Karácsony másnapján egy névnapi vigasságra készülnek egy grófi uradalom jószágigazgatójának a házában: István-napot ünnepelnek. Odavárják dr. Pogány Imrét is, a dzsentri-összeköttetéseket kereső, gazdag zsidó földbirtokost, aki lánykérőbe jön: a gazda szép Annuska lányát szemelte ki magának. Mindenki jókedvű, Annuska házassága a család anyagi biztonsága szempontjából szerencsésnek ígérkezik.
Mint derült égből a villámcsapás, érkezik a hír, hogy a gróf elbocsátotta a jószágigazgatót, egy hét múlva el kell mennie valamilyen jelentéktelen állásba. A birtokot ugyanis bérbe adta egy bécsi borkereskedőnek, mintagazdaságot akar megvalósíttatni. A vacsorát már nem mondhatják le, úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna. A hír persze futótűzként terjed a vendégek között, hiszen a jószágigazgató elbocsátása miatt az egész asztaltársaság sorsa megpecsételődik. A regény hőse nem is egy személy, hanem egy társadalmi osztály, a vidéki dzsentri. Az ő mentalitásának, erkölcsének, szokásainak és szociális helyzetének kimerítő ábrázolását kapjuk.
A cselekmény az asztalnál ülők társalgásából kerekedik ki, érezhetően nő a feszültség, de mindenki jó képet vág az óhatatlanul bekövetkező katasztrófához, esznek, isznak, táncolnak, mulatnak kivilágos kivirradtig, mert ez az igazi magyar tempó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése