Halott a szív - de harsog a tenger !
Tépett szerető, ki a homály odvába osonsz,
vonszolva csikasz lelked: nézz az égre,
vesd ki fülledtségedet és a külsőkben tájékozódva
kutasd ki belül-valód.
Mert ennyi megmaradt, mikor minden veszik,
szomorú jogod, tengereké és szeretőké,
a legbensőt kívül keresni,
meg is találni kusza rajzolatát
a partok fodrain, vagy az égre vetülve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése