Kedvem támad egy kis életrajzra. A könyvespolcomon talán már egy éve árválkodik az Így élt sorozat József Attiláról szóló kötete, melyet az egyik internetes antikváriumban szereztem be, gondolván később milyen jó lesz. Nos az idő elérkezett, s úgy gondoltam Polcz Alaine után József Attilával foglalkozom.
Valahogyan mindig jobban szerettem az irodalom órákon hallgatni/tanulni az írók, költők életrajzát, mint a műveik elemzését. Most, hogy megismertem József Attila teljes életrajzát, egy új kép alakult ki bennem róla.
Mindig azt képzeltem (tudtam), hogy szegény József Attila egy szomorú ember volt (ez nagyrészt igaz is), mindig gyötrődött, nem volt aki szeresse (nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám...), most pedig kiderült, hogy együtt élt Szántó Judittal, szerelmes volt. (Valószínűleg ezt rajtam kívül elég sokan tudták már eddig is, de az én József Attila képem hiányos volt e téren).
Minden nap áthaladok a Gát utcán, ahol a költő szülőháza található, ez furcsa érzéssel tölt el mikor eszembe jut, hogy száz évvel ezelőtt mondjuk ugyanezeket az utcákat róhatta a fiatal Attila. A múlt héten pedig elmentem a nem messze lévő Ferenc tér 11-hez, ahol tinédzser éveit töltötte. Furcsa érzés volt. Mintha ott lett volna velem.
Rövid élete tele volt nyomorral, nélkülözéssel, meg nem értéssel, s mégis a legnagyobbak között foglal ma helyet. Több "közös" élményem is volt/van József Attilával kapcsolatosan: első verseskötetét a nyolcadikos ballagásomra kaptam meg; két versét álmomból felkelvén is kívülről tudom; irodalom érettségin szerelmes költészetét húztam. Azt hiszem megérintett a költészete örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése