Három film

Háromból egy, az egész jó arány, nem? Mármint megtekintettem ennyi darab filmet, ebből egy egész jó volt, kettőre kár volt az időt pazarolni.
Az első a Félelmetes folyó címet viseli, és egy havas-jeges téli napon indul, amikor rábukkannak egy fiatal srác holttestére, aki a közeli elit iskola tanulója volt. Minden öngyilkosságra utal, le is zárnák a nyomozást, de a főszereplő zsarunak kételyei támadnak, és beleveti magát az ügybe, de lépten nyomon csalásba és hazugságokba botlik. Röviden ennyi, mert szinte semmi nem történik benne. A női főszereplő Jennifer Ehle, akit egyszerűen imádok amikor Elizabeth Bennetként jelenik meg, most viszont a film 90 %-ában bámult kifelé valamilyen ablakon és bárgyún mosolygott.
A másik film, K.-tól kaptam, nézzem meg, nagyon jó. Egy francia alkotás, A Sárga szoba, olyan Agatha Christie-s. Mondta ő. Bevallom becsülettel, belealudtam, de nem maradtam le semmiről. A legjellemzőbb: Mindenki idétlen benne, unalmas sztori.
A harmadikról sem akarok hosszasan írni, de ez legalább a maga műfajában jónak mondható. Az Angyalok és démonok-ról van szó, ahol Tom Hanksnek végre nincs gusztustalan nyakfrizurája. A film több mint két órás, de végig pörgött, ahogyan a szereplők végigrohantak Rómán. Van itt minden, változatos és kegyetlen gyilkosságok, bombák, üldözés-menekülés,összeesküvés, Róma és a Vatikán gyönyörű, tetszett a sok piros hálóinges bíboros, így nagy tömegben egészen elképesztőek voltak. A kis agyam továbbra sem tudja bevenni, hogy Langdon prof (Hanks) még a Vatikán történelmét is jobban ismeri az illetékeseknél, és mindig a megfelelő megoldásokat olvassa ki a jelekből, legyen az egy szobor jobbra mutató ujja, vagy egy ambigram. (Wikipedia)Azaz: a főszereplő túlontúl tökéletes, nem hisz, hanem tud, és mindennek a tetejébe sohasem téved. Ha nem Tom Hanks játszaná, ez megbocsáthatatlan jellemvonása lenne a karakternek.
De ez már csak részletkérdés, a filmet besorolom a nézhető kategóriába. Javára írható, hogy sokkal jobb, mint a Da Vinci-kód, az enyhén szólva uncsi.
Mivel az előbbi két film kisebbfajta traumaként ért, ezért családilag megnéztük zsinórban midkét Üvegtigrist. Az mindig jól jön.