Az askenázi fivérek nem sokkal a napóleoni háborúk után kezdődik, a német és morva takácsok érkezésével a lengyel Lodz városába. A zsidók fokozatosan beveszi magukat a városba minden területen. Kisvállalkozóként, kisebb gyárak létrehozásával, vagy néha otthon végeztek kétkezi munkát hosszú idegőrlő órákon keresztül. Egy maroknyi zsidó dolgozott német gyárosoknak mint ügynökök, vevők, vezetők.
Az egyik ilyen ügynök Ábrahám Hersh Askenázi, akinek a regény kezdetekor születnek meg ikerfiai, Szimchá Meir és Jákob Bunem.
Ábrahám Hersh hall egy jóslatot a rabbitól, hogy a fiai nagy vagyonra tesznek szert, de eltávolodnak a vallástól. Ez a prófécia, ha valóra válik, nagy csalódás apjuknak, aki szerette volna, ha azok jámborak és tanult emberek lesznek.
A testvérek nagyon eltérő tehetséggel és a temperamentummal rendelkeznek. Szimcha Meir, az elsőszülött kezdettől fogva okos, eltökélt fiú, minden tehetségével a meggazdagodásra koncentrál. Bátyja fizikailag tehetségesebb - erős, szép, kedves - a Kis Göncöl.Szimcha Meir lángoló ambícióval éli az életét, Jákobob Bunem kevésbé koncentrált, és a gondtalan élet mellett kötelezi el magát.
A regény központjában Szimcha Meir felemelkedése áll - aki később elhagyja hitét és Max Askenázivá válik - erőfölénybe kerül Lodz szövőiparában. A machinációk lenyűgöző mesterévé válik.A leányvállalat története mögött a háttérben rivalizálás és idegenkedés zajlik a két testvér között: Szimcha Meir, egy rendezett házasság reményében feleségül veszi bátyja élete szerelmét. Később Jákob Bunem benősül egy családba a hatalmas gazdagság miatt, és mert megdöbbeneti bátyja cselekedete.
Lodz minden napját konfliktusok járják át: a testvérek között, a tulajdonosok és a munkavállalók között, a rabbik és a hitetlenek között, oroszok és a lengyelek között, keresztények és a zsidók között, lengyel és a litván zsidók között. Egy régi mondás szerint a kapitalizmusban az ember kihasználja az embert, míg a kommunizmusban épp fordítva. Lodzban nem számított ki volt hatalmon, a város táptalajául szolgált a kizsákmányolásnak, és mindenfajta gyűlölet szennyezte a levegőt.
Megtudjuk, hogy "az igazságszolgáltatás árucikk Lodzban," és hogy "Lodz nem csodált mást, mint a vagyont." Irányadó céloktól és elvektől mentesen a Lodz városbéli férfiakat semmi más nem érdekelte, mint az üzlet. Lodz tudta, hogy a pénzen bármit meg lehet vásárolni. Amikor azonban a hitelek és a pénzforrások kiapadnak kiszárad és az infláció megtalálja Lodzot, minden megváltozik, és a régi világnak vége lesz.
A regényben feltűnik néhány forradalmár, de kiderül, hogy az övék naiv forradalmiság. Nissan, egy szegény rabbi fia, cserébe, hogy apja teljes odaadással a Tóra szavai szerint él, és nem lát ezenkívül senkit és semmit, ő a marxizmusba fekteti be ugyanazt a megingathatatlan hitet. A forradalomnak él, de közben elkezdődik a pogrom, és látja a zsidókat függeni a fákon. Egy ponton Nissan úgy véli: "Lehet, hogy az ember alapvetően rossz. Lehet, hogy a hiba nem a gazdasági körülményekben, ahogy tanították, a hiányosságok az emberi jellemben vannak."
Sztrájk, világháború, az orosz forradalom, az invázió- Lodz először a németek, majd az oroszok kezére kerül - sorban követik egymást a leírhatatlan események. A világ fenekestül felfordul , csak Max Askenázi álma ,az ipari és a pénzügyi dominanciája marad meg folyamatosan, amíg őt is eléri az elkerülhetetlen, amikor,-miután elköltöztette gyárát Oroszországba- börtönbe kerül az új Szovjetunióban, ahonnan az mentette meg, akit hosszú évek óta megvetett: bátyja. A testvérek visszatérnek Lengyelországba, de a határon Jákob Bunemet egy antiszemita zaklatás során megöli egy tudtalan lengyel tiszt.
"Az askenázi fivérek" a pogrommal fejeződik be, Lodz elküldi az életben maradt zsidókat, az új Sionba, a közelmúltban létrehozott Palesztinába, mert az kevésbé kegyetlen ország, mint Lengyelország. Lodz, ahogy Singer írja, olyan volt, mintha egy végtag elszakadt volna attól a testtől, amely már így sem volt életképes. Max Askenázit megrémítette a saját halandósága, és elhatározta, hogy másként éli ezentúl az életét, rendezi a dolgait a családjával, de erre a személyes reformra már nem marad ideje, utoléri őt a halál.
Mesteri, könyörtelen ez a nagy regény, nincs benne happy end, ehelyett csak egyet tehet, elmondja, hogy a város, Lodz és a karakterek is csak azt kapták, amit megérdemeltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése