Láthatatlan kiállítás

Egy különleges kiállítást volt szerencsém megtekinteni a minap. Azaz inkább csak megtapintani, érzékelni, ugyanis ez a kiállítás a vakokról szól, nem vakok számára. Arról, hogy milyen lehet az a világ, amelyet a vakok érzékelnek.

Az interaktív kiállításra egy nagy ajtón keresztül kell belépni, a kis csoport - kb. 10 ember - összes tagja betódul, majd az ajtó bezárul, teljes sötétség lesz pillanatok alatt. Még ilyen sötétben soha életemben nem voltam. Ez nem olyan, mint amikor éjszaka behunyod a szemedet, s nem látsz semmit, ez attól még sokkal-sokkal sötétebb. Város, hogy a formák, alakok kirajzolódjanak, de percek múlva rá kell jönnöd, hogy semmit nem fogsz látni.

Az idegenvezetőnk egy kedves hangú nő volt, aki születésétől fogva vak. A kis csoport bemutatkozott, majd elkezdődött a kiállítás "megtekintése". Lassan haladtunk előre, a kezünkkel tapogatózva próbáltunk tájékozódni, több-kevesebb sikerrel.

A kiállítás több helyszínből épült fel. Az első helyszín a paraszti udvar, ahol a gereblyétől kezdve a kaszán át a méhkasig több mindent lehetett kitapogatni. Még műanyag tehén is volt, tőgyekkel. Átkeltünk egy hídon is, csobogott a patak alattunk, kissé hűvösebb is volt. Majd következett a vadászház; az utca trabanttal, biciklivel, közlekedési lámpákkal... Végül a kocsmába értünk, ahol ki-ki fogyaszthatott kedvére: perecet, kólát, sört.

Érdekes volt az az egy óra, amit látás nélkül töltöttem el. A fülemre, tapintásomra sokkal nagyobb szükség volt, mint bármikor máskor. Idegenvezetőnket megkérdeztük, hogy ha lenne egy kívánsága, akkor az az lenne-e, hogy lásson a szemével. Nos a válasz eléggé meglepő volt számunkra: nem ez lenne a legfőbb vágya, hiszen neki a vakság a természetes. Lehet, hogy egy kicsit nagy teher lenne, ha hirtelen más lenne a világ, mint amit eddig megszokott.

Érdekes és tanulságos volt a kiállítás, ajánlom mindenkinek, nézze meg.

Itt tájékozódhat: Láthatatlan Kiállítás