1925 elején brutális gyilkosság tartotta lázban a fővárost és az országot: Léderer Gusztáv csendőr főhadnagy és felesége, Schwartz Mici január 7-én budai lakásukon pisztollyal megölték Kodelka Ferenc hentesmestert, majd 22 részre feldarabolták. A kegyetlen bűntény sokáig foglalkoztatta az embereket, Krúdy Gyula is írt - végigülte a tárgyalást - a különös történetről, amelyet egy kuplé is felidézett: Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába!
Jankovics Éva gyerekkorában hallott először a gyilkosságról. Később, már felnőttként, íróként elkezdték érdekelni az akkori társadalmi körülmények, ezért elhatározta, hogy feldolgozza az eseményeket. Egy évet szánt a kutatómunkára, több mint 1700 oldal korabeli szöveget bogarászott át: újságokat, jegyzőkönyveket és egyéb dokumentumokat. Járt a budapesti bűnügyi múzeumban és az országos levéltárban.
Nincsenek kitalált személyek a dokumentumregényben, a karakterek is valóságos emberek, abban a korban éltek és úgy hívták őket, ahogy a kötetben szerepelnek. Az akkori beszédstílust és annak fordulatait is felhasználta a regényben az írónő, amellyel az anyaggyűjtés után két hónap alatt elkészült.
Lédererék - mint megtudtuk - jó anyagi körülmények között éltek, de Horthy Miklós felszámolta azt a különítményt, amelyben Léderer Gusztáv is szolgált. Anyagi helyzetük emiatt megromlott, nehezen fogadták el a megváltozott életkörülményeket. Kodelka Ferenccel baráti kapcsolatban álltak, a hentes szállította a húst a hadseregnek. Később pénzügyek, illetve - Lédererné és Kodelka között - szerelemi szálak is összefűzték őket.
A megölt hentes fejét soha nem találták meg. Léderert a bíróság halálra ítélte, kivégezték, felesége végül is - állítólag vádalkuval - életfogytiglani börtönbüntetést kapott, de jó magaviselete miatt idővel szabadlábra engedték. 1964-ben még látták Pesten.
Jankovics Éva gyerekkorában hallott először a gyilkosságról. Később, már felnőttként, íróként elkezdték érdekelni az akkori társadalmi körülmények, ezért elhatározta, hogy feldolgozza az eseményeket. Egy évet szánt a kutatómunkára, több mint 1700 oldal korabeli szöveget bogarászott át: újságokat, jegyzőkönyveket és egyéb dokumentumokat. Járt a budapesti bűnügyi múzeumban és az országos levéltárban.
Nincsenek kitalált személyek a dokumentumregényben, a karakterek is valóságos emberek, abban a korban éltek és úgy hívták őket, ahogy a kötetben szerepelnek. Az akkori beszédstílust és annak fordulatait is felhasználta a regényben az írónő, amellyel az anyaggyűjtés után két hónap alatt elkészült.
Lédererék - mint megtudtuk - jó anyagi körülmények között éltek, de Horthy Miklós felszámolta azt a különítményt, amelyben Léderer Gusztáv is szolgált. Anyagi helyzetük emiatt megromlott, nehezen fogadták el a megváltozott életkörülményeket. Kodelka Ferenccel baráti kapcsolatban álltak, a hentes szállította a húst a hadseregnek. Később pénzügyek, illetve - Lédererné és Kodelka között - szerelemi szálak is összefűzték őket.
A megölt hentes fejét soha nem találták meg. Léderert a bíróság halálra ítélte, kivégezték, felesége végül is - állítólag vádalkuval - életfogytiglani börtönbüntetést kapott, de jó magaviselete miatt idővel szabadlábra engedték. 1964-ben még látták Pesten.
A kép baloldalán látható Léderer Gusztáv, középen Kodelka Ferenc, a feldarabolt hentesmester, jobb szélen pedig Léderer Gusztávné, Shwartz Mici
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése