Kultúrbigyó

Multum, non multa

2012-02-17T16:27:00.000+01:00

"Sokat, ne sokfélét."

Ez egy latin bölcs tanács: erőinket ne sokféle feladatra fecséreljük el, hanem egy vagy kevés célra összpontosítsuk, de abban sokat nyújtsunk.

Red Hot Chili Peppers - Monarchy of Roses [Official Music Video]

2011-12-18T20:53:00.001+01:00

Az "új" lemezről. Nekem nagyon tetszik.

Frank Sinatra - Jingle Bells

2011-12-11T22:40:00.000+01:00

Gyalu

2011-11-20T21:35:00.001+01:00

Sík felületek forgácsolásos kialakítására való famegmunkáló kéziszerszám.
Gyalugép
Tökgyalu, káposztagyalu
Gyaluláskor a megmunkált anyagról lehulló forgács

Madonna - Give Me All Your Love [2012 Demo]

2011-11-15T19:31:00.000+01:00

Vizet az elefántnak

2011-11-14T21:49:00.001+01:00

Egy hűvös novemberi vasárnap délután érdemes volt megnézni ezt a filmet, mely az 1930-as évek Amerikájában játszódik. A vándorcirkuszok világa elbűvölheti az embert, vagy taszíthatja. Én igazából nem szeretem a cirkuszt. Túl mesterkélt dolognak tartom, ennek ellenére pár órára elfelejtettem ezt a "beidegződésemet", mikor megnéztem a filmet.

Egy tragédiával kezdődik, melynek hatására a főhős elindul, s véletlenül felszáll a cirkusz vonatára. Munkát kap, s városról városra járják az országot. Közben találkozik a szerelemmel. Kár, hogy egy olyan nőbe szerelmes, aki már házas. Végül mégis boldog a befejezés.

Szerethető figurák, állatok, csillogás, kemény munka.

A film magyar feliratú előzetese

A film Sara Gruen regényéből készült.

Maroon 5 - Moves Like Jagger ft. Christina Aguilera

2011-10-27T20:47:00.000+02:00

Csillag született Nógrádban is

2011-10-25T21:51:00.003+02:00

Nógrád megyét is megfertőzte a tehetségkutatás. Annyira jó, hogy ebben a megyében ilyen sok "tehetség" van. Természetesen akadnak azért olyanok is, akik tényleg tudnak énekelni és a színpadra termettek (de ez nem jellemző). No de a többség...inkább lejáratta magát egy egész ország előtt. Ennek a posztnak köszönhetően egy egész világ előtt. :)

Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül

2011-10-18T21:09:00.000+02:00

Kint zúzmarától csillognak a fák.

In memoriam

2011-09-11T19:47:00.000+02:00

Ma lenne 65 éves

2011-09-05T21:33:00.000+02:00

Ajánló: Borgiák

2011-07-04T15:32:00.000+02:00

A Showtime-széria a XV. századi Itáliában játszódik, és a történelem egyik legmeghatározóbb családjának, a legendás Borgiáknak a sötét és véres uralmát viszi képernyőre. A sorozat az HBO műsorán látható, külön érdekessége, hogy javarészt Magyarországon forgatták.
Az első epizódban:
1492-ben meghal VIII. Ince pápa. Johannes Burchard vezetésével Rómában összeül a konklávé, hogy megválasszák az utódját. Három bíboros esélyes a pápai trónra: Rodrigo Borgia, Ascanio Sforza és Giuliano Della Rovere. Rodrigo nem akar semmit sem a véletlenre bízni, a fia Cesare segítségével megfenyegeti és megvesztegeti a bíborosok nagy részét, hogy rá szavazzanak. Az intrikák közepette végül augusztus 11-én a hatvanegy éves Rodrigo Borgiát választják meg pápának, aki VI. Sándor néven kezdi meg uralkodását. Miközben a város az új egyházfőt ünnepli, Cesare egy merényletkísérlet nyomára bukkan.

Főbb szereplők:

Jeremy Irons- Rodrigo Borgia, majd VI. Sándor pápa

Holliday Gringer- Lucrezia Borgia

Francois Arnaud- Cesare Borgia

Aki több információt szeretne megtudni a sorozatról, katt ide. Én biztosan nézni fogom, (az első két részt már láttam) mert nagyon szeretem a történelmi sorozatokat, a reneszánsz történetek pedig különösen a kedvenceim.

Weöres Sándor: Évszakok

2011-07-01T21:00:00.000+02:00

A telet tavaszkor
el lehet feledni.
S a tavaszt a télen
nem lehet feledni.

Első sorban - Móricz Zsigmond: A galamb papné

2011-07-01T20:48:00.000+02:00

"Pünkösdkor megyeszerte kigyúltak a kettős tüzes nyelvek."

Az állomásfőnök

2011-07-01T19:25:00.001+02:00

Egész héten punnyadtunk a nyárinak hatalmas jóindulattal sem mondható időjárás miatt, ennek az lett a folyománya, hogy egy jótékonysági rohamom keretén belül megígértem a fiamnak, hogy végignézem a Trónok harca című sorozatot. Cirka tízszer ötven perc. Be kell valljam becsülettel, hogy tetszett, és nem bántam meg az időt, amit rászántam. De most nem erről akarok beszélni, mert már Gardner úr bemutatta itt a blogon, és az ő írását úgysem tudom felülmúlni. A sorozatban játszik egy kisnövésű színész, azt hiszem ez a helyes megnevezés, Peter Dinklage, aki hatalmasat alakít az epizódok során, és erről eszembe jutott, hogy van egy filmje, amit már régóta szerettem volna megnézni, mert nagyon jó kritikákat hallottam, olvastam erről az alkotásról. Ez a film "Az állomásfőnök"(The Station Agent 2003).
A főszereplő egy kisnövésű fiatalember, Finbar McBride (Dinklage), aki a vonatok nagy szerelmese. Egy vasúti modelleket árusító boltban dolgozik, öreg barátjánál. Az élete a vonatok vonzásában zajlik, gyakran kiülnek éjszakánként a teraszra csak úgy bámulni az elrobogó szerelvényeket, vagy összeülnek pár hasonszőrűvel, és végignéznek egy filmet, szintén a vonatokról. Ennek az egyhangú, mégis biztonságos életnek váratlanul vége szakad, amikor a barátja egy nap váratlanul meghal. A boltot bezárják és eladják, Fin pedig örököl egy vasútállomást vidéken, Newfoundland város határában.
A hely sivár, az épület rozoga, az emberek közt pedig akad jóhéhány különc figura. Rögtön az első napokban beléjük botlik. Ott van elsőként Olivia, aki majdnem elgázolja, egymás után kétszer is. Majd Joe, aki beteg apját helyettesíti egy büfékocsiban, és Fin minden elutasítása ellenére barátkozni akar vele. A három emberben az a közös, hogy mindnyájan végtelenül magányosak. Fin a termete, és az emberek hozzá való viszonya miatt lett zárkózott és bizalmatlan, eleinte csak az igen-nem válaszokra szorítkozik.
Olivia két évvel ezelőtt elvesztette a fiát, különvált a férjétől és a magányban keresi a vigasztalást,
Joe pedig egy olyan latin macsó lehetne máshol, mégsem hagyja el a jókedve és az életszeretete.
Ennek a három figurának a kibontakozó barátságáról szól a film, se nem komikus, se nem tragikus módon, a kettő között helyezkedik el valahol. A film folyása lassú, a párbeszédek is elég szűkszavúak, a leggyakoribb esemény Fin és Joe sétája a sínek között, amihez néha Olivia is csatlakozik.

Mégsem unalmas a film, mert a színészek kiváló alakítást nyújtanak, a táj gyönyörű, az emberi érzéseket szinte kitapinthatod a képernyőn át. Ez a kialakuló barátság még nagyon sérülékeny, de a film végére az érzés elmélyül, és megtanulnak felelősséget vállalni egymásért.

Rátehénkedik

2011-07-01T17:01:00.000+02:00

(Felső)testével hanyagul rátámaszkodik valakire, valamire.

Alexander Rybak - Funny Little World

2011-06-30T19:45:00.001+02:00

A 2009-es Eurovíziós Dalverseny győztesének száma.

Trónok Harca - Főcím

2011-06-27T18:00:00.005+02:00

A tegnapi cikkemben bemutatott sorozat főcíme megkapóan eredeti megoldásokkal dolgozik, a szereplők nevének felsorolása közben Westeros kontinensének fogaskerekekkel animált térképén vonulunk végig, bejárva minden fontosabb, az adott epizódban meglátogatott helyszínt, így epizódonként más és más verziót láthatunk belőle. Az egyes szereplők neve mellett nemesi családjuk címere látható, melyekben az első pár epizódban (avatott szem számára) felfedezhető egy pár hiba (Daenerys sárkány helyett oroszlánt, Sandor Clegane három kutya helyett szarvast kapott stb.), de ezeket szerencsére kijavították a későbbiekben. A sorozat zenéjét Ramin Djawadinak köszönhetjük.

A feltöltött videó az első epizód főcíme, alatta a linkeken elérhető a többi változat is. Ezek mellett létezik egy újrakevert verzió is (mely félig-meddig a negyedik verzióban is hallható), amely a nemrégiben megjelent soundtrack albumon hallható, illetve egy rajongók által készített, meglehetősen tökös heavy metál feldolgozás is.
2. verzió (2-4. epizód)
3. verzió (5-8. epizód)
4. verzió (9. epizód)

Trónok Harca

2011-06-26T20:16:00.003+02:00

"Ha a hatalmasok játszmáját játszod, győzöl, vagy meghalsz. Nincs középút." - Cersei Lannister királyné

Eszméletlenül régen írtam már, de a többi szerző úgy gondolta, épp ideje nekem is írnom valamiről, pláne, hogy új kedvenc sorozatom van, melyet bemutathatnék. Előre elmondom azt, hogy ez a sorozat nem való mindenkinek. AZ HBO nem tömegsorozatokat gyárt. Ebben a szokás szerint bő lére eresztett cikkben a tévécsatorna legújabb sikersorozatáról, a Trónok Harcáról ejtek szót, mely George R.R. Martin nagysikerű könyvsorozata, A tűz és jég dala első, a sorozattal egyező című kötetének megfilmesítése - kötetenként egy évadot terveznek majd, a várhatóan Királyok Csatája című második évad már készülőben van. A kitalált történeti háttér leginkább a Rózsák háborújára emlékeztet, csak itt sokkal több harcoló fél áhítozik a trónra. Főszereplőink legfőképp nemesek, mint lovagok, hercegek és hercegnők, fattyak, királyok, de lesz egypár mágus (nagyon kevés, és azok is inkább egzotikus helyeken), közrendű katona és barbár harcos is, minden, ami egy középkori környezethez elengedhetetlen.

A Történet Westeros kontinensén, a Hét Királyságban játszódik, ahol a nyarak évekig, a telek emberöltőkig tartanak. A birodalomban most törékeny béke honol, de még mindig magán viseli a tizenöt éve vívott polgárháború sebeit. A régi királyi család, az elpusztult Valyriából származó Targaryenek időtlen idők óta csak egymás között házasodtak, amely ahhoz vezetett, hogy míg egyes királyokból nagy ember vált, más királyok ugyanolyan eséllyel váltak őrültekké. A legutóbbi király, II. Aerys egy piromán őrült volt, aki a palotáját és Királyvár egész városát magára gyújtotta volna, ha nem lázadnak fel ellene. Időközben fia, Rhaegar elrabolta az északi Eddard Stark húgát, Lyannát, Robert Baratheon menyasszonyát. Amikor Eddard bátyja, Brandon és apja, Rickard a király elé vonultak, hogy visszaköveteljék a nőt maguknak, a király hazaárulással vádolta őket, és mindkettőjüket kivégeztette. Ez a Stark és Baratheon családokat lázadásra késztette, és végül Robert Baratheon, a Targaryen-ház egy oldalági leszármazottja foglalhatta el a kardokból kovácsolt vastrónust, Eddard pedig visszatért Északra, hogy apja és bátyja halála után Észak urává válhasson.

Az eltelt tizenöt év alatt azonban az új királyság számos ellenségre tett szert: a királyné családja, melynek a Korona milliókkal tartozik, mindent megtesz a hatalomért, a király két öccse is szívesen látná magát a trónon, nem is beszélve Aerys király utolsó, száműzetésbe menekült örököseiről. Megkezdődött a Trónok Harca. De a déli urak minden cselszövése és ármánykodása eltörpülni látszik az északról érkező új fenyegetés mellett: úgy hírlik, hogy a Tél újra közeleg és minden eddiginél keményebbnek ígérkezik, és a fagyott vidékeken újra előbújnak a jég alól a titokzatos Mások, akik minden néhány ezer évben lerohanják és szinte teljesen kipusztítják az emberiséget.

Ezúton eltérek az eddig (na jó, abban a három esetben) alkalmazott formulámtól, és ezúttal nem a főszereplőket mutatom be egyenként. Túl sok lenne belőlük ugyanis, ha csak az HBO oldalát vesszük alapul, már akkor is tizenkilenc főszereplőt kellene bemutatni, de a másodlagos karakterekként számon tartott harminc szereplő minimum kétharmada is főszereplőnek számít fontosság és a feltűnés gyakoriságának szempontjából, úgyhogy inkább a történet egyes szálait mutatom be, a karakterek első említésekor az őket játszó színésszel egyetemben. A címeket én adtam nekik, hogy meg lehessen különböztetni őket.

A népes szereplőgárdában mind a főszereplők, mind a kisebb epizódkarakterek között számos, többé-kevésbé ismert alakot találhatunk. Aki járt a pesti metrómegállókban, az biztosan látott legalább egy óriásplakátot, melyen a vastrónuson ülő Sean Bean reklámozta a sorozatot. De feltűnik számos, korábbi HBO-sorozatokban szerepelt színész, illetve olyan személyek is, akiket legalábbis a hozzám hasonló kockák biztosan felismernek és örömmel tölti el őket, hogy tudják, hol látták már ezt vagy azt az arcot. Többen a Harry Potter mozifilmekben szerepeltek: A Catelyn Starkot alakító Michelle Fairleyt legutóbb Hermione anyukájaként láthattuk, míg az elkésett Lord Walder Freyt David Bradley alakítja, akiben biztosan sokan felismerik majd a Roxfort zsémbes gondnokát, Argus Fricset. A király tudós nagymesterét, Pycelle-t (Julian Glover) többek között az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban láthattuk rossz kelyhet választani, míg Khal Drogo, a barbár törzsfőnök (Jason Momoa) a Csillagkapu: Atlantisz című sorozatból lehet ismerős. Cersei Lannister királyné (Lena Headey) nem is olyan régen Sarah Connor volt a rövid életű Terminátor tévésorozatban, de a kultikus 300 című képregényfilmben is szerepelt, mint Gorgó spártai királyné. Tyrion Lannistert Peter Dinklage, az egyik legismertebb és legtehetségesebb kisnövésű színész alakítja, míg a kőbunkó apród, Theon Greyjoy (Alfie Allen) nem más, mint Lily Allen öccse, akinek az énekesnő még egyik számát is dedikálta. A félig-meddig ismerős arcok mellett persze számos új arc, zömében fiatalok és gyerekszínészek is felbukkannak, és a népes stáb szinte minden tagjától elképesztő alakításokat láthatunk.

A Trónok Harca: A fő történetszálban Észak Urát, Eddard "Ned" Starkot (Sean Bean) követhetjük figyelemmel, aki akaratán kívül csöppen a királyi udvar intrikáinak kellős közepébe. Meghalt ugyanis Jon Arryn, a Király Segítője (amolyan kancellárféle), és a király, Robert Baratheon (Mark Addy), a mára nagy sörhasat eresztett valaha volt legendás harcos legjobb barátját és régi fegyvertársát, Nedet kéri fel a poszt betöltésére, aki becsülete által hajtva úgy érzi, kötelessége elfogadnia az ajánlatot, és két lányával, az érzékeny, lányos Sansával (Sophie Turner) és a harcias, fiús Aryával (Maisie Williams) délre indul. Délre érve azonban rádöbben, hogy a királynak esze ágában sincs uralkodnia, ehelyett minden idejét vadászattal, ivással és örömlányokkal tölti, és ha nem lenne ott a király öccse, Renly (Gethin Anthony), hogy törvénykezzen, a cselszövő kincstárnok, Petyr "Kisujj" Baelish (Aidan Gillen) és a titokzatos kémfőnök, Lord Varys, az eunuch (Conleth Hill), hogy a király helyett kormányozzák a birodalmat, már régen minden szétesett volna. Bár Kisujj figyelmezteti Nedet, hogy ne bízzon meg benne, Észak Ura mégis elfogadja a segítségét a nyomozásban, hogy kiderítse, miért kellett Jon Arrynnek meghalnia, és cselszövések egész hálója bomlik ki a szemei előtt, melyben a király mellett a királyné, a gyermekeit minden áron védelmező Cersei Lannister (Lena Headey) is benne van nyakig, de ugyanúgy szoros szálak fűzik ide a királyné ikertestvérét - és szeretőjét -, Jaime-t, A Királyölőt (Nikolaj Coster-Waldau), a király egyik testőret, egy legendás lovagot, aki nevét onnan kapta, hogy ő ölte meg az előző királyt, Őrült II. Aeryst, mielőtt az őrültségében az egész várost felgyújtotta volna a benne élőkkel együtt, s ugyanígy benne van a trónörökös, az arrogáns Joffrey herceg (Jack Gleeson), akihez Ned hozzáígérte Sansát, aki pedig csak a jóképű szőke herceget látja benne annak ellenére, hogy olyan baljóslatú alakokkal veszi körbe magát, mint a félig megégett arcú cinikus testőr, Sandor Clegane (Rory McCann). Ned hamarosan kemény leckék során keresztül kénytelen megtapasztalni, hogy a királyi udvar cselszövései, politikai csatározásai, piszkos játszmái nem egy hozzá hasonló nyílt, egyenes, és a végletekig becsületes északinak valók, Sansa pedig hamarosan rádöbben, hogy a világ nem olyan vidám és rózsaszín, mint amilyennek a lovagregények leírták...

Észak: Időközben Ned felesége, Catelyn (Michelle Fairley) is megkezdi saját nyomozását, ugyanis kap egy levelet, melyben húga és Jon Arryn özvegye, Lysa (Kate Dickie) a Lannister-családot, a királyné családját vádolja Jon megölésével, és gyanúját csak megerősíti, amikor középső fia, Bran (Isaac Hempstead-Wright) lezuhan kastélyuk egyik tornyából. Catelyn nem tudja, a fiú lezuhant-e vagy lelökték, de nem sokkal később egy bérgyilkos megpróbálja megölni egy tőrrel, melyet Kisujj Tyrion Lannister, az Ördögfióka (Peter Dinklage) tőreként azonosít, így Catelyn azonnal a törpe nyomába is ered. Így az északi kastély, Deres vezetése ideiglenesen a legidősebb fiúra, Robbra (Richard Madden) száll, akit a várnép mellett Theon Greyjoy apród (Alfie Allen) segít, aki azért kénytelen Deresben lakni, mert apja fellázadt a király ellen, és a békeszerződés egyik elemeként fiát apródnak kellett küldenie a lázadást leverő Stark-család udvarába. Robbra pedig a sebesült Bran ápolása mellett kisvártatva egész Észak kormányzásának terhe rászakad...

Az Éjjeli Őrség: Ned Stark a polgárháború után hazavitte és felnevelte fattyú fiát, Havas Jont (Kit Harington). Bár a fiút féltestvérei, különösen Arya, szerették és becsülték, Catelyn a látványát sem tudta elviselni a fattyúnak, aki minduntalan férje egyetlen félrelépésére emlékezteti. Most, hogy a fiú elég idős lett, apja északra küldi, a fagyos északi határt őrző hatalmas Falra, hogy a hét királyságot az északi barbárok és egyéb szörnyűségek ellen őrző Északi Őrség katonája legyen, mint nagybátyja, Benjen (Joseph Mawle). Eleinte nehezen illeszkedik be, a többi katona nehezen fogadja be nemesi származása miatt, és a kiképzést vezető kegyetlen fegyvernök, Alliser Thorne (Owen Teale) haragját is kivívja. Azonban mivel kastélyban nevelkedett, helyzeti előnybe kerül az alacsony sorból származó többi újonchoz képest, akiket vívásra tanít és hamar összebarátkozik velük. Nem sokkal később egy kövér, gyáva fiú, Samwell Tarly (John Bradley) érkezik a Falra, akit megvéd a többiek gúnyolódásaitól. Sam éles eszével és rálátásával segít rádöbbenteni Jont, hogy az Őrség parancsnokának, Jeor Mormontnak, a Vén Medvének (James Cosmo) nagy tervei vannak vele...

Tyrion: Tyrion Lannister, az éles eszű, csípős nyelvű és nem csöppet szexmániás törpe története azért válik külön a többitől, mert a legtöbb szálon végighalad. Ugyanis ő is a király kíséretével érkezik, amikor Robert délre hívja Nedet, majd Jonnal tart a Falra, mivel mindig is látni akarta az északi határt. Amikor azonban egy, a falra katonákat toborzó karavánnal délre tart, a fia elleni gyilkossági kísérlet miatt nyomozó és őt gyanúsító Catelyn Stark elfogja, és húgához viszi fogságba. Útközben furcsa "nem-barátság" alakul ki közte és egy Catelynnel tartó zsoldos, Bronn (Jerome Flynn) között. Tyrion időközben háborúra készülődő apjának, a dúsgazdag és kegyetlen Tywin Lannisternek (Charles Dance), akinek a király is milliókkal tartozik, nem sok kedve van azonban kiszabadítania fiát, akit alacsony termete miatt családja megcsúfolásának tart, és kettejük kapcsolatát az sem tette felhőtlenebbé, hogy Tyrion anyja belehalt fia születésébe. A ravasz Tyriont azonban nem kell félteni, minden bajból ismeri a kiutat, legyen az Catelyn őrült húgának fogságából szabadulni vagy vérszomjas hegyi barbárok támadását kivédeni...

A Sárkány Vére: A Hét Királyság trónjáról letaszított Targaryen-dinasztia utolsó örökösét, Viseryst (Harry Lloyd) egyetlen dolog hajtja, hogy visszaszerezze a trónt, amely jog szerint őt illeti. Egyetlen probléma van csak, hogy mióta Robert, a Bitorló győzött a polgárháborúban, és mind apja, Őrült II. Aerys király, mind bátyja, a trónörökös Rhaegar odaveszett, neki húgával, Daenerysszel (Emilia Clarke) együtt örökös száműzetésben kell élnie az életét keleten, a Keskeny-tengeren túl, a Szabad Városokban, ahol mindenki csak Kolduskirálynak gúnyolja. Végső elkeseredésében úgy dönt, hogy feladja családja ősi hagyományát, hogy a sárkány vére tisztaságának érdekében Targaryen csak Targaryennel házasodhat, és húgát hozzáadja a barbár lovas dothraki nép törzsfőnökéhez, khaljához, Drogóhoz (Jason Momoa), abban a reményben, hogy így maga mellett tudhat egy hatalmas lovas sereget, amellyel visszafoglalhatja a trónját. A lovas nép azonban legkevésbé sem tudna törődni egy nyugatról érkezett koldusszegény ifjú terveivel, és folytatják vándorlásukat a végtelen pusztákon, Viserys pedig egyre türelmetlenebb és idegesebb, nem is beszélve arról, hogy mind egyre jobban undorítják a dothrakiak szokásai. A legnagyobb fájdalom persze az, hogy Drogo népe lassan befogadja Daeneryst, aki a khal feleségeként, khaleesijeként sokkal fontosabbá válik, mint ő maga, és testőre, az Éjjeli Őrség parancsnokának száműzött fia, a lovag Jorah Mormont (Iain Glen) is sokkal inkább hűséges a hercegnőhöz, mint Viseryshez...

A Daeneryst és Viseryst követő történetszál abban különbözik a többitől, hogy karakterei, lévén egy másik kontinensen élnek, nem találkoznak a Hét Királyságban élő szereplőkkel, akik számára szintén inkább gyakran visszatérő beszédtémát képeznek. A sorozat alapjául szolgáló regény, mely az ötödik köteténél tart, csak mostanában jutott el odáig, hogy az egyik főszereplő egyenesen őket keresse. Természetesen nem spoilerelek, a történetszálak leírásakor spoilereltem már éppen eleget.

Ez a sorozat nem az átlag nézőnek való. Egyrészt, az HBO-s sorozatok többségéhez hasonlóan meglehetősen sok meztelenség és vérontás, na meg nem kevés felnőtt humor található benne, így fiatal vagy érzékeny lelkű nézőknek nem igazán ajánlanám. Ha már csak abba belegondolunk, hogy a sorozat legjelentősebb szerelmi kapcsolata egy ikertestvérek közti vérfertőzés, sőt két karakter meleg párkapcsolatban él egymással, bárki beláthatja, hogy nem igazán fejlődő szervezetnek való termékről van szó. Akik viszont hajlandóak megnézni, egy lebilincselően összetett és magával ragadó történet részesei lehetnek, amely - akárcsak a regény, amelyből készült - számos ponton szakít a történetmesélés klasszikus hagyományaival. Itt az, hogy valakinek a neve szerepel a főcímben, nem jelent életbiztosítást. A királyi udvar világa veszélyes, ahol a becsületességnél és az egyenességnél sokkal nagyobb szerepe van a cselszövésnek, a ravaszságnak és a gondosan megválogatott szavaknak, vagy annak, hogy kinek mit árulunk el és mit titkolunk el előle. Itt elég egyetlen rossz döntés, egyetlen rosszkor kiejtett szó ahhoz, hogy elbukhassunk, és bizony nem mindenki fog eljutni az évadzáró tizedik epizódig. Az ártatlanok és igazak nem mindig nyernek elégtételt, a szerelem nem győz le mindent, kevés a becsületes ember, a gyűlölnivaló szemétláda viszont annál több, persze legtöbbjükből később előkerülnek olyan rejtett magasságok is, amelyek nézőtől függően esetleg megmentik a karakterüket.

Vannak persze olyan szereplők is, mint Gregor Clegane, a Lovagló Hegy (Conan Stevens), a magassága miatt állandó dührohamokat keltő fejfájásokkal küszködő lovag, aki amikor éppen nem rabol, fosztogat és védtelen nőket erőszakol meg, akkor lovagi tornákon öl meg embereket "véletlenül", de akitől a csecsemőgyilkosság sem áll távol, és akivel éppen egy lovagi tornán találkozunk, ahol nyakon szúrja ellenfelét egy kopjával, majd következő kopjatörésénél vereséget szenvedve dühében lefejezi a saját lovát; mindeközben Kisujjtól azt is megtudjuk, hogy öccse, Sandor hányingerkeltően összeégett arcáért is ő a felelős, amikor gyerekkorukban a kandallóba nyomta a fejét, amiért az ő egyik eldobott játékával játszott... vannak még egyéb eszméletlenül elvetemült, gonosz karakterek, de őket megemlíteni már túlságosan nagy spoilerelés lenne. De annyit biztosan elárulhatok, hogy az egyszeri néző igen hamar azon kapja magát, hogy a jó karaktereknek szurkolás helyett elkezd a gonoszak ellen drukkolni. A regényekből kiindulva nem sok karakter van, akik minden egyes évad végén jobb helyzetben lesznek majd, mint amelyben elkezdték azt.

Tényleg, összegezve: a Trónok Harca nem A Gyűrűk Ura, nem hősköltemény, itt hiába is keresnénk a fehér lovon érkező szőke herceget, aki elűzi a gonosz varázslót, és felszabadítja a vidéket... a páncélos lovagok itt inkább fogják egymás vérét ontani, mintsem hogy megmentsék a védtelen királylányt a sárkánytól... a sárkányok amúgy is réges-régen kihaltak, csak a csontjaik maradtak. Nem is tudnám jobban összefoglalni a Trónok Harca kegyetlen világát, mint egy, A Tűz és Jég Dala regényből vett idézettel, mellyel Sandor Clegane, a cinikus katona próbálja helyre tenni Sansa Starkot:

"- [Azt hiszed]... egyike vagyok azoknak az igaz lovagoknak, akiket annyira szeretsz, igen. Mit gondolsz, mi a dolga egy lovagnak, kislány? Azt hiszed, csak abból áll az egész, hogy elveszik a hölgyek zálogát és aranypáncélban parádéznak? A lovagok dolga a gyilkolás. [...] Ha vannak istenek, azért teremtették a bárányokat, hogy a farkasok birkahúst lakmározhassanak, és azért teremtették a gyengéket, hogy az erőseknek legyen mivel játszadozniuk! [...] Nincsenek igaz lovagok, ahogy istenek sincsenek. Ha nem tudod megvédeni magad, halj meg és állj félre azoknak az útjából, akik képesek rá! Ezt a világot éles acél és erős karok uralják, ne hidd el, ha valaki mást mond.
- Szörnyű vagy!
- Őszinte vagyok. A világ az, ami szörnyű."

Linkek:
A sorozat hivatalos oldala az HBO weboldalán, képekkel, hátterekkel, letöltésekkel (angol)
westeros.org: a legnagyobb Tűz és Jég Dala-, illetve Trónok Harca rajongói oldal (angol)
Angol nyelvű diagram a sorozat főszereplőiről, és családi kapcsolataikról (angol)

Jose Gonzalez - Heartbeats

2011-06-22T10:16:00.000+02:00

Tegnap este megütötte a fülemet ez a dal. Tudom, hogy már hallottam máshol és máskor is, és mindenféle homályos képek is felvillannak vele kapcsolatban, de nem jövök rá, honnan ismerős! Segítség! Most napokig ezen fogok agyalni.

Paolo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony- részlet a könyvből

2011-06-22T09:52:00.000+02:00

Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer csak hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak, de az ember nem vette észre, hogy elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal.
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasak voltak.Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt. A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött.
A vándor odament hozzá és megszólította.
- Jó napot!
- Jó napot! - felelte az őr.
- Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
- Ez itt a mennyország.
- Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.
- Lépjen be nyugodtan itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott.
- A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
- Nagyon sajnálom. - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide.
Az ember nagyon elkseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek és továbbment.
Megint sokat gyalogoltak fölfelé és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.
- Jó napot! - köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját és biccentett.
- Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
- Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi és megmutatta nekik a helyet. - Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
- Jöjjenek csak nyugodtan bármikor. - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
- Mennyország.
- Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország.
- Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent. - Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják. Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat.
- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesz nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat...

Paolo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

2011-06-21T19:37:00.001+02:00

Ez a regény egy trilógia része (Veronika meg akar halni, A Piedra folyó partján ültem és sírtam), amelyek nem kapcsolódnak szorosan össze, csak annyiban, hogy ugyanazt a témakört járják körül, nevezetesen a jó és a gonosz örök harcát. Az előző kettőt már régebben olvastam, a Prym kisasszonyra a napokban kerítettem sort.
A történet Viscosban játszódik, egy világtól elzárt kis hegyvidéki falucskában, ahol jószerével csak idős emberek élnek, földművesek és pásztorok leszármazottai ők. Az egyetlen fiatal ember Chantal Prym, egy árva lány, aki a falucska szállodájában dolgozik, elvágyódva innen egy jobb élet reményében.
Erre a helyre érkezik egy szép napon egy furcsa idegen, senki nem tudja ki ő, honnan jött és merre tart. Az idegen egy aranyrudat ígér Prym kisasszonynak, ha rábeszéli a falu népét arra, hogy öljenek meg maguk közül valakit, cserébe a többi aranyért. Prym kisasszony mit sem szeretne jobban, mint megváltoztatni az életét, mégis tépelődni kezd, és a lelkében elkezd egymással hadakozni ördög és angyal.
Az idegen szavai a falu népében kétséget, gyanakvást és megosztottságot szülnek, és röpke egy hét leforgása alatt sorsdöntő és gyökeres változások mennek végbe, mind az egyes emberek lelkében, mind a faluközösség életében.
A sztori röviden ennyi, szerintem a végkifejleten senki nem fog meglepődni, de azért nem mondom el a végét.
Az tetszett benne, hogy tele van tanmesékkel, és elgondolkodtató rövid kis történetekkel, amelyekből többet is Berta, a falu legöregebb, boszorkánynak tartott tagja mesél el.
Könnyen olvasható regény, és jól is van megírva, Coelho mindenre ad választ, arra is mi késztette az idegent erre a kísérletre, arra is, mi mindenre képesek az emberek a pénzért, például hazudni önmaguknak, csak nekem túlságosan egyértelmű volt, hogy mi fog történni. Az ember tényleg alapvetően jó lenne?

Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták

2011-06-21T19:37:00.000+02:00

Ifjúkorom ronggyá olvasott könyvei közé tartozott az olasz írónő három regénye (Ő és mi- Egy feleség feljegyzései, Én és ők- Egy férj feljegyzései, Mi és ők- Egy lány feljegyzései), nem tudnám megmondani, hányszor olvastam ki őket, imádtam mindegyiket. A történetek egy háromgyerekes család mindennapjairól szólnak, akik rendetlenek, zajosak, állandó állatsereglettel a nyomukban, kutyák, macskák, madarak. Az ember pontosan ilyennek képzel el egy olasz családot, irtó hangosak, állandóan veszekszenek, minden apróságon hajba kapnak és ordibálnak, mindeközben mélységesen szeretik egymást, és egymásért képesek mindenre. Annyi humorral teleszőtt mese ez, amelyet az írónő a saját családjának hétköznapjaiból merített, hogy az ember, már bocsánat, de könnyesre röhögi magát, miközben olvassa ennek a hétköznapinak mégsem mondható embereknek az ügyes-bajos dolgait. Ami a leginkább megfogott a könyvekben az az, ahogyan az írónő látja az életet, a legapróbb, triviális dologban is megtalálja a szépet és a jót, az egyedit, a megismételhetetlent, hogy magad is úgy érzed, az élet mégiscsak szép. A humor mellett feltűnnek elszomorító események is, tűnjön az némelyik ember szemében banális dolognak, például a szeretett kutya betegsége, majd elpusztulása, vagy a kishattyúk halála, ezeket az eseményeket is áthatja a szeretet, az emberség, néha már-már csöpögősnek, az írónő szavaival élve sziruposnak hat, de ezt mindig feloldja a mindent átszövő humor.
Ez a most kiolvasott könyv egy nem szabályos önéletrajz, tulajdonképpen sztorizgatás az írónő gyerekkorából, családi anekdotákat mesél, bemutatja szüleit, nagyszüleit, testvéreit, régenvolt kutyáit és macskáit. Ezt is nagyon szerettem, és megint sokat nevettem, de ugyanannyiszor éreztem gombócot is a torkomban.

Brunella Gasperini (1918-1979)

2011-06-21T19:20:00.000+02:00

Majdnem egy év telt el azóta, hogy komolyan kezdett foglalkoztatni a boltom bezárásának ténye. Azelőtt is fel-felvetődött már a dolog, de valahogy csak vittük tovább, újra és újra beleinvesztálva rengeteg pénzt, amiből már lazán eltölthettem volna huzamosabb időt, mondjuk Firenzében. A nyűglődés folyamata alatt szinte hűtlen lettem a könyvekhez, mintha ők tehetnének arról, hogy nem lehet egy kicsinyke könyvesboltot ma fenntartani Magyarországon. Január 15-én vége lett az én elmúlt tizenöt évemnek, és ezáltal a második otthonomnak is. Azóta eltelt pár hónap, aminek az első felét különféle hivatalokba való rohangászásokkal töltöttem, mert manapság idehaza sokkal könnyebb egy vállalkozást elindítani, mint felszámolni. Persze, még mindig nincs vége, mert jövő tavasszal vár rám egy nagyobb összegű SZJA kifizetése a megmaradt árukészletem után, amit az én kis csökevényes adófizető agyam nem igazán tud feldolgozni, hiszen azt az árut nem adtam el, itt maradt nekem szépen bedobozolva, szállítóknak kifizetve, vevők által meg nem véve, hogy ilyen helyes magyarsággal éljek, ezt jövedelemnek tekintik. Persze, a törvényeket nem azért hozzák, hogy szeresd és megértsd, vagy egyetérts vele.
A napokban eldöntöttem, hogy tovább most már nem sajnálom magam, annak ellenére, hogy a veszteség érzete most már végigkíséri az egész hátralévő életemet, és úgy érzem, hogy soha többé nem leszek a magam ura, hanem azt kell csinálni, ami adódik, csak ezt nagyon fogom utálni.
Januártól leginkább krimiket olvastam, sorozatokat néztem, semmi említésre méltó, nem volt olyan, amit szívesen megosztottam volna másokkal.
Ezen a héten viszont kiolvastam két könyvet, róluk már szívesen beszámolok.

Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig

2011-06-16T20:02:00.000+02:00

Karácsony másnapján egy névnapi vigasságra készülnek egy grófi uradalom jószágigazgatójának a házában: István-napot ünnepelnek. Odavárják dr. Pogány Imrét is, a dzsentri-összeköttetéseket kereső, gazdag zsidó földbirtokost, aki lánykérőbe jön: a gazda szép Annuska lányát szemelte ki magának. Mindenki jókedvű, Annuska házassága a család anyagi biztonsága szempontjából szerencsésnek ígérkezik.

Mint derült égből a villámcsapás, érkezik a hír, hogy a gróf elbocsátotta a jószágigazgatót, egy hét múlva el kell mennie valamilyen jelentéktelen állásba. A birtokot ugyanis bérbe adta egy bécsi borkereskedőnek, mintagazdaságot akar megvalósíttatni. A vacsorát már nem mondhatják le, úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna. A hír persze futótűzként terjed a vendégek között, hiszen a jószágigazgató elbocsátása miatt az egész asztaltársaság sorsa megpecsételődik. A regény hőse nem is egy személy, hanem egy társadalmi osztály, a vidéki dzsentri. Az ő mentalitásának, erkölcsének, szokásainak és szociális helyzetének kimerítő ábrázolását kapjuk.

A cselekmény az asztalnál ülők társalgásából kerekedik ki, érezhetően nő a feszültség, de mindenki jó képet vág az óhatatlanul bekövetkező katasztrófához, esznek, isznak, táncolnak, mulatnak kivilágos kivirradtig, mert ez az igazi magyar tempó.

Mányoki Ádám: Önarckép

2011-06-16T19:46:00.000+02:00

Liszt Ferenc: Magyar rapszódia

2011-06-15T20:30:00.000+02:00

Keshedt

2011-06-13T21:25:00.000+02:00

Nyeszlett, göthös
Kopott, foszlott (pl. kabát)

Így élt József Attila

2011-06-13T21:17:00.001+02:00

Kedvem támad egy kis életrajzra. A könyvespolcomon talán már egy éve árválkodik az Így élt sorozat József Attiláról szóló kötete, melyet az egyik internetes antikváriumban szereztem be, gondolván később milyen jó lesz. Nos az idő elérkezett, s úgy gondoltam Polcz Alaine után József Attilával foglalkozom.

Valahogyan mindig jobban szerettem az irodalom órákon hallgatni/tanulni az írók, költők életrajzát, mint a műveik elemzését. Most, hogy megismertem József Attila teljes életrajzát, egy új kép alakult ki bennem róla.

Mindig azt képzeltem (tudtam), hogy szegény József Attila egy szomorú ember volt (ez nagyrészt igaz is), mindig gyötrődött, nem volt aki szeresse (nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám...), most pedig kiderült, hogy együtt élt Szántó Judittal, szerelmes volt. (Valószínűleg ezt rajtam kívül elég sokan tudták már eddig is, de az én József Attila képem hiányos volt e téren).

Minden nap áthaladok a Gát utcán, ahol a költő szülőháza található, ez furcsa érzéssel tölt el mikor eszembe jut, hogy száz évvel ezelőtt mondjuk ugyanezeket az utcákat róhatta a fiatal Attila. A múlt héten pedig elmentem a nem messze lévő Ferenc tér 11-hez, ahol tinédzser éveit töltötte. Furcsa érzés volt. Mintha ott lett volna velem.

Rövid élete tele volt nyomorral, nélkülözéssel, meg nem értéssel, s mégis a legnagyobbak között foglal ma helyet. Több "közös" élményem is volt/van József Attilával kapcsolatosan: első verseskötetét a nyolcadikos ballagásomra kaptam meg; két versét álmomból felkelvén is kívülről tudom; irodalom érettségin szerelmes költészetét húztam. Azt hiszem megérintett a költészete örökre.

Ez már tényleg művészet

2011-06-11T21:46:00.000+02:00

Airigami: The Fine Art of Balloon Sculpture by Larry Moss.: "

above: James Abbot McNeil's Whistler's Mother recreated in balloons by Larry Moss.

above: The balloon Spinosaurus is a recent example of Larry Moss' large sculpture

Boticelli's Birth Of Venus, recreated in balloons by Larry Moss:

Birth of Venus in balloons (details):

Grant Wood's American Gothic recreated in balloons by Larry Moss:

Cezanne still life, recreated in balloons by Larry Moss:

Leonardo DaVinci's Mona Lisa recreated in balloons by Larry Moss:

Andy Warhol's Campbell Soup Can recreated in balloons by Larry Moss:

Jackson Pollock painting recreated in balloons by Larry Moss:

MC Escher's Self Portrait in Reflecting Sphere recreated in ballons by Larry Moss:

Leonardo DaVinci's Vitruvian Man recreated in balloons by Larry Moss:

A video which shows some of the original paintings morphing into Larry's balloon versions:

You can purchase these images and more as cards, posters, t-shirts, limited edition prints and more here at the Airigami gift shop.

About Larry Moss:

Larry Moss began his career 25 years ago as a NYC street performer, but has gone on to display his amazing air-filled art in 12 countries on four continents. His achievements have been recognized by The Wall Street Journal, the Associated Press, CNN Headline, PBS, Smithsonian Magazine, American Profile and Ripley’s Believe It or Not! Moss has appeared on The Martha Stewart Show, NBC’s “Today” and at the White House, and has held the Guinness World Record for the largest non-round balloon sculpture since 2000. The author of many published ballooning books, Larry also has a degree in applied math and computer science, as well as a master’s in elementary education. Building community through his large-scale art creations is of particular interest to Larry, and was the focus of his 2009 TEDx talk in Rochester, NY.

http://ifitshipitshere.blogspot.com

Különleges családtag

2011-06-10T20:55:00.002+02:00

Forrás: www.oitzarisme.ro

Öregek

2011-06-08T20:45:00.000+02:00

Forrás: www.oitzarisme.ro

Polcz Alaine - Kit siratok? Mit siratok?

2011-06-08T20:05:00.000+02:00

A múlt héten csütörtökön kilátogattunk a Vörösmarty téren (is) megrendezésre kerülő Ünnepi Könyvhétre. Be kell valljam, már régóta szerettem volna részt venni a könyves sokadalomon, de amióta Budapesten élek még nem sikerült egyszer sem. Idén megvalósult egy álom.

Két szerzeménnyel tértem haza: az egyik Márai Sándor Naplója 1945-ből, a másik pedig Polcz Alaine Kit siratok? Mit siratok? című műve a Jelenkor kiadótól. Már olvastam egy könyvet Alaine-től (Rend és rendetlenség), így tudtam, hogy "kellemes" perceket szerzek magamnak e könyv olvasása közben.

A kötet vallomássorozatból áll, több ember élményeit rögzíti, ki hogyan birkózik meg saját gyászával, mely köthető emberhez, állathoz, egy régi emlékhez, szerelemhez, egy házhoz, élethelyzethez. Meglepődünk mennyi mindet gyászolhat az ember élete során. Elsősorban persze a szeretteink iránt érzett gyászunkat dolgozzuk fel, több kevesebb sikerrel.

Weöres Sándor idézete nyitja a művet: "Mellesleg, ha valaki ebnek emel mauzóleumot, kár nevetni. Tanulj nevetségig szeretni."

A tartalom címszavakban: A temetőben; Gyermek voltam, így gyászoltam; Találkozásaim a halállal; Egymás után mentek el; Siratom a macskám; Gyászolnak az állatok; Amikor a macskával együtt gyászoltam; Van-e a szerelemnél nagyobb veszteség?; Szakadások (Az apaság és a házasság elvesztése); Requiem a szülőházamért.

Természetesen ebben a könyvben is találtam egy jó idézetet, melyet igaznak tartok:

"A bánat egészen kis törés. A gyász pedig olyan formája a bánatnak, amely tulajdonképpen szerető kötés. Eltarthat a túlélő haláláig." ... " Egyre többet tűnődöm ezen. Úgy érzem, jó hasonlat, amire rájöttem: a seb begyógyul, de heg marad. Már nem fáj, de amíg élek, megmarad."

Napi idézet Paulo Coelhotól

2011-05-31T20:56:00.000+02:00

Mindig észre kellene venni, amikor egy időszak a végéhez ér. Amikor lezárul egy ciklus, bezáródik egy ajtó, véget ér egy fejezet - mindegy hogy nevezzük, a lényeg az, hogy magunk mögött hagyjuk életünknek azon pillanatait, amelyek már elmúltak.

...mert tudom, hogy a szabadságért nagy árat kell fizetni, éppolyan nagy árat, mint a rabszolgaságért. Az egyetlen különbség az, hogy a szabadságért boldogan fizetsz, mosolyogva, akkor is, ha közben nyeled a könnyeidet.

Paulo Coelho - Zahir

Lisa - Colors Glow (DM reklám zenéje)

2011-04-18T19:48:00.000+02:00

Márai naplójából két újabb idézet

2011-01-16T18:03:00.000+01:00

Egy napon talán ellenfele támad az embernek a földön; a termeszek vagy a rovarok; a nagy csendben, a természet mély tárnáiban kitermel az élet egy ellenfelet, amely másféle, nem racionális, nem is technikai, hanem éppen biológiai erőkkel megrohanja az embert, nagy ellenfelét és leteperi. Érdekes vég lenne, és talán megérdemelné az ember ezt a véget; túlságosan elbízta már magát a földön; egyik kezében az atombombát szorongatja, másikban a hőmérőt és azt hiszi, már ismeri a végső titkokat. A termeszek és rovarok, a bacilusok és baktériumok hallgatnak; de valamit ők is tudnak.

A genfi utcasarkon pedagógiai táblázatok: "Amilyen te vagy olyan a hazád." Így nevelik egymást.

Márai Sándor - Napló 1948.

2011-01-07T12:56:00.000+01:00

Most olvasom Márai naplóját 1948-ból. Nagyon érdekes könyv, jó korrajz. Ajánlom mindenkinek.

Néhány jó idézet belőle:

"Jézus így képzelte a gyógyítást: az ember akar, hisz és meggyógyul. Ez a végső képlet."

"Nem lehet segíteni az embereken. Egyetlen emberen sem lehet segíteni; miért képzeljük, hogy az emberek összességén lehet? A tudatlanság, amelyben élnek, ahogy nem akarnak tudni semmi valóságosat önmagukról, a világról és a világhoz való viszonyukról, ahogyan riadtan bezárkóznak a betegségbe, elveszítik ellenállásukat az élet mérgeivel és veszélyeivel szemben, mert nem elég erősek, józanok, tárgyilagosak, ha kell, kegyetlenek, hogy elviseljék a csökkent képességek és az elkerülhetetlen halál tudatát: mindez feloldhatatlan. Ezen nem lehet "segíteni". Gyógyszer, vegyszer ideiglenesen segíthet: de a tudattalanság, a műveletlenség, a hiúság és az önzés alkati nyavalyáján nem lehet segíteni. Tehetetlenül kell nézni a vinnyogó vergődést, ahogy nem tudnak erősebbek lenni, mint a helyzetük és a lényük. Segíteni, így és úgy. De az alkati butaságon nem lehet segíteni."

Mesék melyeken felnőttem - Magyar népmesék

2011-01-06T15:22:00.001+01:00

Újra néztem a karácsonyi szünetben pár darab magyar népmesét. Nagyon jól szórakoztam rajta. Az a sok furfangos mesefigura: szegénylegény, királykisasszony, parasztember, ördög, mind mind olyan karakter, amelynek révén az ember szinte elfelejti napi gondjait, mondhatni gyógyít.

Gyereknek, felnőttnek egyaránt van tanulsága a történeteknek. A másik dolog, ami magával ragad: az ízes, humoros előadásmód, mely főleg Szabó Gyula tolmácsolásában érződik a legjobban.

Ajánlom mindenkinek nézzen bele !

ÁKOS - A FÉNYBE NÉZZ (2010)

2011-01-06T15:01:00.001+01:00

Budapest imázs

2011-01-06T14:54:00.000+01:00

Kabos Gyula

2011-01-01T13:10:00.000+01:00

A felejthetetlen színész, aki számos filmben szerepelt, idén hetven éve halt meg. A téli szünetben fejeztem be a róla szóló életrajzi könyvet, amely nagyon tanulságos és szórakoztató volt számomra.

Íme néhány idézet a könyvből:

"Szegény édesapám, szép csendben, nehogy nagy zavart csináljon, elment...Valahogy a betegségét is úgy osztotta be, hogy mindennap vidámabb volt. Mikor nála voltam, mindig olyan megnyugodva mentem el tőle, hogy pár nap és megint kint pipázik a parkban, egy csomó hasonló hófehér bácsi közt, ahol a főtéma mindig valamelyik fia vagy pláne, unokája... Nem tudtam megérteni még akkor, de észrevettem, hogy ha az öregek a fiaikról beszéltek, ragyogott a szemük, de ha unokáról volt szó, akkor mindig könnyes volt...Talán már előre siratták, hogy itt kell hagyni őket hamar."

"Átvágok egy keskeny mellékuccán, hogy otthon legyek, bármennyire is nem otthon az nekem. Egyszerre megállok, mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Az egész várost elárasztó rikácsoló, kotkodácsoló, raffinált jazzmelódia közül, kicsendül az én zsoltárom, az én tiszta szép fohászom: Isten áldd meg a magyart...

Puha gyermekhang intonálja, kicsi gyerek lehet, mert azt sem lehet megkülönböztetni, hogy fiú vagy lányka énekli. Magasan kezdte, mert már azt, hogy megbűnhődte már e nép már nem győzte hanggal, ott abbahagyta és ott folytatta, hogy múltat s jövendőt!

Mikor a jövendőnél tartott, kiszakadt belőlem a sírás, belőlem a gyerektársból, a magyar anyaföld másik gyerekéből. Néztem a földszinti ablakot, megraboltam a leeresztett függöny követelő diszkrécióját és pipiskedve beleselkedtem, kerestem kis testvéremet.

Sokszor taposott rám az élet, még többször hittem, hogy rám tapos és folytak a könnyeim. De azok más könnyek voltak. Kijöttek a szememből, végiggurultak az arcon mielőtt összeütköztek a felső ajkakkal, már szétfolytak és nem maradt belőlük semmi, csak egy kis sós íz.

De ezek a könnyek, nem jönnek gyors egymásutánban, hogy utána megkönnyebbüljön tőle az ember. Lassan gyűlnek össze a szem sarkában, egyik megvárja a másikat, nő, nő, aztán mint egy súlyos golyó legördül egy darabban. Ezeket a könnyeket nem a test izzadja ki, ezek egyenesen a lélekből szakadnak fel."

Újévi köszöntő helyett ...

2011-01-01T12:10:00.000+01:00

"Az igazi feladat mégsem a túl-élni, hanem a meg-élni, az át-élni, a magamévá-élni az időt."

/Márai Sándor, 1948, Napló/

Zorán: Sohase higgyetek a szemeteknek

2010-12-22T17:15:00.000+01:00

"Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Hé, gyerekek, figyeljetek

Elmagyarázom a bűvészetet

A pódium áll, a rivalda kész

Zajlik az össznépi megtévesztés

Nézd, az ott a kincs

Csiribi-csiribá, s híre sincs

Az elme villog, dől a szöveg

S úgy, ahogy én is, jól megeszed

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Tapsra vár, ha becsapott már

S él belőled, mint a király

S minden csaláshoz van elég ész

És a bilincsből mindig kifér a kéz

Kérdezed, s félrevezet

S jól esik, hogy elhiheted

Egy széles mosoly, csak neked

S úgy, ahogy én is, jól megeszed

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Néhány földön jártam

Néhány cirkuszt láttam

De jegyet veszek, s ráfizetek

Megismétlik a trükkjeiket

Nézek, mintha látnék

S ő minden törvényt átlép

A szemembe küldi a fényt

Így lesz a fejben sötét

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Néhány földön jártam

Néhány cirkuszt láttam

Itt a piros, ott a piros

Itt úgysem lehetsz túl okos

Tudom, mindez játék

Szabályos, csak másképp

A szemembe küldi a fényt

Így lesz a fejben sötét

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Hé, gyerekek, figyeljetek

Elmagyarázom a bűvészetet

Ott lenn a tömegben, ott a helyed

Kiválaszt és beköti a szemed

Táncolj körbe, jó bohóc

Annyira jó, hogy meghatódsz

Hallod a tapsot, s nagyra nősz

Ez nagy mutatvány, s újra bedőlsz

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek"

Merre tartasz Magyarország?

Unicum reklám

2010-12-12T17:55:00.001+01:00

Angoltudás ajánlott.

2010-12-10T14:24:00.001+01:00

Elnézést a szóhasználatért, de erre egyetlen kifejezés van: RESPECT.

Mindenki annak tekinti, aminek akarja

2010-12-02T21:07:00.000+01:00

Éder Enikő - Tetem Tangó

2010-11-28T22:12:00.000+01:00

Moments

2010-11-20T22:02:00.000+01:00

Amikor azt érzed: élni szép és jó,érdemes embernek lenni

Nyelvújítás kora

2010-11-20T21:25:00.000+01:00

Te kinél bankolsz?
Ez engem halálra idegesít. Van ilyen magyar ige? Elképzelem, hogy valaki hosszú-hosszú napokat tölt el az ilyen sületlenségek és magyartalanságok kiagyalásával, és ezért felmarkol egy zsáknyi pénzt, ráadásul a kereskedelmi tévék hathatós segítségével terjeszti is a jónép körében. Agyrém. Cenznét újra férjhez kéne adni, legalábbis ilyenkor.
( Ennél már csak a most felhangzó ding -dongos Csonka Pici fáj jobban ebben a pillanatban.). Hová lett a szépérzék, a jóízlés?

Tizenkét dühös ember

2010-11-07T19:15:00.002+01:00

Vérlázítóan gagyi és pocsék a tv-k kínálata, elő tehát a dvd filmekkel. Még a múlt században láttam először ezt a filmet, de csak arra emlékeztem, hogy akkor nagyon odáig voltam érte. A napokban valami labdajátéknak titulált rohangálás alatt megnéztem.
A történet akkor veszi kezdetét, amikor egy gyilkossági ügyben már elhangzott az ügyészi és ügyvédi záróbeszéd, és a bíró eligazítja az esküdteket. Az amerikai törvények szerint az ítéletnek (bűnös vagy nem bűnös) osztatlannak kell lennie. A kérdés, amiről döntenek, hogy a vádlott, egy szegénynegyedből származó, tizenéves fiú megölte-e az apját. Az esküdteket továbbá tájékoztatják, hogyha az ítélet „bűnös”, akkor ahhoz automatikusan halálos ítélet fog társulni: a villamosszék. A tizenkét esküdt elvonul a különszobába, ahol elkezdik megismerni egymás személyiségét és megkezdik az ügy megvitatását.
A tizenkét esküdtből tizenegy a tárgyaláson elhangzottak alapján meg van győződve arról, hogy a vádlott bűnös. A 8. esküdt véleménye eltér a többiekétől az első szavazásnál. Nem azt állítja, hogy a fiú nem bűnös, de úgy véli, hogy a bemutatott bizonyíték közvetett és a fiú megérdemli, hogy a halálos ítélettel egyenértékű bűnössé nyilvánítás előtt időt szánjanak arra, hogy alaposan átgondolják az ügyét.
Így az esküdtszék megkezdi az érdemi munkát. Úgy döntenek, hogy megpróbálják meggyőzni a kétkedő 8. esküdtet, és egymás után sorolják fel az ügyész által bemutatott, és általuk elfogadott bizonyítékokat.
A cselekmény teljes egészében az esküdtek szobájában játszódik, kivéve egy mosdóbéli jelenetet. Nevek nem hangzanak el, számokkal nevezik meg egymást, és a vádlottat is csak a "fiú"-ként emlegetik. A történet további folyását nem írom le, mert szerintem ez a film érdemes arra, hogy egy ilyen rövid ismertető alapján is meg lehessen nézni. A színészek nagyszerűek, és a filmnek nincs egyetlen unalmas, feszültségmentes pillanata sem. Még most is azt mondom: ez egy kiváló film, amit kár lenne kihagyni.

A mű 1957-ben készült, Sidney Lumetnek ez volt az első rendezése. Fekete-fehér, főbb szereplők: Henry Fonda, Martin Balsam, Jack Warden, stb.

A sziget

2010-11-02T21:11:00.000+01:00

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: A Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett.
Ő megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
A Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
-Ó, Szeretet - mondta a Bánat - én olyan szomorú vagyok, egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a Szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
-Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
-Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
-Az IDŐ volt, mondta a Tudás.
-Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
-"Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!"

Halloween

2010-10-31T19:02:00.003+01:00

Mindenszentek napja (angolul halloween, "all hallows' evening"), Samhain, Día de los Muertos, vagy hívjuk akárminek, október 31-e, november 1-je és másodika egyszerűen túlságosan összetett és sokrétű, túl sok hagyományt és szokást felvonultató ünnep ahhoz, hogy mindent össze lehessen foglalni róla. Ezért úgy döntöttem, hogy csak egy bizonyos mozzanatot emelek ki, egyetlen szokás eredetéről fogok regélni az olvasóknak.

Biztos sokaknak eszébe jutott már, hogy miért hívják a töklámpást angolul Jack lámpásának. Az írek úgy tartják, Zsugori Jack, egy lusta de ravasz lókötő története a titok nyitja. Zsugori Jack legendájának számos változata közül az egyik így szól:

Élt egyszer Írországban egy közismerten iszákos lókötő, Zsugori Jack. Mindenki ravasz, hazug, köpönyegforgató tolvajnak és korhelynek ismerte, számos embert meglopott és becsapott útjai során. Egy végzetes napon az ördög fülét is megcsapta Jack bűneinek és csípős nyelvének híre, így ellátogatott Írországba, hogy maga is meggyőződjön, igazak-e a mendemondák.
Jack, ahogy szokott, részegen sétálgatott a határban, amikor meglátott egy testet az út szélén feküdni. Azonnal ki is derült: az őt haláli vigyorral köszöntő alak nem más, mint az ördög maga, aki megérkezett, hogy most végleg a Pokolba vigye a lelkét.
Hogy húzza az időt, Jack arra kérte az ördögöt, hogy teljesítse egy utolsó kívánságát: mielőtt meghalna, szeretne még egy utolsó korsó sört meginni. Az ördög nem látta okát annak, hogy ennek ne tegyen eleget, és elvitte Jacket a legközelebbi kocsmába. Ott órákon keresztül döntötte magába a szeszt, míg pénz híján el nem kezdett könyörögni az ördögnek, hogy fizessen helyette.
Végül sikerült rávennie az ördögöt, hogy változzék pénzérmévé, amellyel ki tudják fizetni a tömérdek szeszt. Az ördög drága ezüstérmévé változott, és a ravasz Jack abban a pillanatban bezárta őt az erszényébe, amelyben egy kereszt is volt. A szent jelkép megfosztotta az ördögöt minden hatalmától, így nem tudott visszaváltozni, és csapdába esett az erszényben. Az ördög pánikba esett, és Jack sikeresen megfélemlítette: a szabadulásáért cserébe újabb tíz évet kért tőle.
Tíz évvel később az ördög újra meglátogatta Jacket. Jack csak annyit kért tőle, hogy mielőtt elviszi a lelkét, egy almát hadd ehessen még egy almát. Az ördög beleegyezett, és felmászott a közeli almafára, hogy hozzon egy gyümölcsöt Jacknek. Ám amíg az ágak között mászott, Jack kereszteket állított a fa tövébe, és az ördög csapdába esett a fa tetején. Az ördög dühbe gurult, hogy Jack megint átverte, és megparancsolta neki, hogy eressze el. Jack cserébe azt kérte, hogy ne juthasson a pokolra, és az ördög dühében elfogadta a kérését.
Évek múltán Jacket mégis elérte az idő vasfoga: a bűnös, iszákos életmód végül a halálát okozta, s úgy halt meg, ahogy élt. A Mennyország kapuja előtt állva Szent Péter azt mondta, bűnei miatt nem engedheti be, s Jack csalódottan a Pokol kapujához vonult, hogy bebocsátást nyerhessen az alvilágba. Az ördög azonban emlékezett az alkujukra, és nem engedte be Jacket a Pokolba. Ehelyett adott neki egy darab izzó szenet, amely meleget és világosságot ad. Jack pedig fogott egy tököt, kivájta a belsejét és beletette a szenet. Jack azóta járja az árnyékvilágot a Jók és Rosszak síkjai között, és csak a lámpása világít neki a sötétben és zavarja el az ártó szellemeket.
Ezért faragunk töklámpásokat mindenszentek éjjelén, hogy segítsük Jacket az útján, és azért faragunk ijesztő figurákat beléjük, hogy mi is elriasszuk házunktól az ártó szellemeket. A "csokit vagy csalunk", a szörnyjelmezes gyerekek házról házra járva történő ajándékgyűjtése pedig nem mást szimbolizál, mint azt a szokást, hogy a töklámpások mellé ajándékokat tettek ki, hogy lecsillapítsák ezeket az ártó szellemeket és megóvják a házat a rontásuktól.
Ti tettetek töklámpást az ablakba?

Weöres Sándor: Az eltűnt után

2010-10-25T21:27:00.000+02:00

Halott a szív - de harsog a tenger !
Tépett szerető, ki a homály odvába osonsz,
vonszolva csikasz lelked: nézz az égre,
vesd ki fülledtségedet és a külsőkben tájékozódva
kutasd ki belül-valód.

Mert ennyi megmaradt, mikor minden veszik,
szomorú jogod, tengereké és szeretőké,
a legbensőt kívül keresni,
meg is találni kusza rajzolatát
a partok fodrain, vagy az égre vetülve.

2010. október 23.

2010-10-23T22:09:00.000+02:00

Október huszonharmadika tiszteletére tettünk egy kisebb körutat. Corvin-köz, Kossuth Lajos tér, Parlament, Szabadság-tér, Erzsébet-tér, Deák Ferenc tér. A fotók az út során készültek. Mi így ünnepeltünk.

Díszkáposzták a Deák téren

Kálvin-tér, buszmegálló retrósan

Natalie Imbruglia - Torn

2010-10-23T21:38:00.000+02:00

Márai Sándor: Csutora

2010-10-20T20:26:00.000+02:00

Ideje volt már befejeznem ezt a könyvet, mivel körülbelül fél éve kezdtem el az olvasását. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, de mondhatni folyamatosan olvastam (mikor volt időm, no meg kedvem).

Nos, hétfőn kivégeztem, s meg kell valljam, annyira nem tetszett a könyv. Túl vontatott volt, és nem boldog a vége. No de kell ilyen is, azt hiszem.

Csutora egy kis puli, aki az Úr családjához kerül egy karácsonykor. Egy darabig minden jól működik, aztán kamaszodni kezd a kutyus, s már mindenki kiábrándul a kutyatartás öröméből. Nyűglődnek egy kicsit, majd Csutora elhagyja a házat...

Fülszöveg:

Furcsa dolog történik ebben a könyvben: megcsillan Márai hihetetlenül finom humora. Valami mélységesen szeretetteljes, empátiával és iróniával teli humor. Mindezt egy kis pulikutya, maga Csutora váltja ki, akit az Úr ajándékoz karácsonyra a Hölgynek. Mert "a kutya kissé fölösleges is, valami, ami egyszerre fényűzés, és strapálni is lehet, s kifejezetten női holmi, bőrből is van, prémje is van..." A karácsony így lesz más, mint az összes megelőző: puli perspektívájú és erős érzelmekkel teli. Úgy tágul a regény ideje és tere, ahogyan szemügyre veszi a kis Csutora a világot: megismeri az embereket, különbséget tud tenni jó és rossz között, tudja, hogy Zsombolya, a nyomott kedélyű házmester gyűlöli Telkest, a szuterénban lakó istenes asztalost. Aki pedig megcsalja a feleségét. Aztán a Ház után következik az Utca. És így tovább, mígnem bekövetkezik a katasztrófa...

Milyen érdekes a mai dátum...

2010-10-20T19:41:00.000+02:00

Csak húszasok és tízesek . . .

2010.10.20

Muse - Uprising

2010-10-17T19:51:00.001+02:00

Röyksopp 'The Drug' Official video

2010-10-17T19:45:00.001+02:00

Mario Vargas Llosa: Halál az Andokban

2010-10-10T16:12:00.000+02:00

A perui Mario Vargas Llosa kapta 2010-ben az irodalmi Nobel-díjat. Híressé A város és a kutyák című regényével vált. A 74 éves perui író a Nobel-díj bizottság indoklása szerint "a hatalomszerkezetek feltérképezéséért és az egyéni ellenállás, fellépés és kudarc erőteljes ábrázolásáért" kapta a díjat.
Történetesen a hét elején olvastam ki egy regényét, amely az Andok ködös hegycsúcsai közt játszódik. Itt teljesít szolgálatot Lituma tizedes fiatal társával, felügyelve az útépítő munkásokat. A regény elején eltűnik három ember, az ő ügyükben kezdi meg Lituma a nyomozást, amit nagyban megnehezít a hegyi emberek mély babonássága, akik meggyőződéssel állítják, hogy az eltűnésekért a hegyi szellemek, a régi idők apui a felelősek. Lituma azonban nem hisz ezekben a hiedelmekben, ő inkább a Fényes Ösvény terroristáira gyanakszik, akik előszeretettel köveznek halálra gyanútlan, fiatal francia turistákat, és politikailag független, lelkes környezetvédőket is. Llosának hihetetlen mesélőkéje van, a nyomozást pazarul összefűzi a perui hegyvidéki emberek hitvilágának bemutatásával, és nem mellékesen egy nagy szerelem kibontakozását is végigkísérhetjük, amit a fiatalabb rendőr mesél éjszakákon át a felettesének. Úgy át tudja adni az Andok vidékének a hangulatát, hogy szinte fáztam a regény olvasása közben, és éreztem a hideg, csípős esőt és a lezúduló lavinát.
Váltogatja a történet szálait, és az idősíkokat, sokszor a párbeszédekben is átmenet nélkül vált, főleg, amikor a szerelmi sztoriról beszélgetnek. Ezekkel a "sztorizgatásokkal" kicsit eltereli a figyelmünket a valóságról, hogy aztán a végén egy nagy pofonként érjen minket az igazi megoldása a bűntényeknek.
Ez volt a második könyv, amit olvastam Llosától, és nem csalódtam benne. Valószínű, továbbiakra is sort fogok keríteni.

John Lennon 1940.10.09.-1980.12.08.

2010-10-08T20:43:00.002+02:00

Most lenne 70 éves.

A kellékes

2010-10-02T18:54:00.001+02:00

Az idei színházi évad első színdarabját a tatabányai Jászai Mari Színházban néztem meg. Maga az épület gyönyörű, a tavalyi évben újították fel, kívül-belül. Az épület nagysága vetekszik a fővárosi színházak monumentalitásával. Olyan érzésem volt, mintha egy angliai kastélyba mentem volna be (persze ez erős túlzás, de akkor is beugrott ez a kép menet közben).

A kellékes című darabra szólt a jegyem, melyet Kern András egyszemélyben játszott el a közönségnek. Igazából rossz kifejezés az eljátszotta, hiszen egyáltalán nem volt mesterkélt, sőt hétköznapi volt.

A színpadon kellékek sorakoztak, a függöny fel volt húzva, olyan mintha nem is számítottak volna közönségre, félkész állapotban volt a pódium. Persze ez a darab része volt.

A színész - a kellékes - belép a színpadra, tesz-vesz, járkál, aztán egyszer csak megpillantja a nézőtéren a nézőket. Ekkor megijed, zavarában hol ide, hol oda futkorászik, a színház többi dolgozóját keresi, a végén muszáj szóba elegyednie a közönséggel. Megkéri a közönséget, hogy hagyják el a termet, mert ma biztosan nem lesz előadás. Ezután folytatja munkáját, rakosgatja a kellékeket, tisztítja őket, összeszereli amit össze kell...

Egy kis idő múlva, amint látja, hogy a közönség nem moccan, elkezd sztorizgatni. A színházi életről, a saját életéről. Nagy színészek, színésznők furcsa és meglepő szokásairól. Sztorizgat. Néha nevetséges, néha komoly, néha szomorú.

Ő azonban így szereti a színházat, ahogy van....pedig lehetett volna ő is színész...de nem lett.

Igazán kedves, szórakoztató darab, másfél órás monológ. Ajánlom mindenkinek.

Bővebb tartalom itt található.

Az egyik régi kedvenc reklámom... Hey-ho

2010-10-02T18:20:00.000+02:00

Tarjáni Tökvásár (nem Salgó)

2010-09-30T16:24:00.001+02:00

A múlt hétvégén egy érdekes vásáron vettem részt Tarján községben (Komárom-Esztergom Megye). Évekkel ezelőtt az egyik helyi lakos kint élt az Amerikai Egyesült Államokban (USA), ahol élőben megtapasztalta a Halloween hagyományát, s a hozzá fűződő szokásokat. Miután hazaérkezett rögtön megpróbálta a községben is hagyománnyá tenni a Halloween-t.

Az USA-ból magával hozott dísztök magokat felnevelvén, megtartotta első tökvásárát, mely hatalmas sikert aratott a helyi lakosok körében. Az évek során egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a vásár, a környező településekről, sőt még a fővárosból, Budapestről is a csodájára jártak.

Idén ősszel nekem is szerencsém volt ellátogatni eme helyi látványosságra, melyet már kíváncsian vártam. Beszéljenek helyettem a képek.

Ha egyszer kora ősszel Tarjánban jártok, feltétlenül keressétek fel a tökvásárt.

(A Maxima című újság 2010. október 26-án megjelent számában a tarjáni tökvásárról részletesebben is lehet olvasni, az alábbi linken egy kis ízelítő...)

Most ezt szeretem nagyon

2010-09-28T21:14:00.000+02:00

@RC kiállítás érdekes képe

2010-09-19T20:09:00.001+02:00

Daloskönyv 10.

2010-09-19T20:03:00.000+02:00

Búcsúzni a nyártól be nagyon nehéz,
amikor a tájon őszi szél fütyörész.
Rozsda színű fákról lassan hull a levél,
s az időben távol közelít már a tél.
A tűnő őszi napnak gyengéd csókja éri arcodat,
és ránk borul a víz partján a békés alkonyat.

Búcsúzni a nyártól mégsem oly' nehéz,
amikor a tájon őszi szél fütyörész.
De víg szüreti nótát fúj a szél,
lám szépet ad az ősz, míg a szőlőfürt a présben,
dolgos kéz kell hozzá, jó erős...

Hétmérföldes szerelem

2010-09-17T22:38:00.001+02:00

Aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, annak csak ajánlani tudom ezt a kis könnyed filmet. Egyszer érdemes lesz megnézni (többször már nem...).

Adott egy nő (Drew Barrymore) és egy férfi (Justin Long), akik megismerkednek, hat hétig randiznak, majd el kell válniuk egymástól. A nő ugyanis San Franciscóba költözik, a férfi pedig marad New Yorkban. Telefonon, webkamerán tartják a kapcsolatot, de a távolság mindkettőjüket megőrjíti. Utazgatnak ide-oda, míg rájönnek, hogy egymás nélkül nem tudnak élni. Aztán mégiscsak szakítanak. A több száz kilométer (a hét mérföld) közéjük áll, így jobbnak látják, ha mindenki megy a maga útján. Eltelik pár hónap, s a végén természetesen egymás karjaiban kötnek ki... happy end.

Közben persze humor, érdekes karakterek, jó zene, minden ami egy 100 perces szórakozáshoz kell.

Nézzétek meg!

Lipton Ice Tea reklám

2010-09-14T19:25:00.000+02:00

Szerelmes versek annó...

2010-09-14T19:19:00.000+02:00

A virág is Rólad mesél,
Színét messze viszi a szél,
De szívemben itt él a képed,
nem feledlek soha téged.

xxx

Légy szüleid jó gyermeke,
testvéreid jó testvére,
és majd egyszer valakinek,
aranyos kis felesége.

xxx

Hogyha látsz egy kis madarat,
elszállni az ablak alatt,
viszi az én üzenetem,
Rád gondolok, szép szerelmem.

Megasztár/ Halleluja

2010-09-11T22:17:00.002+02:00

Ma belenéztem a Megasztár nevezetű tehetségkutató műsorba. Nem olyan gyenge eresztés, mint a múltkori, de meghallottam ezt a dalt egy csitritől, és sírni lett volna kedvem. Miért kell valamit szándékosan pocsékká tenni? Ebben a felvételben a norvég győztes, Kurt Nielsen hallható és látható másokkal egyetemben, akiket sajnos nem ismerek. Kurt a vörös hajú, a majdnem szemöldök nélküli srác, de szerintem nagyon jó.

Egy csokor szerelmes vers

2010-09-07T19:51:00.000+02:00

A titkos szekrényem még mindig rejteget sok-sok felfedezetlen kincset, melyet egyszer majd kategorizálnom és archiválnom kellene. Ha lesz időm minderre, valamikor....

Most egy olyan kis füzetet találtam, amely valószínűleg megjárta a második, vagy talán az első világháborút is. Hogy kié lehetett, nem tudom. Talán egy hősi halált halt pilótáé?

Íme néhány gyöngyszem belőle, biztosan lesz olyan, amely valakinek ismerősen cseng.

Piros rózsa, szép gyöngyvirág,
Olyan szép nekem ez a világ.
Fecske madár vidd el néki,
Aki küldi, úgy szereti.
Írnék még, de mit,
Légy boldog, csak ennyit.

xxx

A rózsa csak egyszer nyílik,
És elhervad azután,
Szeretni csak egyet lehet,
Tiszta szívből igazán.

xxx

Olyan piros a te ajkad,
akkor is szól mikor hallgat.
Mikor elkezd mosolyogni,
Úgy szeretném megcsókolni.

Karel Capek: A szenvedelmes kertész

2010-09-06T19:45:00.000+02:00

"Csak a sokéves gyakorlat tanítja meg az embert az igazi kertészt jellemző misztikus, nyers biztonságra, az igazi kertész sosem nézi hová lép, mégsem tapos el semmit, s ha igen, akkor nem veszi a szívére a dolgot. Ennyit hát erről, csak úgy mellékesen."

"Minden hivatásos kertész esküdözik, hogy kertjének földje silány, ő nem trágyáz és nem öntöz, télre semmit le nem takar. Nyilván azt akarja ezzel bizonyítani, hogy virágai kizárólag iránta való szeretetből növekszenek. Némi igazság van is ebben: kertészkedéshez szerencsés kéz kell, vagy talán azt mondhatnánk, égi kegyelem. Az igazi kertész csak úgy vaktában beledug a földbe egy-két levelet, s kihajt belőle mindenféle virág; mi laikusok pedig vesződünk a magról nevelt palántával, öntözzük, a helyét is megfújjuk, szaruliszttel, sőt gyermektápszerrel tápláljuk, a végén mégis elfonnyad, elszárad. Azt hiszem, van ebben valami varázslat, akár a vadászok vagy az orvosok mesterségében."

"A kertész számára az ősz már márciusban megkezdődik az első elvirított hóvirággal."

Barbara Wood: Babilon csillaga

2010-08-11T21:11:00.002+02:00

Fülszöveg: "Egy viharos éjszakán az ifjú régész, Candice Armstrong házába beállít egy ismeretlen, és elviszi a lányt öreg professzora, John Masters betegágyához. A haldokló alig érthetően a Babilon csillagát emlegeti, könyörög a fiatal nőnek, hogy menjen el a házába, és keressen meg valamilyen titokzatos kulcsot. Candice-t Glenn Masters, a szófukar nyomozó kíséri el, akinek szintén megvan a maga titka.
Philo Thibodeau, az alexandriánusok titkos társaságának tagja hosszú évek óta rögeszmésen gyűjti a ritka vallási iratokat, hogy segítségükkel megvalósítsa eszelős elképzeléseit. Különleges szerepet szán a "luminancia" néven ismert szent fénynek, amely évezredek óta vezérli az alexandriánusok minden lépését.
Candice és Glenn versenyt fut az idővel, hogy megszerezze a Babilon csillagát, mielőtt még Thibodeau rátehetné a kezét. Bejárják a fél világot Szíriától Skóciáig, mert rá kell jönniük, tulajdonképpen mi is az a Babilon csillaga, és hol találhatják meg, és mindeközben az életükért küzdenek…"
Olvastam már pár könyvet Wood-tól, de ez a mostani kicsit nehezen ment. Igaz, mással voltam elfoglalva, de valahogy döcögősnek tűnt, kábé a könyv kétharmadáig. Álandóan vissza kellet lapoznom, mert minduntalan elvesztettem a fonalat, és felbosszantott, ha nem értettem valamit.
A alapsztori is hihetetlennek tűnt nekem, pláne, hogy az írónő is próbált beállni a Dan Brown-t követők sorába. Annyira nem kéne neki pedálozni, szerintem a saját misztikus, rejtélyes történetei jobbak ennél. Na, majd legközelebb.

Arzén és levendula

2010-08-02T19:54:00.002+02:00

Ezt a filmet anyukám ajánlására néztem meg, igaz kb. 10-15 évvel ezelőtt kezdte el mondogatni, hogy ő ezt mennyire szereti, és, hogy nézzem meg végre. Nos, most megtettem, és pont azt kaptam, amire számítottam: majd másfélóra habkönnyű, poénos, aranyos filmecskére. A sztori röviden:
"A kedves, elbűvölő Brewster-nővéreket szereti és tiszteli a szomszédság. A tündéri öreglányok fáradhatatlanul jótékonykodnak, nem csoda, ha jó hírükhöz kétség sem férhet. Akad azonban egy jótéteményük, amellyel nem nagyon büszkélkednek: szomorú agglegények utolsó óráit édesítik meg egy kis bodzaborral és néhány csepp arzénnal!
Jóképű unokaöccsük, Mortimer a döbbenettől szólni sem tud, amikor rájön, hogy nénikéi, akik látszólag a légynek sem tudnak ártani, valójában sorozatgyilkosok. Komolyan elgondolkodik azon, hogy érdemes-e családot alapítania a gyönyörű Elaine-nel, akit csak nemrég vezetett oltár elé. Mortimer attól fél, az őrültség genetikai hiba a családjában - és feltételezése nem alaptalan. A gyilkos nénikék mellett ugyanis van még egy bátyja, aki sötét ügyletekben érdekelt és egy öccse, aki azt hiszi magáról, hogy ő Theodore Roosevelt. "

Főszerepben az elbűvölő Cary Grant. A film 1944-ben készült, Frank Capra rendezésében.

Viharsziget (Shutter Island)

2010-07-14T19:36:00.004+02:00

Egy korábbi bejegyzésemben már írtam a film alpjául szolgáló könyvről, amit remekül megírt regénynek tartok. Most a filmről fogok szólni, amelyet Martin Scorsese rendezett, a főszerepet pedig Leonardo DiCaprio játssza. Be kell valljam, most is úgy jártam, mint ilyen esetekben már annyiszor, le kell vonni a következtetést: a regény jobb, mint a film. Nem mondom, a hangulatot eléggé sikerült visszaadni, mert eléggé nyomasztó, borús és titokzatos, de az események valahogy sokkal nyugisabban, lassabban folytak, mint a könyvben. Ott valahogy sokkal érzékletesebb, ahogyan kibontakozik az őrület logikája, és elhiszed a hihetetlent is, a végén pedig nem tudod valójában mi az igazság. (Ez a nem tudás a filmre is vonatkozik) Ami, illetve aki nagyon jó benne, az Leo, bár nem tartozik a favoritjaim közé, mégis el kell isnerni, hogy nagyszerű színész. Mindent összevetve, ha nem olvastam volna előzőleg a sztorit, valószínű, hogy sokkal jobban megfogott volna. Azért nem csalódtam olyan nagyot, szerintem érdemes megnézni.

Zorall koncert

2010-07-11T22:11:00.002+02:00

A koncert jó volt. De:

-pacallá áztunk,

-amikor végre elállt az eső, feltámadt a szél, és az összes maradék esőt a nyakunkba zúdította,

-szétfagytam,

-utálom a bamba, bárgyú, beszittyózott fazonokat, nem értem minek megy az ilyen koncertre, amikor úgyse lát és hall belőle semmit.

Konklúzió: kezdek kiöregedni a rockkoncertekből. Mentségemre legyen mondva, hogy nem nyafogtam, csak vacogtam.

Nyári szünet?

2010-07-11T22:03:00.002+02:00

Mióta igazán jó idő van kevesebbet írunk. A két tanuló leginkább punnyad, és élvezi a szabadságot, jómagam dolgoznék, ha lenne mit, Zöldujj pedig mással van elfoglalva. De remélem hamarosan mindenki kipiheni magát, és újra megtisztelnek a bejegyzéseikkel.

Gerald Durell: A lehorgonyzott bárka

2010-07-11T21:50:00.002+02:00

Durell az egyik nagy kedvencem. Még a nyolvanas évek végén olvastam tőle az első könyvet, ha jól emlékszem a " Rokonom Rosy" volt az, és az azóta eltelt idő során következett a többi, ami idehaza megjelent. Rögtön megfogott a közvetlen stílusa, a humora, az, hogy a legutálatosabb kis kukacról is olyan szeretetteljesen tud írni, hogy nem tudod nem kedvelni az állatokat. A legjobban azok a könyvei tetszettek, amelyekben a némileg különc és kissé hibbant családja, és a hozzájuk érkező furábbnál furább vendégsereg szerepel.
Ezt a mostani könyvét pár éve szereztem be, de csak most akadt a kezembe, amikor kitört rajtam a vadállat, illetve Afrika láz.

Gerald Durrell
A lehorgonyzott bárka

A Jersey Állatkert alapításáról

"Gerald Durrell világhírű természetbúvár kétéves korától fogva megszállottja volt az állatoknak, ekkor kezdett állatgyűjteményének létrehozásába is: a felnőttek legnagyobb megdöbbenésére, begyűjtött mindenféle élőlényt kezdve a fürge cselléktől egészen az ászkákig. Amikor felnőttként elhatározta, hogy létrehozza Jersey szigetén a Vadvédelmi Alapítványt (Wildlife Preservation Trust), egyben azt is eldöntötte, hogy az különbözni fog a régi típusú állatkertektől, ahova a szülők vonakodva cipelik el csemetéiket. Hiszen e nyilvános állatbörtönökben semmi érdemleges nem történt, minthogy a látogató gyerkőcök elefántháton lovagolhattak, s elronthatták a hasukat a jégkrémtől. Természetesen a Durrell-féle állatkertben is megtalálhatta a látogató a szórakozást, ám egy egyszerű cirkuszi látványosságnál jóval több volt: kutatólaboratórium, oktatási intézmény és természetvédelmi egység is...
1976-ban, amikor Durrell ezt a könyvét írta, már javában működött saját állatkertje, de számos terve és vágya akkor még csak elképzelés volt a számára. Azóta ezek a vágyak valóra váltak: megépült a korszerű állatkórház és a biológiai laboratórium. Felépült a tágas hüllő- és kétéltű-bemutató és szaporító részleg. A korábbi kartotékos adatnyilvántartási rendszer helyett ma már korszerű számítógépes hálózat működik. Új tágas és látványos állatbemutatók épültek, amelyek minél szélesebb körben igyekeznek kielégíteni a bennük élő fajok természetes igényeit. Létrejött az a nemzetközi oktatási központ, amely a világ minden tájáról odaérkező diákokat oktatja a ritka és kipusztulófélben lévő fajok fogságban történő szaporítására és visszatelepítésére. A Jersey Állatkert eredményes szaporító munkájának köszönhetően néhány fajt már sikerült is visszatelepíteniük eredeti élőhelyeikre: pl. a fekete oroszlánmajmocskát vagy a mauritiusi rózsaszín galambot.
Gerald Durrell könyvei ma is aktuálisak; emberek százainak és ezreinek szereznek maradandó élményeket a világ minden táján. A Jersey állatkert ma is vezető szerepet tölt be a ritka és kipusztulófélben lévő állatfajok megmentéséért folytatott fogságban történő szaporítási és visszatelepítési programokban. Az állatkert jelenlegi vezetése és összes dolgozója nap mint nap azon fáradozik, hogy a Durrell által kitűzött célokat minél teljesebb körben megvalósítsák. A tröszt nemzetközi oktatási központja évről-évre újabb szakembereket képez, akik azután hazájukba visszatérve az eredeti élőhelyeiken igyekeznek megmenteni a kipusztulófélben lévő fajokat, vagy a világ valamelyik állatkertjében segítik a veszélyeztetett fajok fogságban történő szaporítását. " GABO kiadó

Kedvenc képeim egyike

2010-06-24T21:08:00.004+02:00

"91 éves korában, Los Angeles-i otthonában májrákban hunyt el Edith Shain ápolónő, aki a XX. század egyik leghíresebb sajtófotóján csókolózott egy tengerésszel a II. világháború végét ünneplő New Yorkban.
A Life magazinban megjelent képet Alfred Eisenstaedt német-amerikai fotós készítette a Japánok felett aratott győzelem napján. A kép később egyike lett a háború végét jelképező ikonikus felvételeknek, a csókjelenetet azóta is utánozzák a turisták a Times Square-en.
Edith Shain ápolónőként dolgozott az egyik New York-i kórházban, amikor 1945. augusztus 14-én a rádió bejelentette, hogy Japán kapitulált. A műszak végén barátaival a Times Square-re ment, hogy csatlakozzon az örömmámorban úszó tömeghez. A téren egyszer csak derékon kapta és szájon csókolta egy tengerész.
Az 1995-ben elhunyt fotóművész a kép keletkezéséről azt mondta, előbb a sötét egyenruhás férfira lett figyelmes, aki minden útjába kerülő nőt megcsókolt. "Ezután észrevettem az ápolónőt, a hatalmas tömeg közepén. Szemmel tartottam, és ahogy reméltem, a tengerész odament hozzá, elkapta és átkarolva hátradöntötte, hogy megcsókolja" - idézte fel Eisenstaedt. "Persze, ha a lány nem lett volna ápolónő, ha sötét ruhát viselt volna, nem csináltam volna meg a képet" - tette hozzá. A felvételen a pár körül nevető matrózok és ámuló járókelők állnak. Voltak kritikusok, akik megkérdőjelezték a fénykép eredetiségét, és úgy vélték: annyira tökéletes, hogy csak beállított jelenet lehet, de ezt a fotós visszautasította. Sokan adták ki magukat a halhatatlanná tett pár egyik vagy másik tagjának is, és csak évtizedekkel később, az 1970-es évek végén fedte fel Edith Shain, hogy valójában ő a felvétel egyik főszereplője. Állítását a fotóriporter is megerősítette, miután személyesen találkoztak. A tengerész igazi kilétét viszont máig homály fedi. "

Forrás: Index

Ballag már a vén diák...

2010-06-12T21:30:00.000+02:00

Ma egy ballagáson vettem részt, s amit láttam, azt szerintem egy ideig nem fogom tudni elfelejteni. Hogy miért? Szembesültem azzal, hogy az az iskola ahová két évet jártam, kissé lezüllött, s a teljes anarchia jeleit mutatja. Mondjuk igen csak valóságos volt, hiszen hűen tükrözi a mai magyar valóságot.

Kezdve azzal, hogy amikor beálltunk a tömegbe, nagyon sokan elkezdtek cigarettázni, nem igazán érdekelte őket az, hogy esetleg minket zavarhat a füstje. Egyik cigi a másik után, pöfékelés az ünnepség alatt folyamatosan.

A másik hideg zuhany akkor ért, mikor körbenéztem a tömegen, a sok cigány ki volt öltözve, ki macsósan, ki farmerben, ki strandpapucsban rövid gatyával. Hát így kell megjelenni egy ünnepségen?

A Himnusszal elkezdődött az ünnepség. Számomra annyira szép, és ha hallom összeszorul a gyomrom, annyira megható. Persze sokaknak nem jelent semmit mindez. Trécselnek, nevetgélnek, járkálnak. Az ünnepség nagy részében morajlott a tömeg, mintha nem is ballagáson lennének. Legalább megtisztelnék annyival a ballagó kölyküket, hogy csöndben maradnak. Úgy látszik itt is az érvényesül, aki a legnagyobb hanggal van. Silány ünnepség volt. A beszédet alig lehetett hallani, nem volt benne semmi érzelem, csak ledarálták, oszt' jó van. Jelképes iskolazászló átadás-átvétel volt, ami szintén jellegtelen, semmitmondó dolog volt.

Még szerencse, hogy az én időmben igazi iskolába járhattam, igazi pedagógusok tanítottak (persze egy-két kivétel volt akkor is), s a gyerekek sem voltak olyanok, mint most. Szerettem iskolába járni, s büszke voltam, s még ma is az vagyok, hogy az Erkelbe járhattam. Szép emlékek fűződnek ehhez a korszakhoz. Amikor az ünneplő közönség egyszerre énekelte a Himnuszt és a Szózatot... még ma is érzem a Művház jellegzetes ódon illatát.

Úgy látszik a mai világban már ezek a dolgok egyáltalán nem számítanak értéknek. Pedig szükség lenne rá.

Szerintem már csak a következőkben bízhatunk: "Isten áldd meg a magyart, jókedvvel, bőséggel...."

Ámen.

Láthatatlan kiállítás

2010-06-06T22:47:00.000+02:00

Egy különleges kiállítást volt szerencsém megtekinteni a minap. Azaz inkább csak megtapintani, érzékelni, ugyanis ez a kiállítás a vakokról szól, nem vakok számára. Arról, hogy milyen lehet az a világ, amelyet a vakok érzékelnek.

Az interaktív kiállításra egy nagy ajtón keresztül kell belépni, a kis csoport - kb. 10 ember - összes tagja betódul, majd az ajtó bezárul, teljes sötétség lesz pillanatok alatt. Még ilyen sötétben soha életemben nem voltam. Ez nem olyan, mint amikor éjszaka behunyod a szemedet, s nem látsz semmit, ez attól még sokkal-sokkal sötétebb. Város, hogy a formák, alakok kirajzolódjanak, de percek múlva rá kell jönnöd, hogy semmit nem fogsz látni.

Az idegenvezetőnk egy kedves hangú nő volt, aki születésétől fogva vak. A kis csoport bemutatkozott, majd elkezdődött a kiállítás "megtekintése". Lassan haladtunk előre, a kezünkkel tapogatózva próbáltunk tájékozódni, több-kevesebb sikerrel.

A kiállítás több helyszínből épült fel. Az első helyszín a paraszti udvar, ahol a gereblyétől kezdve a kaszán át a méhkasig több mindent lehetett kitapogatni. Még műanyag tehén is volt, tőgyekkel. Átkeltünk egy hídon is, csobogott a patak alattunk, kissé hűvösebb is volt. Majd következett a vadászház; az utca trabanttal, biciklivel, közlekedési lámpákkal... Végül a kocsmába értünk, ahol ki-ki fogyaszthatott kedvére: perecet, kólát, sört.

Érdekes volt az az egy óra, amit látás nélkül töltöttem el. A fülemre, tapintásomra sokkal nagyobb szükség volt, mint bármikor máskor. Idegenvezetőnket megkérdeztük, hogy ha lenne egy kívánsága, akkor az az lenne-e, hogy lásson a szemével. Nos a válasz eléggé meglepő volt számunkra: nem ez lenne a legfőbb vágya, hiszen neki a vakság a természetes. Lehet, hogy egy kicsit nagy teher lenne, ha hirtelen más lenne a világ, mint amit eddig megszokott.

Érdekes és tanulságos volt a kiállítás, ajánlom mindenkinek, nézze meg.

Itt tájékozódhat: Láthatatlan Kiállítás

Afrika, vadállatok

2010-05-31T20:10:00.005+02:00

Pár hete valóságos láz tört ki rajtam. Az egész a Szerelmem, Afrika című könnyvvel kezdődött, és azzal, hogy pont ekkor néztem meg a Volt egy farmom Afrikában című filmet. Az olvasott, illetve látott események felébresztették a kíváncsiságomat: vajon mi lehet annyira rabul ejtő ebben a földrészben, amely oly sok európait késztet arra, hogy fölhagyva addigi kényelmes, urbánus életével felkerekedjen és a vadon lakójává váljon, olyannyira, hogy Afrika egy életre magához láncolja, sőt a szerelmesévé váljon?
Ebből a sorból kilóg egy picit a Vadvirág főhőse, mert ő Afrika szülötte, tehát neki természetes és magától értetődő volt az ottani világ és életmód.
Joy Adamson: A fürkésző szellem
Oroszlánhűség
Elza és kölykei
Joy Adamson tökéletes példa erre.
Friederike Victoria Gessner néven született 1910-ben Ausztriában. Gyermekkorát egy majorságban töltötte az anyja rokonánál. Bár szeretett más gyerekekkel játszani, úszni és teniszezni, mégis jobban szeretett a helyi erdésszel hosszú sétákat tenni és történeteket hallgatni a vadállatokról. Szeretett rajzolni, festeni, elsősorban virágokat.
Fiatal nőként a nagyanyjával Bécsben élt. Énekleckéket vett, megtanult zongorázni, képzőművészettel foglalkozott, a restaurálást is kipróbálta.
25 éves korában összeházasodott az amatőr ornitológussal, Victor von Klarwill-al, s úgy döntöttek, Kenyában telepednek le.
Kenyában találkozott a svájci botanikussal, Peter Ballyvel, aki a második férje lett. Ő adta neki a Joy nevet. Amikor Peter Bally állást kapott a Nairobi Múzeumban, Joy azzal segítette, hogy megfestette azokat a növényeket, amiket gyűjtött. Hét könyvet illusztrált Kelet-Afrika növényvilágáról. Ezért a munkájáért Nagy-Britannia „Királyi Kertészeti Társasága” aranyérmet ítélt neki.
Később Joy Kenya bennszülötteit is elkezdte festeni hagyományos ruházatukban és díszítéseikben, és dokumentálta a szokásaikat. 6 év alatt 700 képen festette meg 54 törzs főbb képviselőit. A festményeket láthatjuk a Nairobi National Museumban is.
Részt vett ősember-ásatásokban is Rift Valleyben (Kenya) és a Ngorongoro-kráterben (Tanzánia) Louis és Mary Leakey antropológusokkal, a világhírű régészekkel.
1944-ben Joy harmadszor is férjhez ment; összeházasodott George Adamsonnal, aki a kenyai kormánynak dolgozott Afrikában. Egy alkalommal önvédelemből le kellett lőnie egy oroszlánt, három kölyök maradt utána. Kettőt állatkerteknek adtak, a harmadikat, a leggyengébbet Joy nevelte fel. A kölyökről írt könyve világsikert aratott. Joy a könyv hasznából alapítványt hozott létre annak érdekében, hogy a vadállatok élhessenek továbbra is szabadon. Egész életét az afrikai nagymacskák ismertetésének szentelte.
George Adamson visszavonult, és úgy döntött, hogy életét az oroszlánokkal való munkának szenteli. Ekkoriban adták ki az első nagy sikerű könyveiket: Oroszlánhűség (Born Free 1960), Elza és kölykei (1961), és 1964-ben nagy sikerű film készült. Bár Joy élvezte a népszerűséget és a nagy figyelmet, George közönyös volt.
Később, néhány oroszlánnal és számos incidenssel maga mögött George Adamson Korában, a Nairobitól északra lévő sivatagos elszigetelt és majdnem lakatlan régiójában bérelt egy nagy területet, ahol öccsével (aki útépítőként dolgozott Afrikában és imádta az elefántokat) és segédjeivel éltek és dolgoztak. Az egyetlen hely, ahol a kormány megengedte neki, hogy folytassa a vadvilág rehabilitációs programját.
1970-ben, hosszú feszültségek után a házaspár elvált, Joy beköltözött a városba, és rengeteget utazott a nagyvilágban, de úgy döntöttek, hogy továbbra is együtt töltik a karácsonyokat.
Joy Adamson a vadvilág megőrzésben vált aktívvá. Sok országban kapott különböző díjakat.
Joy Adamson soha nem osztotta meg a Born Free jogdíjakat a férjével (aminek nagyobb része vadvilág megőrzési projektekbe ment), de George Adamson soha nem panaszkodott, és csak szeretően beszélt a feleségéről, bár voltak idők, mikor nem tudta kifizetni segédjét Tony Fitzjohn-t, annyira szegények voltak.
1980. január 3-án a 69 éves Joy Adamsont meggyilkolták.
A felesége temetésén George Adamson megígérte, hogy folytatni fogja a Joy munkáját. A kívánsága szerint az elhamvasztott maradványaiból szórt szét Pippa a gepárd, és Elza az oroszlán sírján. 1989. augusztus 20-án Kampi Ya Simbánál (az oroszlánok tábora), George Adamsont és két segédjét is megölték a szomáli orvvadászok.

A fürkésző szellem önéletrajz, a másik kettőben pedig az oroszlánokhoz fűződő kapcsolatáról, és a megmentésükre tett erőfeszítéseikről ír.

A könyveiből világosan kitűnik, hogy Joy számára Afrika, és a vadállatok magát az életet jelentették. Mélységes szeretet fűzte őt először Elzához, majd annak kölykeihez, és még más nagymacskákhoz. Szavai mély tiszteletről árulkodnak, amikor róluk mesél, de kihallatszik az elkeseredés az emberi közönyösség és értetlenség, sőt gonoszság miatt, amibe munkája során folyvást beleütközött.
A világon mintegy 1,8 millió ismert állat- és növényfaj él. A szakértők ennek egyharmadát a veszélyeztetett fajok közé sorolják. Óránként három fajt veszítünk el. Félelmetes.
Felháborító, hogy olyan emberek, mint az Adamson házaspár, Joan Root vagy Dian Fossey szintén az emberi gonoszságnak estek áldozatul, azok keze által, akik ellen egész életükben harcoltak, és felemelték szavukat az általuk folytatott orvvadászat miatt.

Ezen a linken egy érdekes, és megható videót találtok oroszlánokról, érdemes megnézni.

http://http//www.matyasciprian.hu/mindenmas/george_adamson.php

Elza kölykei: Jespah, Gopa és kicsi Elza

Joy és Elza

William Shakespeare: Lear királyának gyorsjelentése

2010-05-30T20:05:00.000+02:00

Ismét a Nemzeti Színház, egy tragédia. No nem a színház, hanem a darab.

A történetet most nem taglalnám, inkább az élményeimet osztanám meg. A Nemzeti Színház Nagytermében most voltam először. Nem így képzeltem el. Azt hittem csillog-villog, mint a régi századelőn épült impozáns épületek. Az az érzésem támadt, hogy egy újgazdag palotájában vagyok, ahol mindenféle csiricsáré építészeti csoda megtalálható. Szörnyű. Ocsmány. Hogy ki tervezte ezt? No és ki hagyta mindezt felépíteni. Ezt leszámítva azért elég kellemes volt a légkör, és jó volt a színpadi rálátás.

Az előadás összesen háromórás volt, két felvonásban. A díszlet ötletes, újabbnál újabb megoldásokkal. A színészi teljesítmény ugyanakkor már egy kicsit borotvaélen táncolt. Egyrészt nem igazán lehetett érteni a szöveget, mert hol halkan mondták, hol pedig elordították a mondatok végét.

A színdarab vége felé szinte mindenki meghalt, vagy megölték. Vér, puskaropogás, nyálcsorgás. Őrület és káosz.

A jelmezek is ötletesek. Galéria itt.

A szereplők itt.

Most már vígjátékra vágyom.

Michael Bublé: Haven't Met You Yet

2010-05-30T19:45:00.000+02:00

Paulo Coelho - Mai idézet A győztes egyedül van című regényből

2010-05-30T19:42:00.000+02:00

A név által az illető egyedülálló, kivételes egyénné válik, akinek múltja van és jövője, ősei és lehetséges utódai, győzelmei és vereségei. Az ember a neve maga, büszke rá, élete során több ezerszer elismétli és azonosul vele. Ez az első szó, amit megtanul a szokásos "papa" és "mama" után.
...
De a léleknek nincs neve, az a tiszta igazság, meghatározott ideig lakja a testet, azután egy napon elhagyja - és Isten nem kérdezi meg tőle az utolsó ítéletkor, hogy "ki vagy te?" Isten annyit kérdez: "Szerettél, amíg éltél?". Ez az élet lényege: a szeretet képessége, nem pedig a név, amit az útlevelünkben, a névjegykártyánkon és a személyi igazolványunkban hordunk.

A nagy misztikusok cserélgették a neveiket, sőt volt, aki örökre elhagyta. Amikor Keresztelő Szent Jánostól megkérdezték, hogy ki ő, csak annyit mondott: "Én kiáltó hang vagyok a pusztában." Amikor Jézus rátalál egyik követőjére, nem törődik vele, hogy a férfi egész életében a Simon névre hallgatott, és elnevezi Péternek. Mózes megkérdezi Istentől a nevét. A válasz: "Én vagyok."

Nosztalgia

2010-05-29T22:22:00.002+02:00

Európa kiadó : Így vonulunk be...

Nekem egy beteg nő vagy, az orvosnak egy nőbeteg,
Egy véres városban egy szomorú szörnyeteg,
Olyan jó és olyan szép, lehet, hogy nem is betegség,
Olyan jó és olyan szép, segítség! segítség!

Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe...

Addig leszünk itt, ameddig csak lehet,
Az idő ad egy sanszot, egyet nekem, egyet neked,
A sorsunk a pofánkra írva, egy városba temetve,
Miért ne? Miért ne? Miért ne halnék meg nevetve?

Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe...

A semmiből jöttem, és győzni akarok,
Nem én akartam ezt, de most már maradok,
És nem hagyom, hogy eljátssz az életemmel,
Azt nem hagyom, mert leélni énnekem kell.

Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe...

Én tudom, hogy mit akarok, és hogy mit kell érte tennem,
A csillagokba indul az egészséges szellem,
De mi úgy megyünk el innen, mintha itt se lettünk volna,
Mint a katonák a háborúban, úgy tűnünk el sorba.

Mi így vonulunk Mi így vonulunk,
Mi így vonulunk Mi így vonulunk,
Mi így vonulunk Mi így vonulunk,
Mi így vonulunk Mi így vonulunk...

Fringe - A rejtély

2010-05-24T22:52:00.003+02:00

"Tudod, ez a napnak az a része, amelyiket a leginkább várom. Amikor tudom, hogy van valami bizarr odakint, de fogalmam sincs róla, mi az. Mint egy zsákbamacska, tele nyugtalanító eseményekkel, nem gondolod?" - Dr. Walter Bishop
Tudom, hogy a főszerkesztó anno még azt várta volna tőlem, hogy a Legend of the Seekerről írjak bemutatót, de úgy döntöttem, hogy puszta polgári engedetlenségből én választom ki legújabb leírásom tárgyát, és a választásom személyes kedvencemre (persze csupán a Star Trek után), a Fringe-re esett.
J.J. Abrams a jól bevált Alex Kurtzman-Roberto Orci párossal közösen találta ki ezt a sorozatot, melynek második évadja idén május 20-án zárult le. Az egy évad erejéig az egyik országos csatorna műsorán Rejtély néven vetített sorozat, amely természetesen nagyságrendekkel jobb, mint amilyennek hangzik, leginkább az X-akták és a Helyszínelők keverékeként írható le (földönkívüli invázió helyett őrült tudósokra épülő alapkonfliktussal), és a Boston városban állomásozó FBI-ügyosztály, a Fringe Division nyomozásait kíséri figyelemmel. Hőseink a tudomány és az emberi felfogóképesség határait feszegető - és gyakran túllépő - bűnügyeket (mint egy néhány óra alatt megszülető és megöregedő csecsemő vagy húst rothasztó méreggel meggyilkolt repülőutasok) nyomoznak ki, melyek az úgynevezett Mintát alkotják, egy sornyi megmagyarázatlan, gyakran kísérteties eseményt szerte az egész világon, de főként Bostonban és környékén (melynek természetesen megvan a maga oka, amely a későbbiekben ki is derül). Miközben egyre mélyebbre hatolnak a rejtélyes bűnesetek sűrűjébe, Olivia Dunham különleges ügynök és civil segítői, az őrült tudós Walter Bishop, és fia, a mindig szarkasztikus Peter olyan összeesküvésekre bukkannak, amelyekhez képest az X-akták szindikátusa csak egyszerű bélyeggyűjtő szakkör volt. Egy teljes egészében őrült tudósokból álló terrorszervezetre, mely kiáltványa után ZFT-nek (Zerstörung durch Fortschritte der Technologie, Pusztítás a technológiai fejlődés által) nevezi magát, és rémisztő bűncselekmények végrehajtásával próbálja felkészíteni a világot egy közelgő háborúra. Ezt a közelgő háborút, mint később kiderül, egy párhuzamos univerzum lakói akarják vívni, és a mi világunk pusztulásával fenyeget. Ráadásul a hadsereg és az FBI legnagyobb beszállítójának, a Walter régi kutatótársa, William Bell által alapított gigantikus Massive Dynamicnak is jóval több vaj van a füle mögött, mint azt bárki is sejtette volna. A mottó: ne bízz senkiben... még a saját társaidban és segítőidben sem. És ahogy egyre több és több szálat bogoznak ki, úgy tűnik egyre biztosabbnak, hogy Walternek sokkal több köze van mindehhez, mint az elsőre látható volt...

Olivia Dunham (Anna Torv): Ha egy tipikus gyenge nőt keresel, rossz ajtón kopogtatsz; J.J. Abrams kifejezetten utálja a gyenge női karaktereket. Olivia tökéletesen képzett FBI-ügynök, mesterien bánik a fegyverekkel és ugyanolyan képzetten harcol azok nélkül is. Érzelmeinek elpalástolására is képessé tevő kiképzését igencsak kikezdi, amikor elveszti szerelmét, akiről nemcsak az derül ki, hogy az ellenségnek (is) dolgozott, hanem még holtában is vissza-visszajár, akár őt, akár tőle kapott e-maileket hallucinálva (hála Walter egy furcsa, ipari mennyiségű LSD-t igénylő módszerének, amellyel a halott emlékeit visszanyerhetik). Intelligens, eltökélt, és igen nyitottá vált a vele és körülötte történő számtalan szokatlan esemény hatására. Mindennek ellenére tökéletes esti kikapcsolódásnak tartja dupla whiskybe fojtani a bánatát. Lehetőleg jó sokba.

Dr. Walter Bishop (John Noble): Albert Einstein és Frankenstein tökéletes elegye, őrült tudós létének más nem is lehet legbeszédesebb bizonyítéka, mint a tizenhét év, amelyet egy elmegyógyintézetben töltött. Mivel segítségére nagy szüksége van az FBI-nak, fiának felügyeletére bízva hazahozták, és újra birtokba vehette a Harvard alagsorában porosodó laboratóriumát. A múltja rendkívül ködös, sajnos az emlékei is. Annyi bizonyos, hogy mielőtt elmegyógyintézetbe került, a hadseregnek dolgozott különböző titkos kísérleteken, amelyek eredményei folyamatosan visszaköszönnek az egyes bűnesetekben, és talán sokkal több köze van az egész eseménysorozathoz, mint azt bárki is tudná. Őrültségének nyomai még tizenhét év után is szembetűnőek, Walter rendkívül furcsa gondolkodásmódjával és viselkedésével állandóan ingerült sóhajokat vált ki környezetéből, ráadásul nagyranőtt óvodásként csodálkozik rá minden újabb ügyre, gyermeki örömmel viseltetve a kutatás iránt. Hogy ehhez mennyi köze van a laborbalesetnek, ami elmegyógyintézetbe juttatta, és mennyi a 70-es években általa fogyasztott rengeteg tudatmódosító szernek (melyből most is bármely adott pillanatban legalább tízféle kering a vérében), senki sem tudja. Ha irtózol tőle, vagy legmerészebb álmaidban sem tartanád lehetségesnek, Walternek az a szakterülete. Egy a sok közül.

Peter Bishop (Joshua Jackson): Walter zseniális és rendkívül szarkasztikus fia mintha sosem találná a helyét a világban. Mintha nem tartozna ide. Miután apját elmegyógyintézetbe zárták, egész életében úton volt, számos országban és számos munkahelyen megfordult már, múltja legalább olyan ködös, mint az apjáé. Jó ismerősei vannak mind a bostoni, mind a bagdadi alvilágban, de nehezen tud megbízni másokban. Oliviának mégis sikerül rábeszélnie arra, hogy térjen haza gondoskodni apjáról, akivel továbbra is rendkívül ellenséges, és a legtöbb magyarázattal szemben, amelyet apja az eléjük kerülő bűnügyekre ad, igencsak szkeptikus és cinikus, egy klinikai elmebeteg őrült agyszüleményeinek tartva azokat. Ő az első, aki apja őrült terveivel és esetlegesen veszélyes helyzetekkel szemben tiltakozik, de ha rosszra fordulnak a dolgok, mindig képes higgadt maradni. Gyakran másképp emlékszik a gyerekkorára, mint az apja, de ezt is őrültségének tudja be, amikor sokkal inkább Walter múltjának legsötétebb titkához van köze...
A hármas számos segítséget kap FBI-os kollégáiktól, többek között az általában a nyomozásokat összehangoló, mindig hűvös, szigorú, de igazságos Phillip Broyles igazgatótól (Lance Reddick), a mindig hasznos segítséggel rendelkező Charlie Francis ügynöktől (Kirk Acevedo), illetve a Walter asszisztenseként tevékenykedő Astrid Farnsworth-től (Jasika Nicole), akinek legnagyobb bánatára Walter képtelen megjegyezni a nevét (hívta már olyan neveken, mint Asterix, Ausztrália, Aszteroida... és Aszpirin); nem is beszélve Olivia elhunyt kedveséről, John Scottról (Mark Valley), aki emlékei révén még holtában is felbecsülhetetlen segítséget nyújt minden üggyel kapcsolatban, amelybe kettős ügynökként beleütötte az orrát.A nyomozásokban a Massive Dynamic vállalat is sok hasznos információval szolgál az ügyekkel kapcsolatban, talán már csak azért is, mert valahogy minden nyomozás legalább egyszer elvezet hozzájuk is. Mindennek ellenére a hiperfejlett robotkarral felszerelt Nina Sharp termelési igazgató (Blair Brown) készséggel áll az FBI rendelkezésére... bár mintha nem mondana el mindent, amit tud. A Massive Dynamic hatalmas irodaházában számos titok lapul, melyeket hét lakat alatt őriznek, például azt, hogy hová tűnt William Bell vezérigazgató (Leonard Nimoy), aki Walterrel közös kísérleteik eredményeire építette föl vállalatbirodalmát, Walter nem kis bánatára. És hogy mi köze lehet a Massive Dynamicnak a ZFT terroristáihoz, akik közül nagyon sokan egyben a vállalat volt vagy jelenlegi dolgozói is...Mint ahogy rejtély az is, hogy ki az a szőrtelen, sápadt, öltönyt, aktatáskát és kalapot viselő titokzatos és furcsa férfi (Michael Cerveris), akit csak a Figyelőnek hívnak, és minden egyes ügy helyszínén, minden egyes megmagyarázhatatlan esemény bekövetkeztekor ott van. Nem tesz semmit, nem avatkozik közbe, csak figyel. Néha jegyzetel és néha jelent, de hogy kinek, azt senki sem tudja. Ezt a néző dolga kideríteni, ha van kedve rá.Ki tudja, hányszor megsemmisült volna már a világ, ha ők nem őrködnek felettünk...?

Mark Seal: Vadvirág

2010-05-15T22:44:00.005+02:00

Fülszöveg:

A „Vadvirág” ez a magával ragadó életrajzi, és dokumentarista mű egy veszélyeztetett ország lélegzetelállító szépségeihez kalauzolja el olvasóit, egy elszánt környezetvédő kivételes életén és megrázó halálán keresztül. 2006. januárjában, Joan Root, a hatvankilenc éves természetbarát, Oscar-díjra jelölt vadvilági filmkészítő és rendíthetetlen környezetvédő, két férfi áldozatává vált saját hálószobájában, a Naivasha tó partján. Mark Seal, sokat megélt újságíró eredt az izgalmas gyilkossági történet nyomába, és talált rá a tragikus halál valamint az azt megelőző kivételes élet felejthetetlen történetére. Az igazság iránt érzett kielégíthetetlen szomjúságával tárja elénk Joan Root mélyen megható életét, akinek rejtélyes képessége volt az állatokkal való kapcsolatteremtésre. A rámenős Alan Root forgószélszerű udvarlását, házasságukat, és több mint húsz év kalandjait, szenvedélyes szerelmüket, és meghatározó jelentőségű természetfilmes munkásságukat osztja meg olvasóival. A könyv bemutatja házas- és munkatársi kapcsolatuk megdöbbentő darabokra hullását, valamint Joan makacs küzdelmét, hogy önmagát és a partvidéket újraépítse. Mindemellett a „Vadvirág” egyben Kenya története is. Egy ország története, az afrikai vadon ritkaságainak egyik utolsó helyőrségéé, amit a környezetvédők és az üzletemberek közt dúló háborút kihasználó korrupt vezetés tizedel. Joan Root, Kenya szebb jövőjéről álmodott, egész életében harcolt, csendes hősiességgel és félelmet nem ismerő bátorsággal, hogy álmát valóra válthassa. Az élete idejekorán véget ért, de hagyatéka tovább él.

Ehhez a témához, Afrika, vadvédelem még további olvasmányok és filmek is hozzátartoznak. Benyomásokról majd akkor.

Tennessee Williams: Orfeusz alászáll

2010-05-15T22:34:00.001+02:00

A Nemzeti Színház repertoárján 2009. december 19-e óta szerepel Tennessee Williams Orfeusz alászáll című darabja. A mű valódi dráma, van benne szerelem, gyilkosság, pletyka, izgalom. Az igazság az, hogy még sohasem láttam színházban drámát, mindig valamilyen komédia, vagy vígjáték szerepelt az "étlapon". Most megtörtem eme hagyományt, s visszatekintve az előadásra meg kell állapítanom, hogy nagyon tetszett.

A szinopszis:

"A porban és unalomban fuldokló amerikai kisváros a közege és helyszíne Williams történetének. Az olasz bevándorló borkereskedő és szeszcsempész lánya, a Lady, férjét Jabe-et, a város nagyhatalmú, sötét múltú polgárát hozza haza a memphis-i kórházból. Reménytelenül szeretetnélküli életük utolsó szakasza érkezett el, a városszerte már köztudomású halálos betegség utolsó napjai. A Lady, a forróvérű asszony nem kíván eltemetkezni urával együtt, a váratlanul érkező szerelmet, mely egy veszélyes és vad fiatalemberben testesülve – Orfeusz alakjában – jelenik meg, önfeledt odaadással fogadja. Udvaros Dorottyát láthatják a Lady szerepében, az ifjú Orfeuszt Szabó Kimmel Tamás játssza. Idegenként az idegenek közt, egymás álmaiba menekülve éri őket utol a végzet – miközben feltárulnak féltve őrzött titkok, bűnök – a város lakói kegyetlenül megtorolják nem csak szerelmüket, hanem menekülésüket a szabadságba. " a Nemzeti Színház honlapjáról...

A nézőtér és a színpad elrendezése nem mindennapi volt. Alapesetben a színpaddal szemben van a nézőtér, nos itt középen helyezkedett el a pódium, s két oldalt a nézőtér. Így más szemszögből is látszottak a színészek, érdekesebbé, látványosabbá tette az előadást. A színpadi technikák is figyelemre méltóak voltak (nem hiába... a Nemzeti a nemzeti): a színpad nagy részét egy lépcső foglalta el, mely a darab közben sokszor forgott körbe; a másik furcsa, szokatlan megoldás a színpad két végére projektorral kivetítették az éppen játszó színészeket.

Udvaros Dorottya volt az egyik főszereplő, szeretem a hangját és jól játszik, de nekem valahogy most túl erőltetettnek tűnt. Az is lehet, hogy legutóbb vígjátékban láttam őt, s ahhoz viszonyítok. Egyébként zseniális színésznő. A férfi főszereplő Szabó Kimmel Tamás volt (Made in Hungária, Megy a gőzös című filmekben játszott). Meglepetésemre, hatalmasat alakított. Főleg a darab elején elénekelt, s elgitározott "magánszáma" tetszett a legjobban. Van hangja! Jó is.

Az idős férjet Bodrogi Gyula alakította, nem sokszor volt a színpadon, viszont hitelesen adta elő a szerepét. Elhittem neki, amit játszott. Játszott még a darabban Molnár Piroska, ő alakította az idős férj ápolóját. Murányi Tünde és Söptei Andrea igazi amerikai kisvárosi pletykafészkeket alakítottak, cifrás ruhában. No és a szenzáció Péterfy Bori megjelenése volt. Egy kissé hibbant, vad, tápszeres csajt alakított, aki mindig valamilyen balhéba keveredik. Természetesen ő is szerelmes lesz az ifjú idegenbe, s mindenáron meg akarja kaparintani magának... Több kevesebb sikerrel. A seriffet Szarvas József, a nejét a verébalkatú Nagy Mari játszotta, igen hitelesen. Az néger ördögűző szerepében Gergye Krisztián (koreográfus) lépett színpadra.

Érdekes darab volt, ajánlom mindenkinek. Egyszer talán elolvasom az eredeti művet is. Az utolsó mondat is nagyon tetszett: "A vadállatok bőre mindig megmarad." - Péterfy Bori felveszi az ifjú hős bőrkabátját, s távozik a színről. Képek a darabból ide kattintva....

Gita Mehta: A maharáni

2010-05-15T22:01:00.004+02:00

Dzsaja Szinghnek, a bálméri királyi ház hercegnőjének meg kell küzdenie a történelemmel, ha népe védelmezőjeként be akarja tölteni feladatát. Mert Indián jelentős változások söpörnek végig, amint kérlelhetetlenül rohan a véres küzdelembe, hogy megszabaduljon a brit uralomtól. A hagyomány és Mahátma Gandhi eszméi közt vívódó Dzsajából éber politikus lesz, aki az alattomosan változó világban elvezeti királyságát a pillanatig, amikor a palota és az ország győzelmet arat végzete fölött. Az Elfújta a szél óta nincs regény, amelyben ilyen lenyűgözően fonódna egymásba képzelet és történelem.Gita Mehta számos, amerikai, angol és európai televíziós társaságnál készült dokumentumfilmnek volt írója, producere és rendezője; cikkei jelentek meg a Sunday Times, a Spectator, a Tatler, a Vogue és a Vanity Fair hasábjain. Férjezett, két fia van, s felváltva él az Egyesült Államokban, Angliában és Indiában. Ő a Karma Cola című regény szerzője; legújabb, A River Sutra című könyve 1993-ban jelent meg a Heinemann kiadónál."Gita Mehta A mahárání című könyve lebilincselő, nagyszerű portré egy nőről, aki az indiai hercegi udvar pompájában és nyomorúságában lesz nagykorúvá, mialatt a függetlenné válás folyamatában maga India is nagykorúvá érik. Történelemként is, regényként is lenyűgöző olvasmány." Mario Puzo"Mehta tehetsége metsző, mint a lézersugár. Áthatol az indiai hagyomány rétegein, és feltárja az igazságot, mint nagyszerű első könyvében, a Karma Colában. De az utolsó fejezetekben... Dzsaja története könnyeket csal a szemünkbe." The Sunday Times

A legmegdöbbentőbb és a legjellemzőbb az egész gyarmatosítási folyamatban ez a mondat:

" Kutyáknak és indiaiknak tilos a bemenet."

Ez a könyv elérte, hogy egy újabb ország, újabb kultúra keltette fel az érdeklődésemet. Annyira felfoghatatlan, elképesztő, ahogyan az angolok a felsőbbrendűségük teljes tudatában leigáztak és kisajátítottak egy teljes országot az ott lakók minden fizikai és kulturális javával együtt. Ezek meg hagyták. Döbbenet.

Jankovics Éva: Lédererné, mi van a kosárban?

2010-05-15T21:44:00.005+02:00

1925 elején brutális gyilkosság tartotta lázban a fővárost és az országot: Léderer Gusztáv csendőr főhadnagy és felesége, Schwartz Mici január 7-én budai lakásukon pisztollyal megölték Kodelka Ferenc hentesmestert, majd 22 részre feldarabolták. A kegyetlen bűntény sokáig foglalkoztatta az embereket, Krúdy Gyula is írt - végigülte a tárgyalást - a különös történetről, amelyet egy kuplé is felidézett: Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába!
Jankovics Éva gyerekkorában hallott először a gyilkosságról. Később, már felnőttként, íróként elkezdték érdekelni az akkori társadalmi körülmények, ezért elhatározta, hogy feldolgozza az eseményeket. Egy évet szánt a kutatómunkára, több mint 1700 oldal korabeli szöveget bogarászott át: újságokat, jegyzőkönyveket és egyéb dokumentumokat. Járt a budapesti bűnügyi múzeumban és az országos levéltárban.
Nincsenek kitalált személyek a dokumentumregényben, a karakterek is valóságos emberek, abban a korban éltek és úgy hívták őket, ahogy a kötetben szerepelnek. Az akkori beszédstílust és annak fordulatait is felhasználta a regényben az írónő, amellyel az anyaggyűjtés után két hónap alatt elkészült.
Lédererék - mint megtudtuk - jó anyagi körülmények között éltek, de Horthy Miklós felszámolta azt a különítményt, amelyben Léderer Gusztáv is szolgált. Anyagi helyzetük emiatt megromlott, nehezen fogadták el a megváltozott életkörülményeket. Kodelka Ferenccel baráti kapcsolatban álltak, a hentes szállította a húst a hadseregnek. Később pénzügyek, illetve - Lédererné és Kodelka között - szerelemi szálak is összefűzték őket.
A megölt hentes fejét soha nem találták meg. Léderert a bíróság halálra ítélte, kivégezték, felesége végül is - állítólag vádalkuval - életfogytiglani börtönbüntetést kapott, de jó magaviselete miatt idővel szabadlábra engedték. 1964-ben még látták Pesten.

A kép baloldalán látható Léderer Gusztáv, középen Kodelka Ferenc, a feldarabolt hentesmester, jobb szélen pedig Léderer Gusztávné, Shwartz Mici

Kacifántos

2010-05-10T22:29:00.000+02:00

Kacifántos: nyakatekert, körülményes, félrevezetően ravasz. KACKIÁS+FÁNTOS szavakból

Kackiás: hetyke, nyalka (menyecske vagy bajusz)
Fántos, bakafántos: minden(ki)ben hibát találó, örökké akadékoskodó. Bakafántoskodik: bakafántos módon viselkedik.

Israel Joshua Singer: Az Askenázi fivérek

2010-05-08T18:43:00.003+02:00

Az askenázi fivérek nem sokkal a napóleoni háborúk után kezdődik, a német és morva takácsok érkezésével a lengyel Lodz városába. A zsidók fokozatosan beveszi magukat a városba minden területen. Kisvállalkozóként, kisebb gyárak létrehozásával, vagy néha otthon végeztek kétkezi munkát hosszú idegőrlő órákon keresztül. Egy maroknyi zsidó dolgozott német gyárosoknak mint ügynökök, vevők, vezetők.
Az egyik ilyen ügynök Ábrahám Hersh Askenázi, akinek a regény kezdetekor születnek meg ikerfiai, Szimchá Meir és Jákob Bunem.
Ábrahám Hersh hall egy jóslatot a rabbitól, hogy a fiai nagy vagyonra tesznek szert, de eltávolodnak a vallástól. Ez a prófécia, ha valóra válik, nagy csalódás apjuknak, aki szerette volna, ha azok jámborak és tanult emberek lesznek.
A testvérek nagyon eltérő tehetséggel és a temperamentummal rendelkeznek. Szimcha Meir, az elsőszülött kezdettől fogva okos, eltökélt fiú, minden tehetségével a meggazdagodásra koncentrál. Bátyja fizikailag tehetségesebb - erős, szép, kedves - a Kis Göncöl.Szimcha Meir lángoló ambícióval éli az életét, Jákobob Bunem kevésbé koncentrált, és a gondtalan élet mellett kötelezi el magát.
A regény központjában Szimcha Meir felemelkedése áll - aki később elhagyja hitét és Max Askenázivá válik - erőfölénybe kerül Lodz szövőiparában. A machinációk lenyűgöző mesterévé válik.A leányvállalat története mögött a háttérben rivalizálás és idegenkedés zajlik a két testvér között: Szimcha Meir, egy rendezett házasság reményében feleségül veszi bátyja élete szerelmét. Később Jákob Bunem benősül egy családba a hatalmas gazdagság miatt, és mert megdöbbeneti bátyja cselekedete.
Lodz minden napját konfliktusok járják át: a testvérek között, a tulajdonosok és a munkavállalók között, a rabbik és a hitetlenek között, oroszok és a lengyelek között, keresztények és a zsidók között, lengyel és a litván zsidók között. Egy régi mondás szerint a kapitalizmusban az ember kihasználja az embert, míg a kommunizmusban épp fordítva. Lodzban nem számított ki volt hatalmon, a város táptalajául szolgált a kizsákmányolásnak, és mindenfajta gyűlölet szennyezte a levegőt.
Megtudjuk, hogy "az igazságszolgáltatás árucikk Lodzban," és hogy "Lodz nem csodált mást, mint a vagyont." Irányadó céloktól és elvektől mentesen a Lodz városbéli férfiakat semmi más nem érdekelte, mint az üzlet. Lodz tudta, hogy a pénzen bármit meg lehet vásárolni. Amikor azonban a hitelek és a pénzforrások kiapadnak kiszárad és az infláció megtalálja Lodzot, minden megváltozik, és a régi világnak vége lesz.
A regényben feltűnik néhány forradalmár, de kiderül, hogy az övék naiv forradalmiság. Nissan, egy szegény rabbi fia, cserébe, hogy apja teljes odaadással a Tóra szavai szerint él, és nem lát ezenkívül senkit és semmit, ő a marxizmusba fekteti be ugyanazt a megingathatatlan hitet. A forradalomnak él, de közben elkezdődik a pogrom, és látja a zsidókat függeni a fákon. Egy ponton Nissan úgy véli: "Lehet, hogy az ember alapvetően rossz. Lehet, hogy a hiba nem a gazdasági körülményekben, ahogy tanították, a hiányosságok az emberi jellemben vannak."
Sztrájk, világháború, az orosz forradalom, az invázió- Lodz először a németek, majd az oroszok kezére kerül - sorban követik egymást a leírhatatlan események. A világ fenekestül felfordul , csak Max Askenázi álma ,az ipari és a pénzügyi dominanciája marad meg folyamatosan, amíg őt is eléri az elkerülhetetlen, amikor,-miután elköltöztette gyárát Oroszországba- börtönbe kerül az új Szovjetunióban, ahonnan az mentette meg, akit hosszú évek óta megvetett: bátyja. A testvérek visszatérnek Lengyelországba, de a határon Jákob Bunemet egy antiszemita zaklatás során megöli egy tudtalan lengyel tiszt.
"Az askenázi fivérek" a pogrommal fejeződik be, Lodz elküldi az életben maradt zsidókat, az új Sionba, a közelmúltban létrehozott Palesztinába, mert az kevésbé kegyetlen ország, mint Lengyelország. Lodz, ahogy Singer írja, olyan volt, mintha egy végtag elszakadt volna attól a testtől, amely már így sem volt életképes. Max Askenázit megrémítette a saját halandósága, és elhatározta, hogy másként éli ezentúl az életét, rendezi a dolgait a családjával, de erre a személyes reformra már nem marad ideje, utoléri őt a halál.
Mesteri, könyörtelen ez a nagy regény, nincs benne happy end, ehelyett csak egyet tehet, elmondja, hogy a város, Lodz és a karakterek is csak azt kapták, amit megérdemeltek.

Pedro Juan Gutiérrez: Havanna királya

2010-05-08T18:10:00.002+02:00

Fülszöveg:

"Reynaldo Havannában él, és mivel a beceneve (Rey) “király”-t jelent, pimaszul úgy mutatkozik be mindenkinek, hogy ő Havanna királya. Ez az egyetlen tulajdona: a neve. És az emlékei, melyektől egyre csak szabadulni akar. Nincstelenként tengeti napjait Havanna számtalan nincstelenjének társaságában, ahol lassan a női és a férfi test az egyedüli dollárkompatibilis árucikk. Ahol hősünk tizenévesen már harmincasnak néz ki, és még életében nem evett húst, egyetlen ruhája van, amit éppen visel, és ha semmi sincs a zsebében, akkor kéreget vagy lop. Váltogatja a nőket, a csodálatosan romlott mulatákat és negritákat, akik kitartják, de nem képes feldolgozni, hogy osztozni kénytelen rajtuk a turistákkal, meg nagyjából mindenkivel, aki egy pohár italt tud fizetni nekik. Kuba látszatra maga a paradicsom, a Karib-tenger gyöngyszeme, miközben lakosai éhségüket és nyomorukat a bujaság mámorába fojtva, egymás testét a végletekig kihasználva várják és kísértik a halált, mely a nevüket is eltörli, betemetve az emlékeket. Gutiérrez kegyetlen világában minden érinthető és szagolható, a regény közel hozza mindazt, ami távolról akár élhetőnek is tűnhetne. Nem óv meg minket önmagától, felemészti az egzotikus kliséket, és olyan nyomot hagy a gyomrunk táján, amilyenre csak igazán kivételes alkotások képesek."
Annyira nem jó ez a könyv, mégsem tudtam letenni. Gyomorforgató részletekkel van tele, sokszor szerintem túlzóan naturálisan mutatja be az író ennek a szerencsétlen gyereknek a sorsát. Pontosan emiatt a túlzástól nem tudtam szánalmat érezni Rey iránt, akinek semmi másból nem állt az élete, mint abból, hogy másodpecről másodpercre elvegetáljon, és mindenkivel keféljen vakulásig. A fizikai szükségleteinek kielégítésén kívül semmi nem jár a fejében, jóformán gondolatai sincsenek, elképesztő bűzben, mocsokban, gátlások és mindenféle erkölcsi megfontolás nélkül létezik. Undorító és felkavaró ez a világ, kicsit hihetetlen, hogy a valóságban létezhet ilyen. Személy szerint szinte megkönnyebbültem a végén, és rájöttem, hogy nincs is olyan rossz életem.

Momentán

2010-04-30T22:43:00.002+02:00

A héten Momentown-ban jártam - azaz a Momentán társulat Ajtósi Dürer soron található színházában. Egy élmény volt, igaz mire hazaértem teljesen elfáradtam, mintha vizsgázni lettem volna.

Erről a színházról azt kell tudni, hogy fő profilja a rögtönzés. Hasonló a Beugró című tévéműsorhoz, de attól sokkal-sokkal jobb. A társulat nagy többségét ismerhetjük, mint szinkronszínész. Ide kattintva elérhető a teljes gárda...

A keddi előadás címe RögvEst volt, mely este hét után kezdődött. A műsorvezető vagy mondhatnám porondmesternek is, már az elején felizzította a közönséget, kérdéseket tett fel, melyekre a válaszokat a melletted ülőnek kellett megválaszolnod. Ezután elkezdődött a rögtönzéses előadás: a közönség mondott pl. egy foglalkozást, egy híres épületet, egy híres embert, egy éghajlatot, s azt beleépítették a darabba. Dőlt belőlük a játék. Persze a közönség sem maradhatott ki az egészből - mivel interaktív előadás volt -, néhány személyt kihívtak a színpadra. Az egyiknek az volt a feladata, hogy bármit is mondtak a színészek, neki nem szabad elnevetnie magát. Mondtak viccesebbnél viccesebb dolgokat, de meg sem rezzent az illető. Aztán volt olyan, akinek ki kellett mennie a színpadon kívülre egy színésszel, és vigyáznia kellett arra, hogy a színész ne halljon semmit abból, amit bent a többiek mondanak. Aztán visszajöttek, s mulatságos történetet adtak elő.

Én általában véve nem szeretek szerepelni nyilvánosan. Ezért volt az előadás alatt kissé gyomorgörcsöm, jajj nehogy kiszúrjanak, nem akarok szerepelni. Valószínűleg azokra az emberekre utaznak, akik: 1. lesütött szemmel a padlót nézik, 2. érdeklődően nézik a porondmestert, hátha nem őket választja ki. Nos, én a 2. kategóriába tartoztam, és nem igazán tudtam természetes lenni. Rögtön kiszúrt. Megkért, hogy amíg a következő jelenet megy, addig találjam ki, mi volt a legbosszantóbb dolog, ami velem történt az utóbbi időben. Na...rögtön "elborult az agyam", de szerencsére eszembe jutott a szűkre szabott határidő leteltére. Az volt a legbosszantóbb dolog, hogy az utolsó kosarat elhappolta előlem valaki - persze ez nem teljesen igaz, csupán annyi történt, hogy a boltban soha nincs ott a kosár, a bejárat mellett, mindig a pénztárhoz kell menni, onnan elvenni egyet. De a rögtönzött színdarab kedvéért az utolsó kosár sztori jobban passzolt. A műsorvezető megdicsért, milyen jó kis eset. Az alteregómat Simonyi Balázs, a "gonosz", utolsó kosarat elhappolót pedig Harsányi Bence játszotta. Mondanom sem kell, hogy ez volt az est legérdekesebb jelenete.

Mindent egybevetve azt hiszem máskor is el fogok menni, mert annyira nem is rossz ez a rögtönzéses műfaj, s nem lesz semmi bajom, ha esetleg a MŰ részese leszek. Jót szórakoztam.

További információk a Momentán Társulatról: www.momentantarsulat.hu

Továbbá egy kedvcsináló videó:

Legújabb kedvencünk: Legend of the seeker

2010-04-26T20:51:00.004+02:00

Ez a sorozat valóságos lázat váltott ki a családunkban, bővebbet róla majd később. (Amit remélem Gardner úr fog hamarosan elkövetni.) Addig is, ezen az oldalon lehet nézelődni.

http://www.legendoftheseeker.eu/

Dennis Lehane: Megszentelet életek

2010-04-26T20:29:00.003+02:00

Ez a sorozat harmadik darabja, amelyben a nyomozópáros egy eltűnt milliomos csemete után nyomoz. Már a megbízatásuk kezdete sem szokványos, a milliomos szabályszerűen elrabolja őket. Az úr bizonyos Trevor Stone, akinek a közelmúltját számos családi tragédia árnyékolja be: feleségét egy rosszul sikerült autólopás közben meggyilkolják, ő maga súlyosan megsérül, majd hamarosan kiderül, hogy gyógyíthatatlan beteg. Egyetlen lánya mély depresszióba esik, és eltűnik. Őt kellene Patricknek és Angie-nak felkutatniuk, és mellesleg az előttük megbízott magánnyomozót, akinek szintén nyoma veszett. Ez a magánnyomozó történetesen Patrick egykori mentora, és barátja. A nyomok Floridába vezetnek, párosunk felkerekedik, és belevetik magukat a munkába. Hamarosan kiderül, hogy senki és semmi nem az, aminek látszik, de a többiről hallgatok, mert lelőném a "poént".

A sorozatnak ez a darabja nem annyira brutális, mint a Sötétség, fogd meg a kezem, és nem foglalkozik annyit szociológiai kérdésekkel, mint az Egy pohárral..., de mégis ugyanolyan fajsúlyos morális dolgokkal foglalkozik. Nevezetesen: bepillanthatunk a pénzvilág kulisszái mögé, amit áthat a korrupció, a gátlástalanság, a hatalom és pénz utáni mindent elsöprő vágy.

A nap szava

2010-04-22T21:19:00.002+02:00

avatardált ang. gúny 1. olyan személy, aki megszállottja az ~Avatar című James Cameron-mozifilm világának és/vagy karaktereinek, és pénze és kedve is van arra, hogy minden egyes nap megnézze a moziban a filmet az anyukájával, vagy ha nem tud elmenni a moziba, legalább a jegyet megvegye rá 2. olyan személy, aki mély depresszióba esik az ~Avatar című James Cameron-mozifilm megnézése után, amikor rádöbben, hogy a való világ sohasem lehet olyan gyönyörű és tökéletes, mint Pandora kitalált világa, és öngyilkos gondolatokat kezd táplálni abban a reményben, hogy majd ~Na'Vi-ként születhet újjá. 3. olyan személy, aki annyira megszállottja az ~Avatar című James Cameron-mozifilm világának és/vagy karaktereinek, hogy saját magát is a kitalált ~Na'Vi faj emberi testben reinkarnálódott tagjának tartja, beszéli a kitalált nyelvüket, és mindenre kész azért, hogy többi, Floridában élő társával együtt bejegyzett etnikai kisebbséggé és bevett egyházzá nyilvánítsák őket.

Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem

2010-04-17T19:47:00.002+02:00

Beleszerettem. Pont. Tök jó, hogy gazdasági válság van, munkaidőben is tudok olvasni. Néha már kifejezetten bosszantott, ha valaki bejött a botba a legizgalmasabb rész közben.

A Kenzie - Gennaro párost ezúttal egy pszichiáter fiának a védelmével bízzák meg. Már az elején kiderül, hogy nem lesz könnyű menet, amikor a könyörtelen módszereiről híres ír maffia is a képbe kerül. Persze, ez megint csak a habkönnyű kezdés, mert a maffia a következő dolgokhoz képest egy Nyúlbéla.

Patrick és Angie valami olyasminek a kellős közepébe csöppennek, ami az embernek a legrosszabb rémálmaiban fordul csak elő. Őrült sorozatgyilkosok kerülnek elő, a múltban gyökerező eltussolt bűnügyek látnak napvilágot, a tettesek senkit és semmit nem kímélnek, mindegy ki kerül az útjukba, bűnösnek vélt emberek, ártatalan nők és gyermekek halnak brutális, mocskos halált. A hangulat olyan nyomasztó, hogy szinte már horror jelleget ölt, Lehane nem finomkodik, minden borszasztó részletet elénk tár. Különös egyveleg ez a regény, kapunk rengeteg gyomorforgató epizódot, melléje romantikus leírásokat és jókor közbevetett fekete humort.

Egymás után olvastam a sorozat három darabját, és ezt találtam a legjobbnak. ( A többi is nagyon jó. ) Ez volt a legdöbbenetesebb, erős, mondhatni lehengerlő. Boston továbbra sem a szívem csücske.