Becstelen brigantyk

Az ünnep alatt szokás szerint minősíthetetlenül szörnyű volt a tv-k műsorfelhozatala, ezért a házi tékából válogattunk. Már egy ideje meg akartam nézni az új Tarantino-filmet, de valahogy nem jutott rá idő. Ma délután végre nekiültünk. A fiam már látta, ezért őt száműztem, mert elég szószátyár, féltem, hogy elmeséli az egész sztorit.

A film egy csapatnyi zsidó-amerikai katonáról szól, de van köztük egy német és egy osztrák is, akiket Franciaországban vetnek be, hogy fejenként 100-100 német skalpot gyűjtsenek be. Útjukat brutálisan kivégzett és megskalpolt német holttestek jelzik, míg a túlélők homlokára horogkeresztet vésnek, hogy egész életükre megjelöljék őket. Az ő történetükkel párhuzamosan folyik egy másik sztori is, a családját meggyilkoló németek elől Párizsba menekülő fiatal zsidó lányé, Shosannáé, aki egy mozit vezet, és ott összeismerkedik egy német háborús hőssel, aki eléggé erőszakosan és ijesztő módon elkezd udvarolni a lánynak. Ez a katona egy hatalmas hőstettet hajtott végre, egyedül szembeszállt és végzett 300 amerikai katonával Olaszországban, és ezzel olyannyira kivívta feljebbvalói, különösen Goebbels elismerését, hogy filmet forgattak róla, amit itt Párizsban kívánnak bemutatni. A katona ráveszi a feletteseit, hogy a lány mozijában legyen a premier, amelyre maga Hitler is hivatalos, a Harmadik Birodalom vezérkarának krémjével egyetemben. A lánynak ez kapóra jön, és elhatározza, hogy bosszút áll a németeken: felgyújtja a mozit a bent tartózkodó náci hordával együtt. A két szál ezen a ponton kapcsolódik össze, az angolok révén a brigantik is tudomást szereznek az előadásról, és elkezdik szövögetni a saját tervüket, hogyan tudnának bejutni és minél több, lehetőleg minél magasabb rangú nácit likvidálni.

Dióhéjban ennyi a sztori, a többi már spoilerezés lenne.

A szokásos Tarantino-mozit vártam, de most nem ezt kaptam, bár egyáltalán nem volt kellemetlen a csalódás. Legutóbb a Halálbiztost láttam tőle, amiben bőven folyik a vér, sőt ömlik, fröcsög, vagy ott van a rendezőre nagyon jellemző Kill Bill, ami szintén ilyen, de megemlíthetném az általa rendezett CSI epizódot (Grave Danger) is, amelyben az elrabolt és élve eltemetett Nick Stokes helyszínelő rémálmában a saját boncolását éli át testközelből. A Brigantykban talán két skalpolást láthatunk a maga naturalisztikus módján (az első maga Tarantino skalpja), de ennyi még elviselhető. A film legnagyobb érdeme a szöveg: igazi Tarantino-poénok a kellő időben a kellő helyen; azaz amikor nem is várod, de nagyot üt. A párbeszédeken van a hangsúly, a történet nem az akciójelenetekkel, hanem a dialógusokkal bontakozik ki, halad előre. A legjobb a film főgonosza, Hans Landa SS-Standartenführer (Christoph Waltz), akinek a legjobban megírt szerep jutott, és ő maximálisan ki is használja ezt. Szinte az egész filmet ő uralja, maga mögé utasítva Brad Pittet is, akinek mentségére legyen mondva, hogy az ő szerepe nem annyira kidolgozott.

Összefoglalva: ez egy szellemes, jól sikerült Tarantino mozi, remek színészekkel, jó poénokkal, és a Tarantinóra jellemző képi megoldásokkal és humorral. Nekem bejött.