2010. augusztus 2., hétfő

Arzén és levendula

Ezt a filmet anyukám ajánlására néztem meg, igaz kb. 10-15 évvel ezelőtt kezdte el mondogatni, hogy ő ezt mennyire szereti, és, hogy nézzem meg végre. Nos, most megtettem, és pont azt kaptam, amire számítottam: majd másfélóra habkönnyű, poénos, aranyos filmecskére. A sztori röviden:
"A kedves, elbűvölő Brewster-nővéreket szereti és tiszteli a szomszédság. A tündéri öreglányok fáradhatatlanul jótékonykodnak, nem csoda, ha jó hírükhöz kétség sem férhet. Akad azonban egy jótéteményük, amellyel nem nagyon büszkélkednek: szomorú agglegények utolsó óráit édesítik meg egy kis bodzaborral és néhány csepp arzénnal!
Jóképű unokaöccsük, Mortimer a döbbenettől szólni sem tud, amikor rájön, hogy nénikéi, akik látszólag a légynek sem tudnak ártani, valójában sorozatgyilkosok. Komolyan elgondolkodik azon, hogy érdemes-e családot alapítania a gyönyörű Elaine-nel, akit csak nemrég vezetett oltár elé. Mortimer attól fél, az őrültség genetikai hiba a családjában - és feltételezése nem alaptalan. A gyilkos nénikék mellett ugyanis van még egy bátyja, aki sötét ügyletekben érdekelt és egy öccse, aki azt hiszi magáról, hogy ő Theodore Roosevelt. "

Főszerepben az elbűvölő Cary Grant. A film 1944-ben készült, Frank Capra rendezésében.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az olvasóközönség