldalán, végre nyugalomra lelhet, amikor váratlanul belép az életébe Hunter Reed, és ő lesz Esmé számára a szenvedély, kaland, izgalom. A lány őrlődik a két férfi között, gyötrődik és szenved. Mindenről szinte kíméletlen őszinteséggel számol be, mert miközben bonyolódik a szerelmi háromszög, megpillanthatjuk Afrika sötétebb oldalát is. Közbejön a szomszédban a hutu-tuszi véres és ocsmány viszály, melyet újságíró barátaik személyesen átéltek, és beszámoltak róla. Kiderül, mennyire különbözik a fehér kolónia és az őslakosok élete, szinte semmilyen kommunikáció nincs köztük, azon kívül, hogy a fehérek szolgának alkalmazzák a feketéket.
Mégis ez egy olyan hely, ami ha egyszer megfogott, többé nem ereszt, és hiába tér vissza Esmé egy rövid időre Európába, már nem érzi otthon magát. Afrika visszahúzza, és végül a lelki békéjét is sikerül megtalálnia.
Ez a regény nem csupán egy romantikus történet, ez egy szerelmi vallomás Afrikához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése