2010. szeptember 6., hétfő

Karel Capek: A szenvedelmes kertész

"Csak a sokéves gyakorlat tanítja meg az embert az igazi kertészt jellemző misztikus, nyers biztonságra, az igazi kertész sosem nézi hová lép, mégsem tapos el semmit, s ha igen, akkor nem veszi a szívére a dolgot. Ennyit hát erről, csak úgy mellékesen."

"Minden hivatásos kertész esküdözik, hogy kertjének földje silány, ő nem trágyáz és nem öntöz, télre semmit le nem takar. Nyilván azt akarja ezzel bizonyítani, hogy virágai kizárólag iránta való szeretetből növekszenek. Némi igazság van is ebben: kertészkedéshez szerencsés kéz kell, vagy talán azt mondhatnánk, égi kegyelem. Az igazi kertész csak úgy vaktában beledug a földbe egy-két levelet, s kihajt belőle mindenféle virág; mi laikusok pedig vesződünk a magról nevelt palántával, öntözzük, a helyét is megfújjuk, szaruliszttel, sőt gyermektápszerrel tápláljuk, a végén mégis elfonnyad, elszárad. Azt hiszem, van ebben valami varázslat, akár a vadászok vagy az orvosok mesterségében."

"A kertész számára az ősz már márciusban megkezdődik az első elvirított hóvirággal."

4 megjegyzés:

  1. Végre előkerült az elveszett szerkesztő, akiből megint az agrárkertészizé szólott.

    VálaszTörlés
  2. :) Igen, igen.
    Újból bele kell jönnöm a blogolásba.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem is jöjjünk ismét bele, én is arra szavazok!

    VálaszTörlés
  4. A szenvedelmes kertészt mest újra megjelent: http://www.alinea.hu/szerzok/karel_capek/a_szenvedelmes_kertesz

    VálaszTörlés

Az olvasóközönség