Nyolcgyermekes családban nőtt fel. Szilágyi Domokos első verse 1956-ban az Utunkban jelent meg. Az erdélyi költészet egyik fontos alakja lett, az úgynevezett Forrás-nemzedék tagjaként indult. Kolozsvárott a Bolyai Egyetemen 1960-ban magyar szakon végzett. 1961-ben feleségül vette Hervay Gizella költőt. Az első verseskötetét az "Álom a repülőtéren"-t 1962-ben nyomtatták ki. Az Igaz Szó és az Előre munkatársa volt. Betegnyugdíjat kapott 1970-ben. Az 1970-es évek elején bejárta Németországot és Skandináviát. Utolsó éveiben Kolozsvárott élt. Súlyos betegen saját kezével véget vetett az életének. Fia, Kobak, az 1977-es bukaresti földrengésben halt meg, ezután Hervay Gizella is az önkéntes halált választotta. Közös sírban nyugszanak a kolozsvári házsongárdi temetőben: Szilágyi Domokos, Hervay Gizella és a gyermekük, Szilágyi Attila.
Életét, sőt egész költészetét némileg beárnyékolja a nem olyan régen napvilágra került közlemény, miszerint Szilágyi az ötvenes-hatvanas években a Securitate ügynökeként dolgozott és az ő jelentései miatt közeli barátait fogták perbe, és ítélték el. Ennek ellenére költészetét mégis a diktatúra elleni küzdelem szimbólumaként szokták értelmezni.
TITOK
A szíved: nagy, örök titok,
és ajtaját ki nem nyitod.
A lelked mélye: rejtelem,
és nem engeded sejtenem,
mi zajlik benne szüntelen.
De ha szemed reám nyitod:
nincs rejtelem, és nincs titok.
(1956)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése