Neurotikus hősünk, Miles Monroe zöldségárus egy balul elsült rutinműtétet követően kétszáz évre mélyálomba merül, felébredve pedig egy látszólag tökéletes világban találja magát, ahol a non-stop gyönyör és boldogság minden polgárnak garantált, ahogy az állandó megfigyelés és agymosás is. Azért olvasztják ki, hogy segítsen a forradalmárok földalatti mozgalmának megdönteni a fasiszta rendszert.
A poénok fele a burleszkes csetlés-botlásra épül, talán ezért is volt siker 1973-ban a pénztáraknál. Fura a filozofáló monológjairól és beszólásairól ismerte színész/direktort bandzsítani és rohangálni látni. A humor másik fő forrása természetesen a huszadik századi ember reakciói a futurisztikus társadalom vívmányaira. Miles fapofával fintorog ott, ahol le kellene, hogy
essen az álla és gyermeki csodálkozással tekint olyan apróságokra, mint például a robotszabó olasz akcentusa. Múltunk torz megvilágításba kerül a huszonkettedik századból visszatekintve Woody szemein keresztül, de előbb-utóbb nyilvánvalóvá válik, hogy a látszólagos különbségek ellenére a kisembernek tökmindegy, hogy melyik korban van, ő tudja, hogy semmi sem változik, csak a díszletek. Politika, tudomány, vallás, ezek csak az unatkozó tömegek játékszerei, a megvilágosult elmét csupán a szex és önnön múlandósága érdekli.
Természetesen Diane Keaton is feltűnik, s mint mindig, jelenlétével megkoronázza a filmet. Az elvarázsoltan naiv és butuska önjelölt költő, Luna szerepében szegődik Miles mellé, kettejük párbeszédei szolgáltatják a mondanivaló vázát. Burleszkjelenetek során át üldözik őket, agymosást és ellenagymosást kapnak, és végül együtt indulnak megszerezni azt, ami még megmaradt a teljhatalmú vezérből - az orrát. Klasszikus Woody Allen film, annak minden pozitívumával és negatívumával, bizarr disztópia, vígjáték (többek szerint egyike a legjobbaknak), a Sleeper remek darab, csak ajánlani tudom.
A poénok fele a burleszkes csetlés-botlásra épül, talán ezért is volt siker 1973-ban a pénztáraknál. Fura a filozofáló monológjairól és beszólásairól ismerte színész/direktort bandzsítani és rohangálni látni. A humor másik fő forrása természetesen a huszadik századi ember reakciói a futurisztikus társadalom vívmányaira. Miles fapofával fintorog ott, ahol le kellene, hogy
essen az álla és gyermeki csodálkozással tekint olyan apróságokra, mint például a robotszabó olasz akcentusa. Múltunk torz megvilágításba kerül a huszonkettedik századból visszatekintve Woody szemein keresztül, de előbb-utóbb nyilvánvalóvá válik, hogy a látszólagos különbségek ellenére a kisembernek tökmindegy, hogy melyik korban van, ő tudja, hogy semmi sem változik, csak a díszletek. Politika, tudomány, vallás, ezek csak az unatkozó tömegek játékszerei, a megvilágosult elmét csupán a szex és önnön múlandósága érdekli.Természetesen Diane Keaton is feltűnik, s mint mindig, jelenlétével megkoronázza a filmet. Az elvarázsoltan naiv és butuska önjelölt költő, Luna szerepében szegődik Miles mellé, kettejük párbeszédei szolgáltatják a mondanivaló vázát. Burleszkjelenetek során át üldözik őket, agymosást és ellenagymosást kapnak, és végül együtt indulnak megszerezni azt, ami még megmaradt a teljhatalmú vezérből - az orrát. Klasszikus Woody Allen film, annak minden pozitívumával és negatívumával, bizarr disztópia, vígjáték (többek szerint egyike a legjobbaknak), a Sleeper remek darab, csak ajánlani tudom.
Klasszikussá vált idézetek a filmből:
"Az agyam a második legkedvesebb szervem."
"A tudomány intellektuális zsákutca...sok kicsi ember tweedzakóban békákat vagdos."
"Két dolog, amiben csak egyszer van részed egy életben, de legalább a halál után nem fordul fel a gyomrod."(Válasz Luna kérdésére, hogy Miles miben hisz. A szexben és a halálban.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése