A felejthetetlen színész, aki számos filmben szerepelt, idén hetven éve halt meg. A téli szünetben fejeztem be a róla szóló életrajzi könyvet, amely nagyon tanulságos és szórakoztató volt számomra.
Íme néhány idézet a könyvből:
"Szegény édesapám, szép csendben, nehogy nagy zavart csináljon, elment...Valahogy a betegségét is úgy osztotta be, hogy mindennap vidámabb volt. Mikor nála voltam, mindig olyan megnyugodva mentem el tőle, hogy pár nap és megint kint pipázik a parkban, egy csomó hasonló hófehér bácsi közt, ahol a főtéma mindig valamelyik fia vagy pláne, unokája... Nem tudtam megérteni még akkor, de észrevettem, hogy ha az öregek a fiaikról beszéltek, ragyogott a szemük, de ha unokáról volt szó, akkor mindig könnyes volt...Talán már előre siratták, hogy itt kell hagyni őket hamar."
"Átvágok egy keskeny mellékuccán, hogy otthon legyek, bármennyire is nem otthon az nekem. Egyszerre megállok, mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Az egész várost elárasztó rikácsoló, kotkodácsoló, raffinált jazzmelódia közül, kicsendül az én zsoltárom, az én tiszta szép fohászom: Isten áldd meg a magyart...
Puha gyermekhang intonálja, kicsi gyerek lehet, mert azt sem lehet megkülönböztetni, hogy fiú vagy lányka énekli. Magasan kezdte, mert már azt, hogy megbűnhődte már e nép már nem győzte hanggal, ott abbahagyta és ott folytatta, hogy múltat s jövendőt!
Mikor a jövendőnél tartott, kiszakadt belőlem a sírás, belőlem a gyerektársból, a magyar anyaföld másik gyerekéből. Néztem a földszinti ablakot, megraboltam a leeresztett függöny követelő diszkrécióját és pipiskedve beleselkedtem, kerestem kis testvéremet.
Sokszor taposott rám az élet, még többször hittem, hogy rám tapos és folytak a könnyeim. De azok más könnyek voltak. Kijöttek a szememből, végiggurultak az arcon mielőtt összeütköztek a felső ajkakkal, már szétfolytak és nem maradt belőlük semmi, csak egy kis sós íz.
De ezek a könnyek, nem jönnek gyors egymásutánban, hogy utána megkönnyebbüljön tőle az ember. Lassan gyűlnek össze a szem sarkában, egyik megvárja a másikat, nő, nő, aztán mint egy súlyos golyó legördül egy darabban. Ezeket a könnyeket nem a test izzadja ki, ezek egyenesen a lélekből szakadnak fel."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése