A boldogságot minden ember könnyen szokja meg,
már nem is tudom elhinni, hogy másképp lehetett,
hogy volt olyan idő, mikor nem voltál velem,
és mit sem tudtunk egymásról, szívem.
A boldogságot minden ember könnyen szokja meg,
úgy érzem, mintha évek óta lennék már veled,
a nappalunk vidám és arra gondolunk,
hogy alkonyat felé találkozunk.
Refrén:
Nézd nyílnak a kertben a rózsák,
és köztük úgy játszik a szél,
az arcodról rám néz a jóság,
és a csókod a szívemig ér.
A boldogságot minden ember könnyen szokja meg,
de ne feledd, hogy épp oly' könnyen elveszítheted,
Az élet a tiéd, csak álld meg a helyed,
s én ígérem melletted leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése