A történetet most nem taglalnám, inkább az élményeimet osztanám meg. A Nemzeti Színház Nagytermében most voltam először. Nem így képzeltem el. Azt hittem csillog-villog, mint a régi századelőn épült impozáns épületek. Az az érzésem támadt, hogy egy újgazdag palotájában vagyok, ahol mindenféle csiricsáré építészeti csoda megtalálható. Szörnyű. Ocsmány. Hogy ki tervezte ezt? No és ki hagyta mindezt felépíteni. Ezt leszámítva azért elég kellemes volt a légkör, és jó volt a színpadi rálátás.
Az előadás összesen háromórás volt, két felvonásban. A díszlet ötletes, újabbnál újabb megoldásokkal. A színészi teljesítmény ugyanakkor már egy kicsit borotvaélen táncolt. Egyrészt nem igazán lehetett érteni a szöveget, mert hol halkan mondták, hol pedig elordították a mondatok végét.
A színdarab vége felé szinte mindenki meghalt, vagy megölték. Vér, puskaropogás, nyálcsorgás. Őrület és káosz.
A jelmezek is ötletesek. Galéria itt.
Most már vígjátékra vágyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése