TÉL
Nézve nézem a hóeste fákat
Hol vették a haloványkék fátylat
Lélekzetem [nem elírás] hallom csak, a halkat
Ég is, föld is fátyolosan hallgat
Csuda csend ez, a varjú se károg,
Azt hiszem, a másvilágon járok.
TÉLI DAL, MERT MUSZÁJ ÍRNI
Itt a tél, itt a tél,
Itt a gyönyörű tél,
Rég elmúlt a zord nyár,
Mikor még meghűltél.
Itt a tél, itt a tél,
Gyerünk csak sietve
Lepkét, nevelőnőt
Fogni a ligetbe.
Itt a tél, ismétlem,
Itt a bűvös évszak,
Nyisd föl a napernyőt,
A korzóra lépj csak.
Gyerünk a korzóra,
És gyerünk odábbra,
Gyerünk csak fürödni
A Scholz-uszodába.
Itt a tél, a drága,
Becsüld meg a drágát,
Minden órájának
Leszakaszd virágát.
Tűzzél hát marónit
Most a gomblyukadba,
Járj a verőfényben
Dalolva, kacagva.
Mert a tél elmúlik,
Örök az se lehet,
S jön a havas, fagyos,
Borzasztó kikelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése