2011. június 8., szerda

Polcz Alaine - Kit siratok? Mit siratok?

A múlt héten csütörtökön kilátogattunk a Vörösmarty téren (is) megrendezésre kerülő Ünnepi Könyvhétre. Be kell valljam, már régóta szerettem volna részt venni a könyves sokadalomon, de amióta Budapesten élek még nem sikerült egyszer sem. Idén megvalósult egy álom.
Két szerzeménnyel tértem haza: az egyik Márai Sándor Naplója 1945-ből, a másik pedig Polcz Alaine Kit siratok? Mit siratok? című műve a Jelenkor kiadótól. Már olvastam egy könyvet Alaine-től (Rend és rendetlenség), így tudtam, hogy "kellemes" perceket szerzek magamnak e könyv olvasása közben.
A kötet vallomássorozatból áll, több ember élményeit rögzíti, ki hogyan birkózik meg saját gyászával, mely köthető emberhez, állathoz, egy régi emlékhez, szerelemhez, egy házhoz, élethelyzethez. Meglepődünk mennyi mindet gyászolhat az ember élete során. Elsősorban persze a szeretteink iránt érzett gyászunkat dolgozzuk fel, több kevesebb sikerrel.

Weöres Sándor idézete nyitja a művet: "Mellesleg, ha valaki ebnek emel mauzóleumot, kár nevetni. Tanulj nevetségig szeretni."


A tartalom címszavakban: A temetőben; Gyermek voltam, így gyászoltam; Találkozásaim a halállal; Egymás után mentek el; Siratom a macskám; Gyászolnak az állatok; Amikor a macskával együtt gyászoltam; Van-e a szerelemnél nagyobb veszteség?; Szakadások (Az apaság és a házasság elvesztése); Requiem a szülőházamért.


Természetesen ebben a könyvben is találtam egy jó idézetet, melyet igaznak tartok:
"A bánat egészen kis törés. A gyász pedig olyan formája a bánatnak, amely tulajdonképpen szerető kötés. Eltarthat a túlélő haláláig." ... " Egyre többet tűnődöm ezen. Úgy érzem, jó hasonlat, amire rájöttem: a seb begyógyul, de heg marad. Már nem fáj, de amíg élek, megmarad."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az olvasóközönség